A kreatin-foszfát hasítása

A kreatin-foszfátnak képesnek kell lennie arra, hogy a foszfátcsoportot lecsatlakoztassa és kreatinné alakítsa át, a foszfátcsoportot ADP-vé alakítva, amelyet ATP-vé alakítanak át.

ADP + kreatin-foszfát = ATP + kreatin

Ezt a reakciót Loman-reakciónak nevezték. A szálban lévő kreatin-foszfát készletei nem nagyok, ezért csak az első néhány másodpercben használják energiaforrásként az izmok kezdeti szakaszában.

Miután a kreatin-foszfát-tartalékok körülbelül 1/3-mal kimerültek, ennek a reakciónak a sebessége csökken, ami az ATP-glikolízis és az oxigén-oxidáció újraszintázásának egyéb folyamatait is magában foglalja. Az izom vége után Loman reakciója az ellenkező irányba halad, és a kreatin-foszfát tartalma néhány percen belül visszaáll.

A kreatin-foszfát szétválasztása fontos szerepet játszik a rövidtávú, maximális teljesítményű energiaellátásban - a rövid távolságok, az ugrás, a dobás, a súlyemelés és az erőkifejtések legfeljebb 20-30 másodpercig tart.

A glikolízis az egyik glükózmolekulának (C6H12O6) két molekulájú tejsav (C3H6O3) bomlási folyamatát jelenti, olyan energia leadásával, amely elegendő két ATP-molekula töltésére.

C6H12O6 (glükóz) + 2H3PO4 + 2 ADP = 2C3H6O3 (tejsav) + 2ATF + 2H20.

A glikolízis oxigénfogyasztás nélkül folytatódik (ilyen folyamatokat anaerobnak neveznek).

De két fontos észrevételt kell tennünk:

a) Az eljárásban felszabaduló energia kb. felét hővé alakítják, és nem használhatók az izommunkákhoz. Ebben az esetben az izmok hőmérséklete 41-42 Celsius fokig emelkedik,

b) a glikolízis energiahatása nem nagy, és csak 2 molekulát tartalmaz ATP-t 1 glükózmolekulából.

A glikolízis fontos szerepet játszik a gyakorlatok energiaellátásában, melynek időtartama 30 másodperc és 150 másodperc közötti. Ezek közé tartozik a közepes távolságú futás, 100-200 méteres úszás, kerékpáros versenyek, hosszú gyorsítások.