Fenyítést szerzetes, thai mese
Az egyik kolostor szerzetese volt, aki nagyon szerette a betel. Minden nap ő küldött egy kezdő, hogy tudja, ha valaki meghalt a faluban, mert azt remélte, hogy enni egy emelt betel.
Ha egy gazda kihallgatott egy beszélgetést a kezdő szerzetes, és úgy döntött, hogy tanítsa ínyenc. Hazatérése gyűjtött a család, és azt mondta:
- A szerzetes nem tud várni, amikor a falu meghal valaki, hogy rágja bételdió az emelt. Nagyra értékelte a bételdió több, mint az emberi élet! Nézzük megbüntetni. Úgy teszek, mintha halott, és te készíteni mindent temetkezési és sírni olyan hangosan, amennyire csak lehetséges. A szerzetes azonnal futva jön!
Amint a hangos kiáltásokat fülébe jutott egy szerzetes, ő nagyon boldog volt, és sietett a faluba. A család „halott” azt mondta neki:
- Sietnünk kell eltemetni a halott testvére. Este van, este nincs ideje főzni egy étkezést.
Minden rohant a máglyát. Amikor jöttek a talapzat, amelyen feküdt „halott” rokonai kaptak kezébe egy szerzetes él kiterjed, amelyben ő volt csomagolva.
- Mindaddig, amíg kérnek áldást a kedves testvér, mi hozza a fától az máglyán, - mondta a parasztok és a szerzetesek egyedül marad a „halott”.
És ők maguk vannak elszórva a pályák és utak tövis igen ága vadrózsa és elbújt.
- Lie még imádkozom, áldás az Ön számára! A vállalkozás - mozdulatlanul feküdni.
De az ember feltámadt a máglyát, és felnyögött, még hangosabban. Ezután a szerzetes annyira félt, hogy futott a kolostorba. Fut nélkül látni semmit, közvetlenül az ágakat a csipkebogyó és éles tövis, minden lába fájt. Monk alig érte el a kolostort, lihegve a fáradtságtól és üvöltve a fájdalomtól. Novice bekötözte a sebeit, és a szerzetes megkérdezte betel hoz.
- Nem, nem hoztam - mondta a kezdő. - El kell menni a házba az elhunyt és vegye betel.
- Nem, nem - mondta gyorsan szerzetes - most én soha nem megy ez a falu, akkor is, ha van tíz ember hal meg. Emlékszem, mi történt velem, úgyhogy elkezd remegni a félelemtől! Nem, soha nem megy oda!