liturgia nihilista
Ima a történelmi hagyomány feltételezi (és előírja) a ritmust a szavak. Ez nem meglepő, hogy a szöveg az ima tolódott költők és vált Sőt, nem csak lelki, hanem világi irodalom. Amennyire ez megfelel templom kanonok? Saint Silouan azt mondta: "Imádkozz - kiontott vér." Egyetértettem vele költő és kritikus az orosz diaszpóra Georgy Adamovics. Mint agnosztikus, felháborodott: „Állandó én zavarodottság. Hogyan lehet írni? Ha ez valóban Isten felé fordult, milyen papír, tinta, szavak - ha egy petíciót a miniszter? Ha ezt az imát, de kiesett a kezében a tollat? ? Ha igen, hogy valaha is olvasni az emberek, mint elég irodalmi shamelessness „De tud emlékezni a hívás a Pál apostol:” Imádkozzatok szüntelenül „(1Thessz 5:17). Valószínűleg, szüntelen imádság nem mindig felelnek meg a kánon.
Book „Prayers orosz költők költői kísérletek által lefedett tiszteletes Metropolitan Hilarion a nagyherceg Konstantin Konstantinovich Romanov (KR). A könyv egy antológia átültetések és utánzatok nem csak az ima, hanem a kanonokok stichera és egyszerűen költészet vallási témák és ingyenes fordítását az európai klasszikusok (Petrarca, Hugo, Gautier). Ennek értéke abban rejlik, hogy nagy a választék ismeretlen az átlagos olvasó költők: Yermil tábortűz, Nikolai Shcherbina, Dmitrij Tsertelev sperma Frug. És írók, ismert, elsősorban a próza (Ivan Turgenyev, Vszevolod Krestovsky).
Nem kevésbé értékes, és valami, hogy sok író a gyűjtemény az oldalak jelennek meg egy új módon. Például, a költő és kritikus Nicholas Dob. Mögötte erőteljesen (és jogosan) jól megalapozott hírneve a bal szellemi, bizarr egymás mellé a nihilizmus és a haszonelvűség. Azonban, mint egy fiatal férfi (valószínűleg hatása alatt az apja és a nagyapja - a papok), úgy változtatja meg a vers „Miatyánk”, írja „Vespers Szent szombaton.” És a jövőben Dob mondhatnánk „, Himnuszok az isteni ének kicsi / A memória a múltban ébred bennem / Látom a csendes gyerekkorom / és gondtalan életet béke / ┘S emlékek önálló feledés / gyermek úgy érzi, megint goryu┘ / Csak túl. ajkak suttogó imák, / csak kézzel nem kereszt tvoryu┘”.
Természetesen néhány verset írt „esetén”, de - paradox - és most nem mentesek bizonyos megalkuvás. „Milyen szörnyű hullámok emelkednek fiai East / Emberek fanatizmus mullahokat felgyújtották, / Tömegek lázadók zászlaja alatt a próféta / A zsákmány reménye konvergens minden oldalról” (Ivan Nyikityin).
Az egyetlen kikötés, hogy a gyűjtemény: a zeneszerző Viktor Kalugin megáll a végén a XIX. Ennek eredményeként ezek a előfutárai szimbolizmus, Vladimir Solovyev, Constantine Constantine Fofanov vagy Sluchevsky és ténylegesen szimbolista Nikolai Minsky esnek egy antológia, és számos más (beleértve az írás és 90-es Dmitrij Merezhkovsky) esik. Így, ha a klasszikusok vagy romantikusok kerülnek bemutatásra, ezek teljes sokféleségében, a szimbolisták rendkívül hiányos. Lehet, hogy a munkálatok kerülne bele a második rész a könyv „Prayers orosz költők XX-XXI». Azonban, ahogy írta Kuzma Prutkov (szintén nem fogott a könyvben): „Ez lehetetlen megragadni a mérhetetlen.” De ez még mindig fáj.
részvény
részvény
részvény
részvény
visszacsatolás
Az oldal jött létre a Notamedia