A túlélés élettani és pszichológiai képességei vészhelyzetekben
1.6.1 Az ember mint ökológiai-biológiai és energetikai rendszer.
Az ember egy ökológiai-biológiai és energetikai rendszer. Ez a következőkből áll:
1) a beültetett szövetek (bőr, nyálkahártya) rendszere,
2) az immunrendszer,
3) a szervezet belső környezetének állandóságát biztosító rendszerek (homeosztázis):
a) hőszabályozó rendszerek,
b) a pulzusszabályozás rendszerei,
c) vérnyomás szabályozó rendszer.
A homeosztázis zavara esetén 1) csökkent munkaképesség (tonus, létfontosságú tevékenység), 2) betegségek kialakulása, 3) sérülések, 4) halál.
Az ember folyamatosan cseréli az anyagot és az energiát a külső környezettel, és olyan információkezelő rendszert működtet, amelynek célja a kedvezőtlen környezetben való túlélés és a belső működést sértő. Az anyagok cseréje és az ember energiája a külső környezettel az anyag- és energiaátadás általános rendszerének felel meg.
Az emberi test egyfajta energia transzformátora másokba. Ugyanakkor az energia minden tulajdonsága megmarad, az anyagi világ fizikai jellemzői, nevezetesen:
1) az energia különböző formában jelenik meg;
2) az energia felhalmozódhat és ideiglenesen tárolható anyagrendszerekben;
3) az energia soha nem tűnik el, de egyik fajból a másikba fordul;
4) az energia képes elvégezni a munkát;
5) az energia gyakran akkor jelentkezik, amikor az egyensúlyi állapot az anyagi dinamikai rendszerekben megzavarodik, vagy felszívódik vagy felszabadul.
Különböző típusú energiák hatnak az emberre, ahogyan az ember az átalakított energiák forrása. A szervezet által kapott energiát racionálisan, tételenként alkalmazzák, és napi ritmusban az emberi szervekbe vándorolnak. A szervezet normális működéséhez egyensúly kell lennie a bejövő energia és a fogyasztható energia között. Az energia felhalmozódása érdekében az embernek nem csak táplálékra van szüksége, hanem pihenésre is (fizikai, élettani, szellemi és lelki). Az energia mellett az emberi test cserélődik a külső környezetgel és az anyaggal.
1.6.2 A környezet kölcsönhatásának működőképessége. A biológiai rendszerek sebezhetőségének mértéke külső kockázati tényezők hatására.
Az ember mint bioszisztéma építésének alapja az egyes sejtek és az egész szervezet egészének működésének egységessége.
Kezeli az emberi sejtek sejtjeit, szervezeteit és rendszereit, az élet törvényeit. A szervezet és a külső környezet kapcsolatát mindenekelőtt a Cosmos határozza meg.
A létfontosságú tevékenység folyamatának modellje két elemből áll: 1) a személy és 2) a környezetében.
Mindegyik elemet kétoldalú kapcsolatok kötik össze, amelyek biztosítják: 1) bizonyos hatás elérését a tevékenység folyamatában és 2) ennek a tevékenységnek a nemkívánatos következményeit.
Ez utóbbiak közé tartozik a humán veszélyekre gyakorolt hatás. Az emberi életre és az egészségre különösen veszélyes az éhség, a különösen veszélyes betegségek járványai, háborúk stb.
A környezet az emberiség élőhelye és tevékenysége, az egész világ az emberi lény körül, beleértve a természetes és az antropogén környezetet is. A modern korszakban az emberi tevékenység szinte az egész földrajzi borítékot fedte le. A skála összehasonlítható a globális természeti folyamatok hatásával, ami negatívan befolyásolja a környezet állapotát. Az ember a természet része. A természeten kívül, a források felhasználása nélkül, nem létezhet. A természet az emberi élet alapja és forrása.
Természetben létezik egy ökológiai egyensúly és egy ökológiai optimum az ember számára. Az ember kölcsönhatásba lép a természetes élőhely környezetével. A természet egyes elemei az ember természetes élettani szükségleteinek kielégítésének közvetlen forrásai: légzés, szomjúság, táplálás stb. Például egy személy levegő nélkül élhet néhány percig, víz nélkül - több napig, táplálék nélkül - körülbelül két hónapig. A természeti erőforrások állapota, elsősorban a víz, a földek erdeje határozza meg az éghajlati és időjárási viszonyok állapotát, amelyeken az ember függ és a gazdaság, amelyet fejleszt.
Az élet összetett szerves vegyületek létezésének formája - a különböző rangú biológiai rendszerek formájában szervezett nukleoproteinek. Az élő anyagok szerkezeti egységei integrált integrált rendszerek - szervezetek. Az élő rendszerek bonyolultsága fokozza sebezhetőségüket, csökkenti a stabilitást a külső környezetben bekövetkező változásokkal szemben.
Az életrendszerek pusztulását és halálát a kedvezőtlen külső körülmények között megváltoztatják két legfontosabb tulajdonságuk:
1) önszabályozó képesség (szisztémás homeosztázis) és
2) a nukleinsavmolekulák tulajdonságainak (reduplikáció) alapján történő reprodukálhatósága és az ebbe az osztályba sorolt rendszerek sokszorozásához vezet.
Az egészség és az emberi jólét közvetlenül függ az ökoszisztémák alapvető funkcióinak harmonikus kölcsönhatásától, amely ugyanakkor biztosítja a létfontosságú erőforrással rendelkező személyeket * felszívja a szennyező anyagokat, és öntisztít. Ezen eljárások megsértése esetén a víz, a föld, a levegő, a biológiai sokféleség csökkenésének, és ennek következtében a minőségi csökkenésnek és az élelmiszercsökkentésnek köszönhető emberi sebezhetőség fokozatosan nő. A fenntartható fejlődés egyik meghatározó célja a környezeti állapot megváltozása miatti emberi sebezhetőség mértékének csökkentése.