A Ryggo narita durarar! Page 23
Az egyetlen dolog, ami zavarta a Mikado-t, annak a valószínűsége volt, hogy a fekete motorkerékpáros emlékezne rá. Annyira elfoglalt volt, hogy higgadt, hogy még csak nem is gondolt arra, hogy a fekete motorkerékpár annyira szívesen lépést tartott a lányával. Mi van, ha életének hátralévő részét élnie kell, miután az ellenség egy "városi legenda" előtt állt a valóságon kívül - a fekete motorkerékpár?
Fáradtak a világi normálistól, változtatni akarnak. Valószínűleg ez volt az oka annak, hogy elrejtse ezt a lányt, amelynek eredete még mindig rejtély maradt.
De ha el akarja hagyni a "normalitást", akkor veszélybe sodorhatja magát.
- A veszély, amellyel szembenézek most, egy fekete motorkerékpár?
Masaomi vezetésével még mindig remegett ilyen gondolatokkal.
És volt valami, amit Mikado eltakarta a barátjától.
A lánynak nyakába volt kötve. Eleinte úgy tűnt, hogy nincs ott semmi, de amikor hazavitte és közelebb nézett, azt hitte, hogy túl érezhető. És mielőtt Masaomiba jött, megcsinálta ezt a kötést.
A sebét a teljes nyakát körülölelő műtéttel borította.
Ahogy a fejét fűrészelte, aztán varrni kezdett.
9. fejezet: A kettős hősnő - Tom a heveny lányról
Menjünk vissza a közelmúltba.
Mikado és Henri egy kávézóban sétálgattak, az egyik "sakkember" elindult az utcákon.
Gyógyszerek Yagiri. Kutatóközpont.
A hatodik kutatóközpont konferenciaterme hatalmas ütést hallott.
- Azt mondod, megszökött ... magyarázd meg magad!
Yagiri Namiye ököllel az asztalhoz csapódott, és egy bögre kávét ütötte meg. Az ital azonnal elkezdett terjedni az asztal felszínén. A frissen főzött kávé eszméletlenül megégte Namie kezét, de még csak nem is zuhant, és csak ökölbe szorult a düh és a riasztás.
- Ha a rendőrség ezt megtudja, készen állunk!
Tüzes és nyugtalan pillantást vetett az alárendeltjeire.
- Tehát úgy tett, mintha jó lenne. De valójában, ezúttal csak arra kerestem a lehetőséget, hogy meneküljek ...
A lány szorosan becsípette az ajkát, és megpróbálta visszafojtani a haragját, aminek következtében az ajka sötétebbé vált, mint a rúzs.
- Felejtsd el, irányítsd az összes szabad embert keresésére. És nem kell visszatartanod, csak tedd meg mindent, hogy megtaláld. Ha bármilyen problémája van, vigyázzon magára.
- Szükséges-e elkerülni a célt? Az egyik alárendelt nyugodtan kérdezte, aki Namie mellé állt.
Egy pillanatra elgondolkodva, tiszta és tiszta hangon válaszolt:
- Kár, de ha ez megtörtént, nem érdekel, ha meghal. Hozd ide.
A nővére kutatóközpontjának vertikális épületére nézve Yagiri Seiji mély lélegzetet vett.
"Ó, ez a szerelem ... a szeretet elveszíti az irányítást."
Öt évvel ezelőtt Seiji először találkozott vele. Mivel csak egy tízéves gyermek volt, testvérének "útmutatása" alatt "titokzatos" nagybátyjára volt szentelve.
"Ő" egy üvegedényben volt, és úgy nézett ki, mint azok a mesék, amelyeket gyermekkorában olvasott. Olyan, mint egy alvó szépség, álmokban, a hercegre vágyva. Még ha ő is a feje, Seiji nem érezte a legkisebb félelmet és undorodást iránta. Ehelyett teljesen káprázatos varázsa volt.
Ahogy a Seiji napról napra nőtt, elkezdett kialakulni egyfajta tudatosság. De ez, az úgynevezett tudat, "ő" teljesen meghatározta, és a pszichéje fokozatosan alárendelték a "neki" gondolatait.
Azonban a fejnek nincsenek rabszolgasorító szándékai, és semmiféle furcsa elektromágneses hullámot vagy feromonokat nem bocsátottak ki a levegőbe. Életben volt. A fiatalember - Yagiri Seiji, mindent megtett, amit csak akart, és végre beleszeretett a fejére.
Akárcsak Yagiri Namie a bátyja szeretete után üldözték, testvére egy csendes, csendes fej szerelmét kereste.
Szeretet volt, ami minden akaratát provokálta.
Amikor a nővére elvette a kutatást, Seiji azt gondolta: "El kell hagynom, hogy hagyja el ezt az üvegedényt, én megszabadítom őt, és azt szeretném, ha az egész világot megteheti."
Seiji úgy gondolta, hogy ez az ő "vágya", majd egy nap egy régóta várt lehetőség merült fel. Ellopta a húgának biztonsági kártyáját, megismerkedett az őrök járőrözésével, és áramütés miatt vigyázott rájuk. Seiji nem hitte, hogy valami rosszat csinált. Szívében csak látni akarta az örömöt az arcán.
De még akkor is, amikor sikeresen elvette "őt", "ő" még mindig nem nyitotta ki a szemét.
