Meséljen a legboldogabb pillanat az életedben, amikor szedd magad gondoltam, hogy ha most
Ki volt essek át a szalagot, azt látta, hogy a bejegyzést a kérdést: „Mi volt a legboldogabb pillanat az életedben?”
Egy kis háttér: beleszerettünk, nem látták egymást egyszerre. Akkor, amikor a hormonok, a kilátásokat és a szabadság őrjítő. És így, az első találkozó.
Lementem a lépcsőn, hogy pont az utolsó morzly busz ahhoz, hogy elfogyott az egyik első. A pokolba is, szem rángatózás.
Jövök elfogyott, előre, a kijárat felé, az utolsó pillanatban, hogy lassítani a tempót, szándékosan nyugodt vhozhuv érkezési csarnokban.
Látjuk egymást.
Látom. Ő mágikus, gyönyörű, csodálatos. Tökéletes. Mély, feneketlen, hatalmas szemek, hogy csak azt, hogy megfullad, hogy feloldódjon. Fekete ruhában, feltűnő medál a mellkasán.
Megállok a nyomait, döbbenten, alig emlékezve lélegezni, ránézni.
És ő, izzó boldogság, fut velem, ölelés, csók, mint ha tudjuk, ezer gyereket, de szeretjük egymást száz éve.
A dalshe- hazamegy, simogatta egymást keresi egymás szemébe, buta csendes, mosoly, arc kéz, búcsút mintha utoljára, megígérte, hogy megfeleljen azon az éjszakán. Átöltözni, gyors beszédű szüleikkel, menj ki, esik a hó, fények, elkezdek nevetni, sírni, majd ismét nevetni. Szünetek, felismerve, hogy I- legboldogabb Isten gyermekei és látta, hogy az ég mosolyog rám. És a fejemben lüktető gondolat „Eto örökre.”
És bár már nem vagyunk együtt, és én alig emlékszem az arcát, alig tudom számolni a barátok, ziháló suttogja a nevemet, én magabiztosan kijelentik - Soha nem éreztem boldogabb, mint az éjszakát vele.
Ó, volt idő, túl, az egyik
Őstörténet, hogy egyértelműbb legyen: Régebben a barátaimmal, és egy barátja minden nyáron összegyűlnek egy helyre (szálloda) nyáron töltött időt együtt. Mindannyian a különböző városokban, így ezek a találkozók mindig nagyon fontos és teljes különböző rendszerek.
És ott voltak 2 hét, az idő, hogy távozzon. Úgy döntött, hogy tölteni elég romantikus: mentünk minden reggel úszni a tengerben, majd köszöntötte a hajnal. Minden nagyszerű volt, és nagyon szép. Elvileg ez már nevezhető abszolút szerencse abban az időben, de nem)
Ezt követően, már elment, hogy a szálloda halljában. Leültem egy kanapé, két nő és a részmunkaidős közeli barátok ordít, üvöltés. IRS, hogy őszinte legyek, én egyáltalán nem tudom, mit kell csinálni, de meg kell ismernünk, hogy ez lehet az utolsó találkozón. / Mindenkinek volt az oka, de tényleg mindenki félt, hogy ez volt az utolsó pillanatokban együtt / És mindannyian búcsúzni, póló már rég átázott, és én ebben a vadonatúj kisbusz. Amikor az ajtó becsukódott, én is elromlott, és sírt minden, ami történik. Valószínűleg ezek perc volt egy abszolút öröm, hogy nem lehet elfelejteni semmit, annak ellenére, hogy minden körülmények között, és így tovább. Vezettem, zenét hallgat, és sír, és ugyanabban az időben, a két barát is, ordított, és megpróbált már, hogy összegyűjtse a maradék a nyaralás
Sajnos, a találkozó valóban volt az utolsó: valaki kiesett, és valaki nem tudott menni. Így ért véget a dicsőséges eposz, amelyben én voltam a legboldogabb érzelmek