naplemente örökkévalóság
Két hónappal később szült Bagirra Laura és Rick. Ezen a napon, a ház tele volt boldogsággal. Rosalie nem hitt a szerencse. Rick született egy erős gyerek, nagyon hasonlít az Emmett és Lucia ömlött másolat Bagirry.
Carlisle ragyogott a boldogságtól és a szeretet. Amikor kivette a kezét a kis Lucy, szeme tele gyöngédséggel és gondossággal. Megértem az érzéseiket. Legutóbb, amit tapasztalok hasonló, és most, nézi Renesmee, a szív még szeretettel és gondossággal. Életünk lett boldog és gondtalan. Rick és Lucy nőtt még egy kicsit gyorsabb, mint Renesmee, de ez magyarázható a jelenléte Bagirry gént. Az egész család várja, hogy megjelenjen a természetfeletti képességekkel. Két héttel a szülés után Lucia először formáját öltötte a macska - egy kicsit bolyhos cica párduc. Bagirry öröme nem ismert határokat. Megölelte a lánya, megcsókolta a fejét, és sírni kezdett az izgalomtól. Az arca hengerelt örömkönnyeket. Lelkem örvendezett, de mégis, ez élt szorongás. Vártam. Várakozás, hogy a rák percig, amikor Bagirra be minden elmúlik. Ellis is megérezte, hogy valami, de nem tudtam megérteni.
És eljött a nap. Bagirra kérte az egész család számára, és Jacob, hogy összegyűjtse a nappaliban. Mindenki értette a kérést, és tudtam, hogy mi fog történni ma. Tudtam, és félt is. Edward azonnal elkapta a hangulatot. Ő csomagolva vállamat, és a fülébe súgta - Bella, tudsz valamit a gyűjteményt?
Nem tudtam, hogyan kell válaszolni rá. - Igen, Edward, azt hiszem, de nem tudok mondani. Ez nem az én titkom. Azt hiszem Bagirra maga mindent megmagyarázni.
Egy perc múlva ott volt Bagirra a nappaliban. Viselt fekete öltöny, amelyben ő jött hozzánk, és egy hosszú, fekete köpenyt. A kezén ült boldog Lucia.
Bagirra áthaladt a nappali, és megállt a szoba közepén. A szeme szomorú.
- Mi történt Ghirri? - Carlisle aggódva a lány szemébe nézett. - Mi a baj?
- Ez történt. Találtam egy módja annak, hogy visszatérjen a Esme.
A nappali söpört lágy suttogás, majd teljes csend uralkodott. Vártuk a folytatása a történetét, és nem merte megkérdezni mást.
- Találtam egy tehetséges vámpír, aki tud utazni a világot, a halottak és vezetett „kirándulás”. - Ne várja meg a választ, gyorsan folytatta. - Megyek, hogy jöjjön vissza, hogy látogassa meg őt, és tanulni ezt a képességet. Akkor majd adok Esme.
Ő megállt a történet, és ismét a szoba felfogott baljós csend.
- Ezt követően, hagylak örökre. - Ő lesütötte a szemét.
- De Ghirri, akkor ez nem tetszik, és hagyja. Arra van szükségünk, ... - Carlisle kétségbeesetten próbálta meggyőzni.
- Nem, Carlisle. Tehát amire szüksége van. Nem lenne jobb mindenkinek, és nekem is ... Hálás vagyok a melegség és a szeretet, amellyel Ön körül. Van egy lányom, hogy szeretem jobban, mint bármi más. De még mindig azt kell menni. A természet I vándor, és mindig meg kell lennie az úton. - Levette a nyakán függő leopárd és tedd Lucy. - Lányom, egy a fenevad bélyege, amulett, ami Önt egész életedben. Ő is csatlakozik hozzánk bármilyen távolságban, és ha valami történik, azt azonnal érezni, és jönnek a támogatást. Esme lesz egy jó anya. Ebben a család, akkor körül szeretettel és gondossággal, és én leszek nyugodt az Ön számára. - Még mindig a szűk kis testet szorította a mellkasához.
- És amikor gondol ... menni? - Carlisle szomorúan nézett rá.
- Hajnalban megyek egy küldetést.
