Egy szokatlan portré Pierre Pierre 1

Rendes és rendkívüli kalandok, amit szeretnék mondani történt az elején a múlt század Szentpéterváron és Moszkvában.

De talán te vagy ismeri ezeket a kalandokat. Ezért nem fogom elmondani nekik, és csak azt tudom mondani, hogy sok csodálatos esemény, amelyet a későbbiekben, ott már egy fiatal férfi, aki azért jött, 1805-ben a St. Petersburg Párizsból, ahol tanult. Ez a fiatalember törvénytelen fia volt a nemesség, aki a tulajdonában milliók. Itt van egy tartalomjegyzék, hogy akkor írok hősünk:

I. rész A Bastard

1. fejezet: A fiú egy milliomos származik Párizsban.

2. fejezet Halálos tétet.

3. fejezet A rendőrség egy medve.

4. fejezet Rejtély berakott portfólió.

5. fejezet gróf halott - éljen a Gróf!

Part II. mágnás

1. fejezet Beauty csodálja burnótszelencéjét.

2. fejezet A grafikon egy fürdőköpenyben.

3. fejezet: Az esküvő.

4. fejezet A jó cselekedetek milliomos.

6. fejezet Egy új szerelem.

III. fogoly

1. fejezet: A nagy csata.

2. fejezet Count gyanús.

3. fejezet: Millionaire eltűnt a házban.

4. fejezet álcázva Earl törekszik fegyvereket.

5. fejezet Találkozó a kedvenc.

6. fejezet A fegyver a kezében egy őrült.

7. fejezet kill Napoleon!

8. fejezet Count megmenti egy gyermek egy lángoló házban.

9. fejezet A nyaklánc szépség-örmények.

10. fejezet kíséret alatt a francia kopjások.

Part IV. boldog ember

1. fejezet: Trial of the gyújtogatók.

2. fejezet orosz gróf és a francia marsall.

3. fejezet végrehajtása.

4. fejezet Lila kutya.

5. fejezet Mentesség.

6. fejezet Count találkozik imádott.

Epilógus. Boldog család gróf.

Remélem, tudod, az a személy, az élet ami lesz szó. A Pierre Pierre, a hős Tolsztoj regénye „Háború és béke”. Index A könyv így nézne ki, ha azt írta egy másik író, nem kövér. Pierre egyedül kaland a francia elfoglalt Moszkva tudta, hogy egy ilyen lenyűgöző regény „A Monte Cristo grófja”.

Gondoljunk csak bele, ez a gazdag ember, öltözött és a fegyveres saját költségén egy ezred ezer katona (emlékszem, mennyi erőfeszítésre van szükség, hogy D'Artagnan, hogy vesz egy lovat és egységes testőr); a milliomos rejt egy idegen házban, a szomszéd szobában egy őrülttel, azt kérdezi valaki másnak a szolgáját, hogy neki egy kocsis kabátot és fegyvert!

Kitől van rejteget? Itt plexus körülmények méltó Dumas regénye. A mindenható főparancsnoka Moszkva Rostopchin elégedetlen a kapcsolatot gyanús személyek, és követeli, hogy azonnal elhagyta a várost. De nem akarja elhagyni Moszkva, mert elhatározta, hogy megöli Napoleon, és így megmenteni az országot, és az egész Európában. Ezen túlmenően, a felesége követeli a válás szépség és hősünk megszökik vele magyarázatot küldött.

A fegyver, amit kapott, kezébe kerül egy őrült - lő bement a házba egy francia tiszt. A grafikon hozzárendeli a kezét egy őrült, és mentse a francia. Milyen megható jelenet barátság a két tegnapi ellenségek! Egy tört őszinteség nemes Earl nyit új barátja, a nagy titkot élete: hosszú éveken át szeret egy nőt, szereti a kislányát, és ez a szeretet fog maradni örökre.

A reggeli után a beszélgetést a francia mentett a gróf megy teljesíteni akarják ölni Napoleon. Azonban a fegyver nem tud elrejteni, van, hogy egy életlen késsel, de ez nem zavarja őt.

Útközben találkozik egy nő zokogott. „Lány lánya ..” - kiabál. - „kisgyermek kedvesem tüzelésű tüzelésű!”

A nemes gróf, persze, gyékény, hogy a mentő, és megtalálta a gyermeket az égő házban kertben. Amikor visszatért a lánnyal, aki nem találja a szüleit, de nem találkozik egy fiatal örmény nő, hogy megmutassa neki a „keleti szépség tökéletessége.”

Francia katona próbál másolni a nyaklánc szépség. De a gróf „rohant a francia, és mielőtt tudta kivenni a kardját, már leütötte.” Nem a Monte Cristo grófja megmentette őket a görög Haydée?

