Song Solomon (fűz Semaks)
1
Énekek éneke
Kiss me csókokkal szája,
Mert a szerelem jobb, mint a bor.
Az illata a olajok - a legjobb,
Mint a neve sugároz illatos fenyők,
Mivel a lányok, és szeretlek.
Rajzolj nekem, mi fog futni utánad!
Király bevitt engem a kamarák.
Örüljünk és örvendezzünk veled,
Szerelem van a szeretet felett bort!
Igaz szeretet.
Fekete vagyok, de kedves, Jeruzsálem leányai,
Mivel sátrai Kedar, mint a függöny Salamon.
Ne nézz rám, mert én vagyok a fekete,
Mivel a nap reá tekintett rám!
Fiaim megharagudtak rám anya,
Ők velem kapus a szőlők,
Szőlőjébe nem usteregla rám.
- Mondd, a szeretet a lelkem,
Amennyiben pasesh ahol dönthető délben?
Miért vagyok, mint burkolt [vándor]
Közel a juhaidnak társait?
- Ha nem tudom, a legszebb nők körében,
Akkor megy a nyomvonal a juhok és a takarmány te gyerek
A pásztor sátrakban.
A kanca a szekereket a Faraó
Összehasonlítom, szerelmem.
Az arca szép medálok,
A méhnyak - nyaklánc.
Medál arany tesz veled
Az ezüst pöttyök.
Mindaddig, amíg a király ünnepén neki,
Saját Backgammon bocsát illat.
Bundle mirha - a kedvenc számomra,
Férőhely mellei között.
Brush kapus - szerelmem nekem
A szőlőültetvények Ein-G; di.
Milyen szép vagy, szeretteim,
Milyen szép! A szemed - galamb.
Milyen szép vagy, kedvesem, milyen szép!
Ágyunk - zöld lombok,
A boltozat házaink - cédrusok,
Walls őket - ciprus.
I Asphodel Saron, [I] Lily a völgyek.
Mint liliom a tövisek közt -
Szeretett között lányokkal.
Mint az almafa az erdő -
A kedvenc a férfiak körében!
Árnyéka alatt, azt gondoltam, hogy jó, és a falu,
Ő gyümölcse édes torkomban.
Ő vezetett el a házat a bor,
Elkövetik szükségességét, hogy szeressen.
Sustain rám édességek,
Felüdítsen almával,
mert betege vagyok a szeretet.
Az ő balkeze az én fejem alatt,
Jobb - átölel.
Könyörgöm, Jeruzsálem leányai,
Gazellák, dámvad sztyepp:
nem ébred, nem ébrednek a szeretet,
míg ő nem akar.
A hang a kedvesem!
Itt jön!
Ugrálva a hegyeken,
Ő ugrik a pályán!
Olyan, mint a kedvenc Ghazal
Vagy egy fiatal szarvas;
Mert ő áll a fal mögött,
Bepillantás az ablakokat,
Remegés a rács.
Úgy beszélt velem szerelmem
És azt mondta nekem:
„Kelj fel, szerelmem,
My fair egyet, és jön.
Mert ímé a tél már elmúlt,
Eső vége, és véget ért;
Virágok jelennek meg a földön;
Az idő elérkezett ének
És a hangja a vadgalamb hallható a végén;
A fügefa termel éretlen füge,
És szőlő virágok bocsátanak
Illat.
Kelj fel, gyere, szerelmem,
My fair egyet, és gyere!
Az én kis drágám a hasadékok a sziklák,
A rejtett mélyedés szikla
Hadd nézzem meg a megjelenést,
Hadd halljam a hangját,
Az Ön hangja kellemes,
A megjelenése a szép! "
A kedvenc - számomra,
És én - számára,
Ő legel a liliomok közt.
Egészen addig a napig lélegzik, és az árnyékok menekülni,
Gyere, szeretteim,
Hasonlítható egy gazella, vagy egy szarvas Mladen
Az elkülönítés a hegyek.
