Elektronikus hatások - problémák megoldása, kontroll
A szerves vegyület molekula egy bizonyos sorrendben kötött atomok halmaza, általában kovalens kötésekkel. Ebben az esetben a megkötött atomok megkülönböztethetők az elektronegativitás értékével (lásd 3. fejezet). Az elektronegativitás nagymértékben meghatározza az olyan fontos kommunikációs jellemzőket, mint a polaritás és az erő (képződési energia). Ezzel szemben a molekulák kötésének polaritása és szilárdsága nagymértékben meghatározza a molekula azon képességét, hogy bizonyos kémiai reakciókba lépjen. A szénatom elektronegativitása a hibridizáció állapotától függ. Ez annak köszönhető, hogy a hibrid orbitalban az S-orbitálisok töredékei vannak; ez kisebb a sp3-n esetében, mint a vanádium atom sp2- és sp-gibi-ridizjének. A molekulát alkotó összes atom kölcsönösen összekapcsolódik és kölcsönös befolyással rendelkezik. Ez a hatás elsősorban kovalens kötések rendszerén keresztül történik úgynevezett elektronikus hatások révén. Az elektronikus hatásokat a molekulában az elektron sűrűségének a szubsztituensek hatására való elmozdításaként nevezik. A poláris kötés által összekapcsolt atomok részleges töltést hordoznak, amelyet a görög "delta" (b) betű jelez. Egy olyan atom, amely "húzza" az σ-kötés elektronsűrűségét az irányába, negatív töltést kap. Ha egy kovalens kötés által megkötött pár atomot vesszük figyelembe, akkor a több elektron-atomot atomnak nevezzük. A kötélben lévő partnere egyenlő nagyságrendű elektronsűrűséggel, azaz részleges pozitív töltéssel fog rendelkezni és elektronikus donornak nevezik. Az elektronsűrűség elmozdulása az rm-kötések lánca mentén az /. Induktív hatásának nevezzük. Az induktív hatást csillapítással továbbítják az áramkör mentén. Az összes n-kötés elektronsűrűségének elmozdulásának irányát egyenes nyilak jelölik. Attól függően, hogy az elektron sűrűséget távolítva venni egy szénatomon vagy közel hozzá, az úgynevezett negatív indukciós hatása (- /), illetve pozitív (+ /). Az induktív hatás jelét és nagyságát a szóban forgó szénatom és az azt okozó elektronegativitás különbségei határozzák meg. .. elektronvonzó szubsztituens, azaz, egy atom vagy atomcsoport, az elektronsűrűség az előfeszítő C-kötést egy szénatom mutatnak negatív indukáló hatása (- / - hatás). Elektron donor szubsztituensek, azaz. E. Egy atom vagy atomcsoport előfeszítő elektronsűrűség egy szénatomhoz kapcsolódik, kifejtett pozitív induktív zfekt (+ / -effect). A +/- hatást alifás szénhidrogéncsoportok, azaz alkilcsoportok (metil, etil, stb.) mutatják ki. A funkcionális csoportok bolívia a / - hatását mutatja: halogénatomok, aminocsoportok, hidroxilcsoportok, karbonilcsoportok, karboxilcsoportok. Az induktív hatás akkor is megnyilvánul, amikor a kötött szénatomok hibridizációs állapotban különböznek. Például, egy olyan molekula, propén metilcsoport mutat +/- hatása, mint a szén benne van a hibrid-p3 ^ állapotban, egy JP2-hibridizált atomot (a kettős kötés) működik elektronoakpeptora, hiszen a magasabb elektronegativitása: CH3- cn = cn2 Ha a metilcsoport induktív hatása kettős kötésbe kerül, a mobil T-kötés először hatása alá kerül. A szubsztituensnek a 7t-es kötéseken átvitt elektronsűrűség-eloszlásra gyakorolt hatását meso- mer hatásnak (M) nevezik. A mesomer hatás negatív és pozitív is lehet. A szerkezeti képletekben ábrázolják ívelt nyíl kezdve a központ a elektronsűrűség és befejezve a ponton, ahol az elektron sűrűség eltolódik. Az elektronikus hatások jelenléte az elektron sűrűségének újraelosztását eredményezi a molekulában és az egyes atomok részleges töltésének megjelenését. Ez határozza meg a molekula reaktivitását.