Amikor a szerelem online olvasásra készül, a szerző ismeretlen
Te vagy a pisai ferde torony.
Az életem - az igazi életem - amikor egy gyönyörű idegen belépett egy tökéletesen szabott ölbe. Igen, értem, hogy hangzik. Barátom Linney feltétlenül felhorkant, és az ő szigony feministák áttört, és a gondolat, hogy a férfiak általában képes megváltoztatni a nők életét, és a gondolat, hogy új életet lehet kezdeni után egy nő harminc éve. Általánosságban elmondta, hogy bizonyos emberek képesek életének jelentős pillanatait forgatni filmfelvételekké.
A nap rendes volt. Szombat, zajos, a füst már egy igát. Ott ültem, ahol mindig ültem, amikor nem szolgáltam az ügyfeleket - egy magas székre a pult mögött, és figyeltem, hogy Hayes és Jose játszanak sakkot. Mindenki azt mondta, hogy jó sakkozók. - Nem az, hogy az extra osztály - mondta Hayes -, nem az oroszok. De nem játszunk rosszul. Hayes Texasból származott, és vezetett egy oszlopot a Philadelphia Inquirer-ben, írta a borokat. Szeretett maszturbálni, de nem túlságosan intruszív módon, ő is szeretett bemenni, kopogtatni a széket és ülni rajta lovagolni.
Miközben láttam őket, Jose felemelte a fejét, és szomorkásan nézett rá Hayesre nedves szemmel, és a sakkdarabot a táblára helyezte. Nem tudom jól a sakkot, de látszólag, amit José tett, szokatlan volt, mert Hayes meglepetten felkiáltott:
- A fenébe, ember! Biztosan nem húztad ki ezt a mozdulatot a fejedről! - Hayes hatalmas ragyogást látott a szemében, és kissé csavargattam az ajkamat. - Mit tehetsz? - mintha az arcom beszélne.
De ne fordíts túl sokat a Hayesre. Mivel már a szobájában volt, nem lehet az az ember, aki az új életemet vállán hordta. És általában nagyon kevés szerepet játszik ebben a történetben. Miért kezdtem el Hayesen? Talán azért, mert sok tekintetben ez egy tipikus megvalósításában a régi életét, nárcisztikus, intelligens, nagyon vonzó, alkoholista inkább cowboy stílusú ruha, képes viszonylag szellemes megjegyzések. Általában talán jó ember, és talán nem. Az iskolában olvastam a "Peter the Plowman" című könyvet, ahol egy Will nevű hős elkötelezi magát az utazás és a különböző típusú találkozások között. Tekintsük Hayes-nek az egyik ilyen karaktert. Az allegóriák mindig vigasztalták. Amikor találkozik az emberekkel, akiket a Vral vagy az Abstinence néven ismerünk el, nem lehetünk lelkesek, de világosan tudjuk, kivel foglalkozol.
Egy másik rendszeres látogató lépett be, Phaedra: a szél fújt gesztenye zárak, a bőr nadrág és a szoptató anya. Mögötte óriási angol kocsit vonzott el nagy fehér kerekekkel. Öt ember felugrott, és szinte ütközött a homlokukkal, és rohant az ajtóhoz. Phaedra szemrehányó pillantást vetett arra a párra, aki az ajtóhoz legközelebbi asztal mögött ült, bár ez a nézet már nem volt szükséges. A férfi és a nő gyorsan sietették a kávéikat, megragadták a kabátokat, táskákat kamerákkal és hátizsákokkal fémkerettel.
- Cornelia! - Phaedra énekelt, és pontosan ugyanazt a zenét hallgatta át az egész szobán keresztül, amire számítottam tőle. - Kérem, kávétej, sok cukor ... és valami bűnös ...
A kávézó az asztalok nem szolgálnak. Phaedra tehetetlenül vállat vont, és bólintott a gyermeket illetően. Phaedra bosszantott engem. Ez egészen más kérdés Allegra. A pult mögül kimentem kávét és croissant-ot, és átcsaptam a folyosón, elkerülve a táblákat és a kutyákat. Csak Phaedra lányának kedvéért tettem.
És itt van előttem, egy pokrócba csomagolva, egy mintával a leopárd alatt. Csak ébred fel. Kék szemű, kedves kis boszorkány. A füstös szobában friss volt, mint a frissen sült kenyér. Allegra úgy nézett ki, mint Phaedra - ugyanaz a fehér bőr, ugyanolyan csodálatos homlok a la Carroll Lombard-ban, csak a haja sárgarépa volt, és más irányba estek. Várakoztam a fájdalmas fájdalomtól, és vártam. Amikor Allegra-t láttam, mindig meg akartam érni, azt akartam, hogy aludjon a kezemben. Felültem a kávét a Fedra elé, tedd a croissantot, és átkaroltam a mellkasomon. Allegra ismét elaludt, ajkai látszottak, látta a gyermek álmát.
- Adja be, gyermekre vágyik - mondta Phaedra. Alig láttam a csodálatos gyermektől a csodálatos fertőzésig, az édesanyjától. - Látja? "Folytatta Phaedra", szó szerint le kell venned a szemét róla.
- Wow - gondoltam, és leültem, hogy beszélgessek vele egy pillanatra. Fedra szó szerinti visszaélése "szó szerint" melegen válaszolt a szívemre.