Éjszaka ágyon kerestem
Kit az én lelkem szeret -
Kerestem őt, nem találtam.
Kelek, és menjen a város körül-ka;
Az utcák és terek keresni, hogy
Kit az én lelkem szeret;
Kerestem őt, nem találtam.
Észrevettem az őrök,
Menj a városban:
„Láttad őt,
Kit az én lelkem szeret? "
Majdnem elment tőlük,
Amint azt már megállapította, hogy
Kit az én lelkem szeret;
Tartottam tőle, és nem engedte el
Még nem vezetett a ház anyám,
A teremben, aki fogant engem.
Azt számol fel, Jeruzsálem leányai,
gazellák, dámvad steppe:
nem ébred, nem ébrednek a szeretet,
míg ő nem akar.
Ki ez jön a sivatagban,
Mint oszlopok a füst,
A szaglás tömjén és a mirha,
Minden porok a kereskedő?
Itt a meder Salamon!
Hatvan vitéz férfiak róla,
Erőssége Izraelben.
Minden tartsa a kardot, képzett a harcot;
Minden fegyver a combján
Mert a félelem az éjszaka.
Palanquin Salamon király tette magát
A fák Libanon:
Oszlopait, ezüstből készült
Burkolat - arany,
Seat - lila,
Fedjük le a belsejében a
Szeretem Jeruzsálem leányai.
Jöjjön el és nézze Sion leányai,
Salamon király,
A korona, amely a koronát anyja
Azon a napon, a házasság,
Azon a napon, az öröm, a szívét.
Milyen szép vagy, szeretteim,
Milyen szép vagy!
A szemed - galamb alól a fátyol!
A hajad, mint egy rakás kecske,
Jön le a hegyről Gileadskoy,
A fogak -, mint egy rakás [juhok] nyírott,
Növekvő úszás után:
Minden ikrek,
És egyik kopár közöttük.
Mint egy szál skarlátvörös - az ajak,
És a száj szép;
Mivel szelet gránátalma - a whisky
Alól a fátyol.
Nyakad, mint a torony, Dávid
Emelt bevonattal:
Ezer pajzsok ettől függ,
Minden - erős páncél.
Thy mellek - mint két borjak,
Twin gazellák,
Legeltetés a liliomok közt.
Egészen addig a napig lélegzik, és az árnyékok menekülni,
Megyek a hegyen mirha,
LADA hegyen.
Te minden tisztességes, szeretteim,
Nem hiba benned.
Velem Libanonból, a menyasszony,
Gyere velem Libanonból, jöjjön!
Nézd a tetején Amana,
A felső Senir és Hermon -
Az oroszlánok dens,
Leopárd hegyek.
Te meghódította a szívemet,
Húgom, a menyasszony;
Te meghódította a szívemet
Egy [megjelenés] a szemét,
A nyaklánc gyöngyök.
Milyen gyönyörű a szeretet,
Nővérem, a menyasszony!
Ó, a szerelem jobb, mint a bor,
Az illat az olaj
Mint az összes fűszer!
Te szád szivárgott méhsejt méz, menyasszony,
Méz és emlős alatt te nyelv,
Az illat a ruhadarabok -
mint az illat a Libanonban.
A kert mellékelten - húgom, menyasszony,
Lezárt hullám, lezárt kút.
Öltöztünk a királyi kert gránátalma
Legkiválóbb gyümölcsök: Kiper és backgammon,
Nárdus és a sáfrány, a fahéj és a airom,
Minden fa tömjén,
Mirha és aloé, minden a legjobb ízeket.
Tavaszi kert, valamint az élő vizek,
Folynak le Libanonból.
Ébredj, északi [szél]
És jön, délre,
Lélegezz az illata kertemben!
Hagyja razolyutsya ízek meg!