Ez volt az utolsó este, hogy Bagirra tartott házunk. Ezek Carlisle utoljára visszavonult a szobájába. Nem tudom elképzelni, hogy mit mondanak. Nem tudom, ha én is csinálni, hogy a kedvéért egy szeretett, hogy elhagyja a kedvéért. Elképzeltem a megtört szív most Bagirry milyen kínokat sújtja a lelkét.
Hajnalban mindannyian összegyűltek otthon tölteni Bagirru. Nem akartam elhagyni, azt akartam, hogy ő volt, de tudta, hogy lehetetlen. Jobb lesz, hogy távol kedvese, mint látni, hogyan néz ki a szerető szemében a másik. Igaza van. Carlisle mindig is szerettem, és szeretni fogják Esme. Bagirra túl kedves neki, de ez nem az.
Bagiraa ki a házból, egyik kezében Lucy és a többi, szorította a tenyerét Carlisle. Álltak előttünk.
- Nem szeretem a hosszú búcsút, de nem tehetek másként. Köszönöm mindenkinek. Meg lett az igazi család. Töltöttem veled a legboldogabb hónapja az életét. Most a lelkem nyugodt és mehetek a világ keresve kaland. - Egy lépést előre, és elment Rosalie.
- Rose, testvér, örülök, hogy tudtam segíteni. Most van Ricky. Vigyázz rá, és a szeretet. Tudd, hogy él benne részem. - Megcsókolta ül Rosalie karjában egy csecsemő.
Rose megölelte Bagirru nyakát, és azt suttogta. - Köszönöm Ghirri. Soha nem fogom elfelejteni. Te vagy az én igazi kedvenc nővére.
Ghirri aztán odament Emmett. - Emmett, te vagy az én igazi sznob testvér, még baseball jobb vagyok, mint te! - nevetett ravaszul.
Emmett tett egy elégedetlen arcot színlelés. - Nővér, azt hiszem, van egy harci sorsoláson. De lehet, hogy valaha is szeretne nyerni. - Nevetett vidáman és barátságosan tolta öklét a karját.
- Talán a dolgok lehetnek. Végtére is, senki sem tudja, mi fog történni velünk holnap, nos, kivéve Alice, természetesen. - Mindannyian nevettek, és elindult, hogy Ellis Bagirra.
- Ellis, köszönöm, én sokat tanultam tőled. Te egy igazi barát és segítő.
- Köszönöm, Bagirra. Soha nem voltunk közeli barátok, de én nagyon szeretlek és tisztellek, testvér. - Ő átkarolta a nyakát Bagirry és megcsókolta az arcát.
- Jasper, én pin nagy reményeket rád. Ön felelős az időjárás a házban. Így próbálja meg az ég felett, akiket szeretek mindig kék, nos, átvitt értelemben, persze. - Ghirri nevetett vidáman. - És akkor az utcán is tud menni csak Jacob és Lucia.
- Jacob - ez szórakozás, kezet nyújtott neki. - Tudunk a természet macskák és kutyák, és legyen az ellenség, de régen mindig megy a sors ellen, úgy, hogy bíztak a soraiban a testvérek.
Jacob nevetett vidáman és megrázta a kezét.
- Edward, a kezdetektől bántál hozzám bizalommal, és tudom, hogy nem fogok okozni kárt. Te védett meg és támogatta. Köszönöm, hogy. Te egy jó ember, és van egy igazi család. Vigyázni rájuk. - A lány megölelte könnyedén.
- Köszönöm Bagirra, akkor örömet az életünkbe
Bagirra majd jött. Én a lélegzetemet várva, mit fog mondani.
- Bella, mi rokon lelkek, és mindig is így lesz. Köszönöm a szeretetet és gondoskodást.
Én lógott a nyakán. Azt akartam, hogy könyörögni neki, hogy maradjon, de én csak az érzelmeimet, és csak suttogva - Ghirri mint én, hogy találja meg, ha bármit is?
- Nos, látod, Nes. Igaza volt. Tettem egy medál a nyakán a saját lányát. Az Ön rejlik sok tehetség, hogy nem hiszem. Mutatod magad, azt tudom, hogy. Közben növekszik, és minden percét élvezni a gyerekkor. Hidd el, hogy nem fog visszatérni soha ne próbálja felnőni túl hamar. Ha hívsz, hogy. - Ghirri szórakoztató elmosolyodott, és átölelte szelíden.
