Szituációs gondolkodás, Kabbala élő
Kétféleképpen gondolkodhatunk: az első foglalkozik a fogalmakkal, a második a helyzetekkel. Napjainkban ez a felosztás erõsödik, a 19. században tört ki a régi konfliktus helyett - a tudomány és a vallás között. Ez ellentmondás egy olyan gondolkodásmód között, amely elsősorban bizonyos spirituális fogalmakkal foglalkozik, és egy olyan gondolkodásmód között, amelynek központjában az emberi államok találhatók. A koncepcionális gondolkodás az ésszerűség cselekedete, míg a szituációs gondolkodás belső élményt is tartalmaz. Bár egy személy kifejezi ítéletét egy adott kérdésben - ő maga is kitéve a bíróságnak. A koncepcionális gondolkodás kielégíti igényeinket, amikor meg akarjuk bővíteni világunk megértését. Szituációs gondolkodásra van szükség, amikor meg akarjuk érteni azokat a témákat, amelyeken a létezésünk lényege függ.
Az atom korában lehetetlen beszélni az emberi faj jövőjéről, ahogyan az emberek az időjárásról beszélnek. Hiba lenne eltávolítani ezt a fajta beszélgetést a félelemtől, a félelemtől, a szerénységtől és a felelősségtől, amelyek legalább a maguk atomenergiájához tartoznak, vagy legalábbis a vita részét kell képezniük. A mi előttünk nem csak absztrakt probléma, hanem egy olyan állapot, amelynek részei vagyunk, és mi teljesen részt veszünk benne. Meg kell vizsgálnunk a helyzetet, hogy megértsük a problémát.
A fogalmi gondolkodó szemléletmódja a távolság és a szétválasztás: a téma egy teljesen független tárgytól függ. A szituációs gondolkodót az ellátás és az érdeklődés jellemzi. A téma felhívja a figyelmet arra, hogy ő maga olyan helyzetben van, amely megértést igényel.
A szituációs gondolkodás kezdete nem kétséges vagy elválasztható, de meglepetten, félelemmel, részvétellel. A filozófus tanúként jár el, nem pedig könyvelõként, ami idegenek beszámolóit vezeti. Ha nincs részünk a részvételünkön - ez azt jelenti, hogy a probléma nem áll előttünk. Ha nem vagyunk szerelmesek vagy nem emlékszünk minden olyan tisztasággal, amit tapasztaltunk, amikor szerelmes voltunk - ez azt jelenti, hogy nem tudunk semmit a szerelemről. A kreatív gondolkodás nem felébreszti a más embereket érintő témákba való bekapcsolódást, csak személyes problémák kezelését. Így például a vallási filozófia kérdésével kapcsolatban: a kérdés nem az, hogy (absztrakt) emberek jönnek Gd értelmezéséhez, hanem hogy hogyan (konkrétan, személyesen) jönnek erre.