Mostanáig a sors kedvezett a száma, de most vált neki a durva: „a sarkon tűnt szerelt járőr francia Uhlans” -, és a gróf vették kísérettel. Felmerült a gyanú, arc jelentős, és ezen túlmenően, valamennyien láttuk a hatalmas fizikai erő, így volt rendelve a Uhlans négy fent a norma.

Számítson részaránya még sok kísérletek. Ő megpróbálta, mint egy gyújtogató. Úgy tűnt, mielőtt a legtöbb erőszakos a francia sportbírók - Francis DAVOUST; szeme lövés öt letartóztatott, és ő volt a hatodik.

De, persze, minden jó a vége - Earl szabadult a fogságból az orosz partizánok; meghalt a felesége, és ő most már feleségül szeretett; az epilógus, azt látjuk, pici fia egy hatalmas tenyér a grafikon; minden kalandok véget értek; front - béke és öröm.

Tolsztoj is mind. De nem akarta, hogy írjon egy új a kalandjait.

Olvasás, lenyűgöző csak az események, helyébe egy másik: a vita az örökség - akarat - le - esküvő - párbaj - fogságban - lövés - mentő - megint esküvő - az ilyen értelmezés élvezetes és érdekes, talán az összes, de szükségünk van rá csak fejletlen szem előtt tartva. A legjobb példa a kaland irodalom - például „A három testőr” - természetesen folytatni nemcsak a változás az események, de érinti az érzékeink: az erkölcsi eszméket. Szeretjük D'Artagnan nem csak azért, mert megnyerte számos párbajban, outwitted Richelieu és elhozta a királynő felfüggesztését. Szeretjük D'Artagnan, elsősorban azért, mert becsületes ember volt, és egy igaz barát, tudta, hogyan kell szeretni, védi a nők méltóságát, nemes volt, bátor és kedves. Anélkül, ezeket a tulajdonságokat a D'Artagnan nem lett volna olyan kedves nekünk.

Lev Tolsztoj képes volt, hogy dolgozzon ki az éles, izgalmas jelenetek - azt látjuk, hogy a legjobb tudott. De a könyv, amelyben a legfontosabb dolog - a külföldi lenyűgöző volt neki egy másodosztályú irodalomban.

Ő írta könyvét, hogy nem egyszerűen csak szórakoztatni minket. Azt akarta, hogy tanulni gondolkodni és érezni, hogy megtudtuk az ő hősei magukat, és összehasonlítottuk őket, hogy mi az élet egyre mélyebb és jelentősebb; azt akarta, hogy a könyvek, hogy nekünk gazdagabb.

Így hát, Pierre, múló, akik minden megpróbáltatás, először gondolja. Pierre így nem mindig hősies, gyakrabban ez nevetséges, abszurd, hibázik, és megbánjuk őket.

De az út nem könnyű, és ez nem könnyű, sokszor történt, és félek, és szégyellem, és fáj, és az öröm.

Igen, az érkezés előtt a francia Moszkva, Pierre elhagyta a házat, amiben mind a gróf Rostopchin, a francia katonák és a küldötte, neje. De a legfontosabb, amit ment - az egykori élet, tele felesleges dolgokat, és fölösleges emberi szervezetre; elment a belső szabadság, egy új természetes élet, amely, gondolta, indulhasson most, amikor kitört a háború mindent és mindenkit tolta a helyükről.

Tolsztoj húsz-Pierre a szalonban Anna Pavlovna és harmincöt Pierre az epilógus - tagja a szentpétervári titkos társaság - különböző emberek; és a legfontosabb Tolsztoj irodalmi feladatunk -, hogy lássuk a saját szemünkkel, hogyan kell változtatni a karakter Pierre, mint egy tapasztalatlan, fiatal ember válik egy érett férfi egy nagy jövőt.

Így láttuk az oldalak a regény; telt fájdalmas elégedetlenség, a vágy, hogy javítsa és nevelés magad az életben Pierre.

A francia elfoglalt Moszkva, elhatározza, hogy megöli Napoleon „hogy vagy meghal, vagy megáll a nyomor egész Európában.” Noble? Nagyon. Méltó Athos és a Monte Cristo grófja. De Athos, és a Monte Cristo grófja minden sikerült, mert él a könyveket. És Pierre él a jelen életben.

Ő nem az erős akaratú ember, ésszerű szervező, amely képes előre mindent, és nem szabad elfelejteni semmit, mivel nem lenne az epilógus. Csak még mindig mozog úton - és ez életben nevetséges fiatalember oly szenvedélyesen védte Napoleon a nappaliban Anna Pavlovna, most meg akarja ölni.

Pierre vállalkozás kudarcra van ítélve, de mi, mint ő, nem azonnal megérteni. Gyűjti a mentális erő, de nem tudja, hogyan kell gondolkodni, hogy a fegyver nagy: azt nem lehet elrejteni a ruházat alatt; akkor nem kell csak, hogy tükrözze, hogy elhatározza, hogy megöli Napoleon elég, de mindenekelőtt, hogy pontosan mikor és hol fog múlni.

