Repülő migrációs tető (Peter viasz)
Madarak repülnek át a háztetőre. Az ősztől tavaszig vissza. És így minden évben.
- Milyen szép ezek csapkodni a szárnyaikkal! - sóhajtott egy fedél.
- Igen. Csak féltékeny - ő támogatta a második.
A harmadik tető hallgatta őket, és figyelt, de úgy érezte, az ugyanaz, én nem bírtam ki:
- Mit mindig sóhaj! Unod már hallgat, őszintén. Mennyit lehet tépni a lelket?!
A többiek válaszolt neki:
- És mi van, ha fáj? Ha azt szeretnénk, hogy repülni?
- De nem tudom, hogyan.
Egy madár hallott akaratlanul, amint azt a tetőt. Nem akart hallgatni, csak leült pihenni a szélén a szarufák, és itt. Azonban a tető sóhaj túl hangosan.
- Miért nem tudja hogyan? Nagyon tud - bizalommal a hangja egy tapasztalt terapeuta szólt a madár.
- Hogyan?
- Csak meg kell swing szárnyakkal és repülni.
- Így könnyű? És még?
- Tovább már nem kétséges, hogy fog repülni.
- De mi van a tető, nem egy madár! A madarak olyan szép.
- Te is. Te nem egyszerű, és a cseréptető! Minden művész, alig emelkednek bármely harangtorony, azonnal elkezd rajzolni cserepes tető. Egyébként egyszerűen felveszi a tető. Az egész világ tele van festmények, ne tudja?
Cseréptető gondolkodás, néztek egymásra. Egy madár kacsintott, tett egy csőr intett, lebukott a szarufák, majd felrepült, és elszállt a horizont felett.
Aztán az első követ tető esett le erősen a saját lapok és gerendák - és repült! Ezután egy másik, egy harmadik.
- Megyünk! Hurrá!
Házak felébredt, és kiabált utánuk:
- Hol vagy? És mi vagyunk? Nem lehet nélküled!
Aztán a fejét vakarta, mert a forgatás nem biztosított. Azonban.
- Nem vagyunk a hibás! - kiáltott le egy fedél alatt. - Ez az egész, aki ír.
- És általában, nem fogunk sokáig! - kiáltotta a másik eltűnt a távolban. - Már csak az egyik szemét nézd meg, hogy ott van, és egyszer vissza.
Néztem őket, és úgy gondolta, hogy a ház egy sajnálatos, de majd vissza a tetőt. Ó, én valahogy vigyázni rá.
- De most a kép saját mese - mondtam, és elment, hogy mossa az ecset.