- Hiányozni fogsz, testvér. - Renesmee barátságos podorgala Bagirru haj.
Bagirra aztán Carlisle. Láttam a szemüket. Ezeket alaposan átitatva szeretet és vágyakozás. Tudom, hogy most elviselhetetlenül fájdalmas és nehéz.
- Carlisle, köszönök mindent. Miattad a legboldogabb nő a világon. Nem fogom elfelejteni soha. Akkor maradok örökre a szívemben, és én örökké szeretni foglak. - A lány szorosan átölelte, és lehunyta a szemét. Az arca futott két tiszta patakok. Könnyek fojtogatta, és nem tette lehetővé, hogy beszéljen.
- Ghirri, biztos, hogy a döntés? - Carlisle hangja remegett. Ott állt, mielőtt a szörnyű választás. Bagirra de nem engedte tovább. Vett egy fél lépést gazad és a szemébe nézett elszomorította.
- Persze. Ez a biztosíték, adja meg a szemét. Akarod látni, Esme és ez fontos nekem. Megyek, hogy bármit, hogy boldog légy. És biztos vagyok benne, Esme lesz jó anya Lucia. Érdemel, hogy boldog legyen. - Ezekkel a szavakkal átadta Carlisle lánya, szelíden, és megcsókolta. Aztán ott állt a lábujjait, és megérintette az ajkát, és ajak Carlisle tett egy lépést hátra. Úgy éreztem, egy borzongás fut végig a gerincemen.
- Köszönöm mindenkinek, adtál nekem igazi boldogság. Vagyok mérhetetlenül hálás érte. Vigyázz egymást, és boldog legyen. És két hét után jött a sziget Esme.
Szeretlek minden, és mindig figyelembe veszi a családját. Indulok tiszta lelkiismerettel és könnyű szívvel. És most búcsút. - Miután ezt mondta, megfordult, és eltűnt a fák között.
Sőt, utána indulás, mi nem érezzük a fájdalmat. Elhagyta, hagy egy jó jel.
Mint mondta, két héttel később, mentünk a sziget Esme.
Csak a lábát a szigeten, a lelkem felfogott megmagyarázhatatlan szorongás. Mi csendben kiment a sírhoz Esme. A cél teljesült, és bementünk.
Esme, mint korábban mozdulatlanul feküdt a kő oltár. Semmi sem változott azóta, mint ahogy azt sok hónappal ezelőtt elhagyta ezt a helyet.
De aztán Esme vett egy mély levegőt, és kinyitotta a szemét.
Meglepetés minden megfagyott a helyükön.
- Bagirra, ne menj! - Ez volt az első dolog, azt mondta, mielőtt a végén jött önmagában nem Esme.
Igen Bagirra teljesítette ígéretét. Odaadta minket Esme.
És Esme bámult minket meglepetés. - Ez furcsa ... Mi történt? Elaludtam, és volt egy furcsa álmom, hogy én már meghalt, és Bagirra megmentett ... - Aztán óvatosan körülnézett. - Ez az a hely ... Ez nem álom ... Ez igaz! - A hangja rendelkezett pánik.
- Esme, kedves, nyugodj meg. Az egész most. Mi itt vagyunk, mind a közelben. - Carlisle magához húzta, és gyengéden megcsókolta.
Mindannyian vette körül, megölelte, és kezdett megnyugodni.
- Hol van Lucia? Látni akarom a lányunkat. - Ezek a szavak Esme zuhant minket a sokk. Hallgattunk nem tud mondani, egy szót sem.
Igen, Bagirra mindent elmondott. Megmutatta az egész életét anélkül, hogy nekem, beszélt a kapcsolatot Carlisle és kérte, hogy mint a saját Lucia. Tehát hol van?
- Esme, mi mindent elhagytunk gyermekek Jacob, és maguk is az Ön számára. - Carlisle tétován megsimogatta az arcát.
- Azonnal akarom látni őket. Tovább. Ne vesztegessük az időt. - Esme elhúzódott a szorításából, és a kijárat felé indult.