A beszerzési alapok előrejelzése
Kezdőlap | Rólunk | visszacsatolás
És áruforrások
pénzt. a népesség jövedelme és kiadása, valamint a fejlesztés módszertana a Ch. 12.
A vásárlási alap meghatározása az egész országban a lakosság teljes pénzösszegének kiszámításán és a szolgáltatások, a kötelező kifizetések, a járulékok, a betétek növelése, valamint az értékpapírok és devizák megvásárlása miatt kiszámításán alapul. A beszerzési alap kiszámítási rendjét az 1. ábra mutatja. 13.6.
Az így kiszámított vételi alap meghatározza az áruk értékesítésének szükséges mennyiségét a lakosság számára pénzben kifejezve. Ehhez az értékhez hozzá kell adni az áruértékesítést a kisvállalkozások körében a szervezeteknek és intézményeknek, és ennek eredményeképpen meg kell határozni a szükséges forgalmat.
A monetáris jövedelmek és a népesség költségei kétféleképpen oszthatók meg: 1) a pénzforgalom a lakosság és az állami, szövetkezeti, kereskedelmi, állami szervezetek és vállalkozások között; 2) az egyes népességcsoportok közötti pénzforgalom.
Az árbevétel első formájaként a kiadásokkal vagy a bevételekkel felhalmozott kiadásokkal kapcsolatos többlet a lakossági pénzösszeg növekedését vagy csökkenését jelenti; a második, csak a pénz átutalása egy népességcsoportból a másikba, amely nem változtatja meg tömegüket a forgalomban. Általában ez a mozgás nem befolyásolja a lakosság vásárlási alapának teljes mennyiségét. Ugyanazon vásárlási alapok kiszámításánál egyes régiókban nem hagyhatja figyelmen kívül a pénzmozgást népességcsoportok és egyéni igazgatási egységek szerint.
A nem árucikkek költségeit a lakossági szolgáltatási szektor ágazatainak alakulására vonatkozó előrejelzett adatok, a pénzügyi szervezetek előrejelzései alapján számítják ki. Például a lakás- és kommunális szolgáltatásokért fizetett összeg meghatározása a lakótér, a közüzemi szolgáltatások volumene, az átlagos bérleti díjak és a közszolgáltatási díjak előrejelzése alapján történik. Kulturális és fogyasztói szolgáltatások költségei
a szórakoztató vállalkozások elágazó hálózatából, a bruttó összegyűjtésből, a háztartási szolgáltatások mennyiségéből származnak.
Megjegyzendő, hogy a fogyasztók várakozása jelentős hatást gyakorol az aggregált keresletre. Ezért a rövid lejáratú beszerzési alapok előrejelzésénél tanácsos figyelembe venni ezt a tényezőt.
A fogyasztási cikkek és a nyersanyagforrások iránti aggregált kereslet összekapcsolása, valamint a beszerzési alapok előrejelzése mellett meghatározzák az áruk értékesítési volumenét.
Valamennyi árut áruforrásnak minősítik. A nyersanyagforrások forrásai: könnyű, élelmiszeripari és egyéb iparágak, mezőgazdaság, áruk behozatala.
Az áruforrások nagyságát az árukra vonatkozó igények és az ezek kielégítésének lehetősége alapján határozzák meg. Az áruk szükségessége szolgál alapul a termelés megrendelésének kidolgozásához.
Az áruk teljes szükségletét az alábbi elemek alapján kell kiszámítani:
• az áruk értékesítésének szükséges mennyisége (a beszerzési alap alapján meghatározott kiskereskedelmi forgalom szükséges mennyisége);
• az áruknak a szervezetek és intézmények várható értékesítése
• a készletek szükségszerű növelése vagy csökkenése a szabványoknak megfelelően
• a veszteségek megtérítése a természeti veszteség határain belül;
• az elavult termékek és modellek felcserélése várható veszteségei, valamint az eredeti minőségüket elvesztett áruk.
A felsorolt elemek összege mennyiségi szempontból tükrözi a piaci kapacitást, és megmutatja, hogy mennyi áru szükséges az előrejelzési időszak kereskedelmének biztosításához. Mivel az áru egy részét a vendéglátó hálózaton keresztül értékesítik, amely az árukra kivetett illeték, az áruk szükséges átvételének kiszámításánál figyelembe kell venni a felár teljes összegét.
A nyersanyagforrások szükségességének kiszámításakor az árupiaci állományt az előrejelzési időszak elején figyelembe veszik, és szükség van arra, hogy feltöltsék őket a norma szerint.
Az áruforrások lehetséges mennyiségét a fogyasztási cikkek, a behozatal és az árukészletek előállítására vonatkozó adatok alapján határozzák meg.
A korábbi árupiaci forgalmat az anyagi egyenlegek - a fogyasztási cikkek egyenlegei - fejlesztésével szabályozták. A nyersanyagforrások nagy részét jelenleg az állam szabályozza, és alapanyagokat állít elő.
A fogyasztási cikkek mérlegeit az egyéni árukra és árucsoportokra fejlesztették ki. Alapján az árutőzsdei alapok az áruk többségére vonatkoznak (13.1. Táblázat). A mezőgazdaság termelése nem csak a kollektív gazdaságokban működő állami vállalatoknál, hanem a személyes leányvállalatoknál, mezőgazdasági termelőknél, parasztoknál és más gazdaságokban is figyelembe veszi.
Az áruk felhasználásának fő eleme a piaci alap, azaz a a lakossági értékesítésre küldött áruforrások azon része, a készletek készletek feltöltése a kiskereskedelmi hálózatban, a veszteségek visszaszerzése a kárpótlásokból és a természeti veszteségekből. A piaci alapot az áruk termelésének és a behozatal volumenének megfelelően határozzák meg.
A fogyasztási cikkek előrejelzett egyenlegének kidolgozásában fontos feladat az árualapok optimális elosztása a piaci és a nem piaci alapok között, biztosítva az áruk oldószerigényét.
A piaci alapok előrejelzése során figyelembe kell venni:
• a lakosság hatékony kereslete;
• a fogyasztói árak dinamikája;
• az árukészlet állapota stb.
Az élelmiszerek és a nem élelmiszer termékek egyenlegei alapján a kiskereskedelmi forgalom áruszállításának konszolidált számítása történik. Tükrözi a nyersanyagforrásokat az összes bevételi forrást és használatuk irányát. A számításokat pénzben és a legfontosabb áruk - természetben és készpénzben - végzik. Az áruforrások a népesség értékesítésének tervezett volumenét jellemzik, amelynek összhangban kell lennie a lakosság monetáris jövedelmével és kiadásaival.
A nyersanyagforrások mozgása a fogyasztási cikkek piacán a folyamatos megvalósítás és feltöltés formájában jelentkezik, amely mind a teljes mennyiséget, mind a szerkezetet előrejelzi.