álmok háború
Hány év május elején
Azt felejtsd el a tavasz,
Éjszaka ismét emlékezve
Ez volt a háború alatt ...
Tudom - ez logikus -
Mi végül elválasztjuk.
De ismétlem, én keresem a választ,
Ismét látom az álmok a háború.
Azt gondoljuk: „És ha apa
Véletlenül megölte a háborúban?
Mi lett volna a szörnyű ellátás -
Az élet nepodarennaya engem! "
És hány ilyen különböző életet
Ellopott egy szörnyű háború!
Elvégre, ha az összes született egyszerre -
Ez lenne az egész országot.
De valaki nagyapja és dédapja valaki
Fiatal fiú azután,
Megöli az összes kedvéért a győzelem ...
Elment, elment örökre.
És ez nem született utódaik
Gyermekek és unokák nem létezik.
Ahogy íratlan vonal,
Galaxy eloltották a fény ...
... De ez nem történhet velünk -
Élünk bűntudat nélkül.
Ezt csak májusban, időnként,
Ismét látom az álmok a háború.
Azt álmodtam, azt álmodtam,
Mintha én lennék a háborúban.
Hirtelen látom - a fiatal apa,
Még nem volt az apám,
Egy ilyen furcsa, vékony,
És ez nem szürke.
Között a hiányosságok és a tűz
Nem tudta rólam.
Álmot álmodtam, hogy én,
Láttam a pápa a háború.
Ez valahol Boots
Nincs protézisek.
A lábán.
Élek, én egy furcsaság.
Lekéstem egy kissé -
És valami, amit nem
Az egyik a több ezer támadások.
Ez minden.
Elestem a sárban.
Halál fekete tornádó söpört.
Nem tudtam, hogy sem a szerelem, sem a szenvedély,
Még nem lélegzett szíve tartalmát.
Akartam élni, akár használt, egy kicsit ...
De valami égett át a mellkasát.
A hideg szél kezdett fújni.
És elkezdett egy hosszú utazás rövid ...
És most itt vagyok: én lélegezni, élni,
Van egy ház, Szeretem a feleségem.
És én szinte nem emlékszik
Arra a szörnyű háború.
Mindössze öt nappal később volt rajta!
Lehetnék bátor, erős,
De ez lett az egyik millió,
Süllyed a sárban területek között.
Olyan jó, hogy az egésznek,
Ez minden, amit legyőzze a gonosz,
És hazajöttem,
Amit a végén a szerencse.
Mondjuk valami VICTORY
A május elején.
Piros szegfű,
A könnyek e távoli szörnyű év.
És veteránok az arcok az igazak,
Különösen, hogy már nem léteznek.
Ismét illik ezeket a dátumokat.
Valahogy úgy érzem bűnösnek -
Kevesebb emlékszik a győzelem,
Egyre több és több ember elfelejti a háború.
Egyikünk számára nem a válasz.
És magamban beszélek:
Annyi volt a háborúk ezen a világon,
Oly sok év telt el azóta.
És mint mindig, emlékszem a pápa,
Visszaküldött nélkül mindkét lábát.
Ahogy felmászott a lépcsőn könnyen,
Hogyan kell táncolni tudott protézisek.
Menj a televízióban felvonulások,
Burn archív film város.
Azok, akik maradtak, így jutalmat.
És úgy tűnik, hogy ez mindig így.
A háború nem hajlandó eltűnni.
Azokban az években - millió személyes drámák.
És így, emlékezzünk ismét
Mindazok, akik adott nekünk a győzelmet.