Rögzítőanyagok
A rögzítő elemeket (a hordozóanyagot tartalmaz; n Ausbaumaterialien, Ausbaustoffe; f felszerelések de soutenement; .... és Materiales de entibacion, Materiales de sostenimiento, Materiales de entibado, Materiales de posteo) - anyagok bányászati. Oszthatók: User - a rögzítési felhasznált anyagok teherhordó szerkezetek támaszok (fém, beton, fa, természetes és műkő, műanyag, stb ...), összehúzó szolgáló készítéséhez habarcs, beton és műanyag (cement, mész, a gyanták, stb .), kiegészítő rögzítőanyagok (vízszigetelő anyagok, kémiai reagensek stb.); fokú tűzállósági (Tűz) - láng (beton, vasbeton, bizonyos kövek), poluognestoykie (fém, műanyag), éghető (fa); élettartamra ásatásokon - tartósság (beton, vasbeton, fém, stb), és rövid életű (Wood); jellege alakváltozás a terhelés alatt - törékeny (beton, kövek, stb ..), és elastoplastic (fa, fém).
Fő rögzítő anyagok: fém, beton, vasbeton, bizonyos minőségű fából (főként puhafa), természetes és mesterséges kövek, de a 70-es években. üvegszál, különböző szintetikus gyanták és más polimer anyagok. A rögzítési anyagokat a tartószerkezet függvényében választják ki, figyelembe véve a bánya célját és élettartamát. A kötőelemek fő követelményei: nagy fajsúly. azaz az anyag átmeneti ellenállásának (erőssége) legnagyobb aránya a térfogati tömegéhez képest; alacsony költséggel, az átvétel elérhetőségével, a tűzállósággal, valamint a korrózióval és a bomlással szembeni ellenállás (tartósság).
A faanyag és a kő rögzítőanyagok az ősi idők óta ismertek. Az akkori földalatti munkák során a fából készült támaszok (állványok) támogatták a bányák tengelye mentén a tetőbe rakott rönköket vagy lemezeket. Samos szigetén (Görögország) egy alagútot fedezett fel. a 7. században épült. BC száraz falazattal. Ezt a rögzítő anyagot széles körben használták az ókori Rómában. Az ókori Egyiptomban (az ie 6. században), a kő mellett, egy téglagyár is ismert volt. Agyagot és aszfaltot használtak kötőanyagként kő- és téglatartóhoz. Az ókori római földalatti szerkezetek túlélő maradványai alapján feltételezhető, hogy a rómaiak betonként rögzítő anyagként ismertek. A megoldásokhoz a rómaiak hidraulikus meszet vagy pozzolán földet használtak. A 12. században a fapadlók széles körű használatával mélyépítés működik. A nyugat-európai országokban a 20. század elején megjelent erdei anyagok hiánya előre meghatározták a fémtartalmú hegyi támaszok használatát. A széniparban a CCCP fémtámaszokat 1975 és 1980 között intenzíven bevezették.
A XX. Század 20. évében az előgyártott betonot földalatti munkákként rögzítő anyagként használták fel (modern körülmények között nem osztották ki a bányáknak). 1945 óta ezt az anyagot a CCCP széniparban használják.