Hadd jöjjön a kedvenc a kertben
és enni a gyümölcs édes!
Bementem a kertemben, a húgom, a menyasszony,
Gyűjtök mirha és a parfümök;
Eszem méhsejt én méz,
Iszom bort a tejet;
Enni, barátok! Inni és ivott, szeretett!
Alszom, de a szívem kiemelkedik.
- Voice!
Szeretett kopog!
- Nyisd nekem, húgom,
Szeretteim, galambom,
Az én tökéletes,
Fejem tele van harmat,
Saját fürtök - csepp az éjszaka!
Levettem a kabátot - azaz rá?!
Mostam a lába - vagyis a káosz?!
Szeretett tolóerő kezével a repedés -
Méhemben elszomorította.
Felkeltem, hogy nyissa ki a szeretett,
És kezem csöpögő mirha,
Ujjakkal csöpög a csavarját.
Kinyitottam a szeretteim,
A kedvenc megszökött, eltűnt.
lelkem kiment a hívást!
Keresik, nem találtam,
Felhívtam őt, de nem válaszolt.
Észrevettem az őr, megkerülve a várost.
Vertek, verte;
Ezek levetette én fátyol őr falak.
- Könyörgöm, Jeruzsálem leánya!
Ha úgy találja, szeretteim,
Mit szólsz hozzá? -
Amit szeretsz, beteg!
- Mi a kedvenc jobb, mint mások,
Legtisztességesebb nők körében?
A kedvencem a legjobb barátja,
Mit úgy töltse velünk?
- Kedvencem fényes és piros,
Ez eltér a több ezer.
A feje - arany, tiszta aranyból;
Ő zárak - ecsettel a datolyapálma,
Fekete, mint a holló.
Szemei, mint a galambok felett a víz áramlását -
Fürdött tejben, ül a bukás.
Ő arccsontja - egy ágy fűszerek,
Fortress fűszerkeverék;
Ajkai - liliom, a folyó mirha.
Kezei összefonódott arany,
Szegecses krizolith;
A teste, mint a sima elefántcsont,
Borított lazurit;
Lába - márványoszlopaikkal
A bázisok a tiszta arany,
Külseje - Libanon,
Hasonló szelektív cédrusok.
Ő szájpad - a legédesebb,
És mindez - a legkívánatosabb!
Ez a kedvencem, így a barátom,
Jeruzsálem leánya!
Hol volt a kedvenc,
Legtisztességesebb nők körében?
Hol megy a kedvenc? -
Keressétek meg veled.
Szeretett lement a kertbe,
Az ágyak fűszerek -
Takarmány a kertben és összegyűjteni liliomok.
I - az én szeretett,
A szerető - számomra:
Ő legel a liliomok közt.
Te szép, barátom, hogyan Tirza;,
szép, mint Jeruzsálem,
fenséges, mint a jeleket.
Vegye le a szemét tőlem,
Mert pronimayut azok megborzong!
A hajad - mint egy csapat kecske,
Hogy jön le a Gilead.
A fogak - mint egy birkanyáj,
Rising fürdés után;
Minden ikrek,
És egyik kopár közöttük.
Mint szelet gránátalma - a whisky
Alól a fátyol.
Queens - Hatvan
Ágyasok - nyolcvan
És a lányok - számtalan!
Az egyik - az én galambom,
Az én tökéletes,
Az egyik az anyja,
Net - rá, hogy az övé.
Láttuk a lánya - és magasztalja azt,
A királynők és ágyas - és dicsérte őt.
Ki láthatja ezt a hajnal -
Szép, mint a hold,
Világos, mint a nap,
Lofty jeleként?
Bementem a kerti dió -
Nézd a gyümölcs áramlás,
Látni, hogy a szőlő adott egy vese,
Tedd gránátalma kivirágzott.
Nem tudtam, hogy az én lelkem;
Itt akkor adja meg a mirha -
A lány az én nemes ember.
