Könyv az esés után, 81. oldal
"Ő volt ... rendben?" - kérdezem, és tartom a levegőt.
- Nem tudom, ő nem egészen maga. Szintetizmust kapott.
- A francba! - Húzom magam a haj és a kijárat felé. - Ha bármit megtudok Zedtől, mielőtt megtalálom őket, hadd tudjam meg.
Logan bólint, és elindulok az autóhoz. Szerencsére senki sem taszította el. Mindazonáltal valaki nem hagyta ki a lehetőséget, hogy megmutassa bolondságát, és sört öntsön egy szélvédőre, és egy üres bögrét hagy maga után. Véres részegek!
Felhívom Tessét, majd hangüzenetet küldök.
- Kérem, válaszolj rám! Hívj azonnal.
Megértem, valószínűleg most nem tud válaszolni, de Zed válaszolhatott volna erre a véres harangra. Attól a gondolattól, hogy annyira védtelen volt, amikor nem voltam körülöttem, émelyítőnek éreztem magam. A kezemhez tapadtam a kormánykeréken, és kinyomoztattam a kezemet az ablakon. Csak hogy megtámadjanak, Tessa és Zed, mindezeket az embereket. Nem bízom többet Dan vagy Stefben. Nem pontosan, de még mindig nem bízok benne. Mire Zed házához vezetek, könnyek vannak, az arcom nedves, és ez ismét figyelmeztet arra, hogy valójában vesztesek vagyok. Hagytam, hogy ez megtörténjen; Engedtem, hogy kábítószereket csúsztasson meg, megalázták, majdnem megerőszakolták. Ott kellett lennem. Senki nem merte volna felhúzni, ha vele lennék. Valószínűleg annyira ijedt ... felemelem a póló szélét, hogy eltöröljem az áruló könnyeket a szememből, és Zed bejáratáig megyek. A kocsija nincs a parkolóban ... Mi a fene, hol van? Hol van?
Megpróbálok átjutni Tessára, aztán Zedre, majd vissza Tessára - de senki nem veszi fel. Ha bármit is tesz vele, amíg eszméletlen, akkor sokkal rosszabb lesz, mint amennyit el tud képzelni. Hol máshol vehette el?
- Hardin? - Hallón hallom Landon álmos hangját a vevőkészüléken és nyomom a kihangosító gombot.
- Nem ... legyen az?
- Nem, nem találom meg.
- Te ... - megáll. - Jól vagy?
- Igen ... nem. Ne bánja. Nem találom Tessét, és nem tudom, hol megnézhetném.
- Azt akarja, hogy megtalálja? - kérdezi csendesen.
Ő akarja? Valószínűleg nem. De most, most, valószínűleg ő maga nem mondhatja meg. A körülmények túl szokatlanok, enyhén szólva.
- A csendet "nem" -nek tartom, Hardin. Azt hiszem, ha nem akarja, hogy megtalálja, akkor talán csak egy helyen, ahol, ahogy tudja, nem fogsz menni.
- Az anyjának! - Azt hiszem, a combomon ütöttem magam - ahogyan eddig nem gondoltam rá!
- Nos, akkor segítettem ... Menj oda?
- Igen. - De Zed tényleg két órát fog neki az anyjára?
- Tudod, hogy hol van ez?
Türelmetlenül vártam, kinyitottam az autót a legközelebbi üres parkolóban. Az ablakon, a sötétségben, hirtelen fáradtsággal harcolok. Tessára kell összpontosítanom, tudd, hogy rendben van.
- Mondja el, mi történt. Landon egy perc múlva megkérdezi, visszahív.
"Stef ... ismered őt, piros?" A drogokat Tessához fecskendezte.
- Igen, ez egy gyengeséges történet, és nem voltam ott, hogy segítsek neki, szóval most Zedrel van.
- Rendben van? - Azt hiszem komolyan aggódott.
- Fogalmam sincs róla.
Törölgetem magam egy pólóval, és Landon ad útmutatást arra, hogy menjen Tessa szüleinek házához.
Amikor ott vagyok, az anyja haragos dührottá válik, de a körülmények miatt most nem érdekel. És fogalmam sincs, mi az, átkozott, meg fogom csinálni, amikor odaérünk, de csak látnom kell, és győződjön meg arról, hogy rendben van.
- Mi a baj? Mondd el! - Az anyám sikoltozik, segít Zednek, hogy kivessenek a dzsipből.
Átölelte a karjaimat, zavarban voltam, és kellemetlenül éreztem magam.
"Tessa ex-szomszédja öntött valamit az üvegébe, és Tessa megkért, hogy vigyenek ide" - mondja Zed, a felét rejtve.
Örülök, hogy hiányzott néhány részlet.
- Istenem! Miért kellene ezt a lány csinálni?
- Nem tudom, Mrs. Young ... Tessa elmagyaráz majd neked, amikor felébred.
Felébredtem! Kiáltani akarok, de nem tudok. Nagyon furcsa érzés, amikor hallja mindazt, ami a környéken történik, de nem tudsz részt venni a beszélgetésben. Nem tudok mozogni vagy beszélni, a fejem ködös, a gondolatok összezavarodnak, de mindannyian tudom. Egy idő után minden megváltozik: néha Zed hangja megváltozik Hardin hangszínén, és megesküszöm, hogy Hardin nevetését hallom, látom az arcát, amikor megpróbálom kinyitni a szemem. Ez eltűnik. Ez a kábítószer őrült meg, mindent meg akarok vége.
Zed elenged engem.
- Köszönöm, hogy idehozta - mondja anya. - Ez csak szörnyű. Mikor fog felébredni? Teszti fel.
A fejem kissé forog.
Nem tudom. Azt hiszem, a recepció következményei legfeljebb tizenkét óráig tartanak. Most már három.
- Hogy lehetett ilyen bolond?
Anya néz Zedre, és a "bolond" visszhangzik a fejemben és lefagy.
- Ki, Stef? Megkérdezi.
- Nem, Teresa. Hogy lehetett ilyen bolond, hogy kapcsolatba léphessen az ilyenekkel?
- Nem az ő hibája - véd el Zed. - Búcsúztatónak kellett volna lennie, mielőtt elment. Tessa úgy gondolta, hogy ez a barátja.
- Egy barátom? Istenem! Tessnek tízszer gondolkodnia kellett, mielőtt barátkozott volna vele vagy veled.
"Ne tekintsd durva, de nem ismersz engem". És hosszú utat tettem ahhoz, hogy elhozzam a lányát - felelte udvariasan Zed.
Anyám sóhajt, és hallom, hogy a sarkai megérintik a konyhában lévő csempét.
- Még mindig szüksége van a segítségemre? Kérdezi Zed.
A kanapé, amelyen hazudok, sokkal lágyabb, mint Zed keze. Hardin kezei lágyabbak, de erősebbek ugyanakkor; Szeretem nézni, ahogy az izmok a bőr alá kerülnek. A gondolatok elmosódnak. Utálom ezeket az állandó ugrást a tudat és a felejtés között!
Valami messzire hallom, hogy anyám azt mondja:
- Nem, köszönöm, semmi több. Öntlen voltam, és bocsánatot kérek érte.
- Akkor elhozom a ruháját és a dolgokat a kocsiból, és visszamegyek.