- Hogy van az üzlet? Megkérdeztem. Phaedra ékszertervező volt.
- Semmi jó. Elkezdek gondolni, hogy az emberek ezt nem értik - mondta Phaedra. A névleges dolgok, vagy inkább azok, amelyeket be kellett volna jegyezni, ha valaki megvásárolta és elkezdte viselni őket, üvegből és platinából készült, a tenger által polírozva - ez egyfajta ellentmondásos kombináció. Phaedra azt állította, hogy személyre akarja változtatni az "érték" és az "érték" fogalmát. Sokan nem értették ezt. Vagy megértették, de nem érintette meg annyit, hogy nyolcszáz dollárt számítson fel egy régi korsóból készült, sörömből.
Phaedra az ajkához tartotta a csészét, és az emelkedő gőzön keresztül bámult rám.
- Cornelia, miért nem bántalmazta a dolgokat a kávézóban, hogy érdeklődést keltsen? - Hangja szerint azt gondolhatta, hogy volt egy ötlete, bár harmadszor is megkérdezte.
- Nem tudok viselni ékszerek munka - és én csak azt mondta, anélkül, hogy részletekbe, de valamivel a szemét forgatja, ami reméltem azt jelentette, hogy úgy döntött, engem valamilyen magasabb hatalom, nem hordanak ékszert. De az igazság az volt, hogy soha nem hordok ékszert egyáltalán. A növekedés számomra csak öt láb, és mellé emlékeztetem egy tizenkét éves lányt. Tizennyolc fontot vizes ruhákban súlyozok, úgyhogy attól tartok, hogy egy ilyen miniatűr díszítéssel fényes karácsonyfa játék lesz. Kár, mert szeretem az ékszereket. Talán nem olyan, mint a Fedra - hűvös és szögletes - de valódi gyémántok. Karkötők, nyakláncok, brossok, amelyek hasonlítanak a tiara leeső csillagaira. Mint Jean Harlow vagy Irene Dunn a "Love Novel" gőzösén.
Allegra megmozdult a leopárdfészekben, ásított és elhúzta öklét. Phaedra térdre vette. Hajlított hattyú nyakát hajította, és eltakarta arcát a baba hajába, hogy belélegezze a gyermek illatát. Természetes mozgás, automatikus, ésszerűtlen. Úgy éreztem, hogy a karom a kopogás. Megérintettem Allegra kezét, és megfogta.
- Szüksége van egy csecsemőre - mondta Fedra, és egyszerre összeszorult, de látta az arcát, ami a kedvességgel ragyogott. Phaedra mindig lágyabb lett, amikor Allegra karját tartotta. Szóval nevetett és vidáman válaszoltam:
- Gyermek vagyok. El tud képzelni egy ilyen dolgot?
- Természetesen tudok. Könnyű - mondta Phaedra. - Igen, és maguk is.
Bár nem szerettem önelégült mosolyt, és inkább meghalnék, mint bevallani, de részben igaza volt. El tudom képzelni. És őszintén szólva, ő képviselte, és többször is. De minden alkalommal, amikor arra kényszerítettem, hogy gondolkodjon azon a meggyőződéssel, hogy mielőtt egy nő új életet hozna a világnak, meg kell rendezni a sajátját.
Azonban vízben használok egy habarcsot, és ezt sokáig csináltam. Ha kíváncsi, hogy miért a nő, akinek harminc-valami, húz az egyetemen, és gázol át a dzsungelben a középkori allegorikus szövegek, de nem haladt pályájuk felett kávézó vezetője, azt nem veszik bűncselekmény. Én is meglepődtem. De nem gondoltam semmi jobbra. Szia. Ha valódi szakmát akarok szerezni, mint egy hülye hobbit, először szerettem volna őt, és tapasztalatomból tudom, hogy nem könnyű meghatározni, hogy mit szeretsz. Gyakran hibázol, csapdába esnek. Emellett, ha elég hosszú ideig maradsz, egész világgá válik.
Hirtelen elfáradtam, hogy Phaedra-t és a csillogó kocsit nézegettem. És ha egy nõ alig kilencven fontot meghaladó nõ azt mondhatja, hogy nagyot emelkedett, így emelkedtem fel a székembõl, és magammal húztam magam a pult mögött.
Az én történetemmel szeretnék bemutatni a munkanapom szokásosságát. Meg kell értened, mi volt az életem "korábban", annak érdekében, hogy rájöjjön, mennyire változott "utána". A szokásos szokásosnál. Egy perccel a kávézó ajtaja előtt ismét kinyílt. És a szokásos nap megváltozott.
Az íves ablakokon áthatoló fény a lágyból fényessé vált, és a kávéfőző régit tiszta aranyá változtatta. És a zene - Sarah Vaughan, akit imádok - hirtelen felszállt egy madárral, cigarettafüst és fecsegés közben. A kávéfészek rendben van, a reggel megvásárolt virágok vonzódtak a kék színükhöz, eltűntek a kávéscsészék görcsössége, és a csészék vékonyabbak voltak a tojáshéj és a fény számára.
Gyors navigálás: Ctrl + ←, előre Ctrl + →
A könyv szövege csak tájékoztató jellegű.