- Kapcsolja, viszont Shulammite;
Kapcsolja, viszont
Találkozunk!
- Mit megnézi az Shulammite,
Hogyan kell táncolni a két tábor?
- Milyen szép a te láb cipő,
A lánya egy nemes!
Kerekítés a csípő dekoráció,
Az ügy a szobrász keze.
A köldök - a kerekded csésze,
Nem skudeet [it] fűszeres bort;
A gyomra - egy köteg búza,
Rojtos liliomok.
Thy mellek - mint két borjak,
twin gazellák.
A nyak -, mint egy elefántcsont torony;
Szemed - medencék Hesbonban
A kapu Bat Rabbimov;
orrod - mint a Libanon tornya
Nézzük Damaszkuszban.
A fejed korona tetszik Carmel,
A folyó haj a -
Ahogy bíborvörös [thread];
A király elfogott patakok!
Milyen szép vagy, és milyen kellemes,
A szeretetről, az örömei!
Magasban, mint egy pálmafa,
És te mellek - mint a klaszterek.
Azt mondta: azt kell mászni a pálma,
kapaszkodni a fülét;
Legyenek melle, mint a klaszterek
szőlő,
Alma - aroma légzés orrlyukak,
Nedvesség a szájban - mint a jó bor!
- közvetlenül önthetjük a kedvencem,
Könnyen csúszik az ajkak alszik.
I - az én szeretett,
És nekem vágyát.
Gyere, szeretteim,
Menjünk ki a területen, töltik az éjszakát a falvakban.
Mi korán kelni, hogy a szőlők,
Lássuk, hogy a vese adta a szőlő,
Nem a virág nyílik, akár a gránát virágzik?
Ott adok én szerelmem.
Mandrake bocsátanak illatanyag;
A mi kapuk minden gyümölcsét az édes,
Új és régi, én megtartottam az Ön számára,
Szerelmem!
[On], ha a testvérem,
Szopik anyám,
Találkoztam veled az utcán,
Azt csókolni -
És én nem is megvetett!
Én vezettem akkor,
vezetett volna a ház anyám,
Megtanított téged.
Azt okozna neked inni bort, fűszeres,
Levéből én gránátalma.
Az ő balkeze az én fejem alatt,
Jobb - átölel.
Azt számol fel, Jeruzsálem leányai:
nem ébred, nem ébrednek a szeretet,
míg ő nem akar.
- Ki ez jön a sivatagban,
Támaszkodva a szeretőjét?!
- Az almafa alatt felébredtem te;
Ott fogant az anyád,
Ott, az izgalom a szülés szült neked.
Engem mintegy pecsétet a szívedre,
A tömítés a kezét.
Az erős, mint a halál, a szerelem,
Lant, mint a sír, a szenvedély;
A láng - a tűz lángja -
Fierce lángok!
Sok vizek nem alszik a szerelem,
És a folyó nem árasztották neki;
Ha valaki adott volna
Minden gazdagsága az ő háza a szerelem -
Azt megvetés.
Nővér van kicsi,
és ő nem melleket.
Mit teszünk mi testvér a nap,
ha a [szerelem] beszélni vele?
Vajon egy fal,
építünk rá ezüst fogak
és lenne egy ajtó -
akkor állítsa a cédrus deszkák.
És én - a falon, a mellkasom -, mint egy torony!
Mert kedves vagyok a szemében!
A szőlő volt Salamonnak Baal Ѓamone.
Ő adta a szőlőt állattartók;
Minden hozta a gyümölcsét ő
Ezer ezüst.
Szõlõm hozzám tartozik;
Ezer - te, Salamon,
Kétszáz - tartja annak gyümölcsét.
Élet a kertben!
Elvtársak, számoljunk a hangját;
Hadd halljam!
Fuss, szerelmem,
Hasonlítható egy gazella, vagy egy fiatal szarvas
A hegyek fűszerek!