Maradt Moszkva, Pierre úgy döntött, hogy eltitkolják a francia nyelv ismerete. De az első találkozón a francia Ramballe, amely valóban megmentette az őrült lövések, Pierre elfelejti döntést, hogy nem beszél franciául. Az üdvösség nem hősies: Pierre félek Ramballe nem kevesebb, és ez nem lenne igazán abban a helyzetben, egy nemes lovag, aki megmenti az ellenség.

Még több ironikus, sőt kell szégyenkeznie hirtelen széllökés őszinteség tette Pierre Ramballe mondják el a teljes történetet az ő szeretete Natasha - valami nem tudta megmondani valaki a világon,

Másnap reggel kimerülten bűntudat, Pierre összegyűjtötte az elhatározását, hogy továbbra is megfelelnek a szándékkal, hogy megöli Napoleon. De most végre rájött, hogy a fegyver nem jó, - és vett egy tompa kés, talán tudat felismerve azt a tényt, hogy ez az egy nem fog megölni tőrt.

Miért Tolsztoj felhívja valamennyi Pierre intézkedések olyan furcsa, szinte nevetséges? És akkor kitalálták, természetellenes. Ölj Napoleon - egy nehéz és bonyolult terv végrehajtása nem kell csak a bátorság, de a higgadtság, a képesség, hogy mérlegelni mindent gondolni -, hogy a készség nem Pierre.

De van egy kedves -, és ha fut a pusztítás a yard egy égő házban keresni valaki másnak a lány, hogy a kereset olyan természetes, mint a természetben rohan a segítségére a nőt, akivel könny nyaklánc. Az ő veszi az epizód, mintha egy kalandregény, megengedtem magamnak egy kicsit, hogy csökkentsék a szavak Tolsztoj, mert mindent nem jön a történet a bátor oszlopot.

Tény, hogy Tolsztoj ezt mondja: „Ő futott mezítláb a francia, és mielőtt tudta kivenni a kardját, már leütötte és verte az öklével rajta.”

Saját jelölt szavak csökkenti hősi festmény, hogy mi történik. Barefoot francia! A kalandregény neki kellene lennie, legalábbis a Shell. És a nemes hős lüktető öklével az ellenfele!

Minden, ami történik, hogy Pierre, ott egyszerűen nem emelkedett - mint az életben. És tart egy rab nélkül szép: „Megverte valaki, megvertem, és a végén úgy érezte, hogy a keze meg van kötve ..”

De miután feltalálták, a természetellenes gyilkosságot terv Napóleon, akit Pierre „szenvedett, ahogy az emberek szenvednek, makacsul vállalták a lehetetlen dolog - nem a nehéz helyzetben lévő, de az ügy szokatlan természete”; miután napokig keresi a meghatározás - Pierre a tűz „mintha, hirtelen felébredtem az élet, miután egy hosszú ájulást.”

Ez volt az ő helye, ahol „érezte megszabadult a terheket a fejéből. Úgy érezte, a fiatal, vidám, okos és határozott.”

Kiderült, hogy menteni valakinek lány könnyebb, mint hogy készítsen neki, szorongatva: rémült gyerek sikolyok „kétségbeesett, dühös hangon”, és rágja a megmentő „taknyos száját.” De Pierre „erőfeszítéseket tett magára, hogy ne dobja a baba” leküzdése undort érzett. Mindez sokkal kevésbé hősies, mint járkálni Moszkva tőrrel kebelében keresve Napoleon, de kevesebb szellemi erőfeszítés, és Pierre megtalálja az erőt, hogy diadalt a jó benne.

Az utolsó pillanatban, amikor a francia katonák elmentek, Pierre hirtelen visszatér az előző természetellenes, fiktív világban, „ő nem tudja, hogyan kell törni ezt a céltalan hazugság,” mondta a francia, hogy megmentette a lányt - a lányát.

Ez gyerekesen abszurd, kisfiús jogszabály meglepett Pierre és meglepetés minket. De az ilyen „hibák” bárkivel megtörténhet az útjába futamidővel, és Tolsztoj nem félt megmutatni nekik, hogyan nem fél a közölt Pierre nevetséges vagy nem eléggé heroikus formában. A legfontosabb dolog Tolsztoj - nem keltenek olvasók vak csodálattal a hős, és nekünk szimpatizálnak, hogy szimpatizálnak vele, élni az életét, hogy megosszák a kétségeit. Csodálat is jön a maga idejében, amikor Pierre eléri az erkölcsi magasságokba, ahová igyekszik az első oldalakon a regény.

Minden anyag a „irodalom és az orosz nyelv”