A fej nem viszonozta magát. De Seiji szerint ez azért van, mert a szerelme nem elég erős. Ezt ismételten megismételte, és határozottan úgy vélte, hogy egyoldalú szerelme a lány számára örökre összekapcsolhatja őket.
"A szerelem megtalálja és elveszíti, de hogyan hagyhatja el, mint ő?"
Amikor észrevette, hogy gondolata több, mint egy iskolás író által írt olcsó regény, Seiji határozottan elindult a kutatóközpont felé.
"A húgom azt mondta, hogy hagyjam el mindent ... de hogyan hagyhatom a" lányom "egyedül? És ami még, még ha kutatási célokra is, az agyat megnyitotta és megvizsgálta ... szegény.
Seiji morgott róla, nem értette a helyzet egészét. Kiment a kutatóközpont bejáratához vezető úton.
Megmondtam volna nővérének és nagybátyjának, hogy mennyire szeretjük egymást, és egy napon meg fogják érteni, és ha nem értik, akkor elszaladok vele.
Pozíciója nagyon kétes volt, mintha egy arisztokrat szerette volna egy szegény lányt. Mindenki számára, aki ismerte őt, úgy nézett ki, mint egy hétköznapi középiskolai diák, aki a saját életét élte. De ha megtudják, hogy a barátnője egy mély alvásba merült, akkor azonnal eldöntenék, hogy viselkedése meglehetősen szokatlan volt.
És ami még rosszabb, eddig a gondolatok, mint a "Harim Mika" teljesen eltűntek Seiji fejéből. Megölte, de teljesen elfelejtette, hogy néz ki, vagy hogy hangja hangzik. Számára mindent megtett, hogy megszabaduljon az akadálytól a szeretet útján. Hogyan tud emlékezni minden egyes eltávolított akadályra a szerelemben élő srác?
- Csak annyit kell tennie, hogy újra ellopja a húgom kártyáját és behatol a kutatóközpontba.
Míg Seiji ezeket a veszélyes dolgokat mérlegelte, egy tisztító társaság furgonja elhagyta a kutatóközpontot.
De Seiji tudta, hogy nem a tisztító társaság alkalmazottai. Valójában a kutatóközpont "alárendeltjei" voltak, egy csoport "elrabló" srácok. Azokat az embereket, akikkel elrabolták, kísérleti alanyokként használtak illegális kísérletekben.
És Seiji is tudta, hogy a központ felvette ezeket az alárendelteket, hogy elrabolják az embereket annak érdekében, hogy kutatásokat végezzenek vele. Az elrablás után kísérleteztek rájuk sejtjeivel, DNS-ével, testnedvekkel. Miért kellene mindezeket a szélsőséges dolgokat tenniük, amelyek még mindig csak a város felett voltak, csak a "fej" létezése miatt? Először Seiji nem értett semmit, de azt javasolta, hogy ez valószínűleg a Nebula nyomásának tulajdonítható, amely a Yagiri Gyógyszergyárait próbálja felszívni.
Noha emberekről szóló kísérleteknek nevezték, brutális cselekedetek és gyilkosságok nem voltak ott. Az alanyok csak anesztetikum dózist adtak be, és az objektumot mesterséges halál alatt tartották, majd különböző kísérleteket végeztek az adatok összegyűjtésére. Aztán, miután mindent megtett, a tárgyat a parkba dobta. Az elrablások célpontjai szigorúan azon emberek voltak, akiknek eltűnéseit senki sem fogja észrevenni, még akkor sem, ha eltűnnek. Szerencsére az illegális bevándorlóknak nem volt védelme az alvilág vagy a hármasok védelmében. De voltak pletykák, hogy a többi alárendelt "alárendeltjei" közül néhányan elrabolták azokat a lányokat, akik menekültek a házban, hogy elérjék céljukat és kereskedjenek velük.
"Igazán erkölcstelen gazemberek." Mennyire értékelik az emberi életet? "
Seiji úgy tűnt, hogy elfelejtette, amit tett, és mérgesen nézett a távozó furgonra. Aztán látta, hogy valaki felmászik a furgon hátulján.
A férfi kétségbeesetten ragadt az autóhoz, hegek voltak a nyakán ...
És a nyaka felett volt a szeretője - kedves barátom.
A főút mentén, az állomás előtt csendesen ment a motorkerékpár fényszórók nélkül.
Felgyorsult, amikor elhaladt a rendőrőrsön, de az alkalmazottak nem vették észre a motorkerékpárt, ami nem hallatszott. És még az utcán is, csak néhány ember látta őt, és visszanézett, különösnek találta, hogy a motor nem zúgolódott. A motorkerékpár elhaladt az állomáson és felgyorsult, távolságot tartva és akadály nélkül. A tulajdonos teljesen összpontosított egy dologról - nem engedte, hogy a ló nélküli ló közlekedési balesetet okozzon. Ezért a felgyorsítás érdekében meg volt győződve arról, hogy a "motor ugrott", és figyelmeztette mindenkit körülötte a jelenlétéről.
A fejetlen ló állatkertje - Kohist Bodhar valóban megfélemlítő volt, és még most is, motorkerékpár formában, még mindig így maradt. De néha olyan furcsa emberek voltak, akik kedvelték őt, és együtt csoportosultak. Dallahan még mindig egy kicsit kényelmetlen volt arra a tényre, hogy ilyen sok furcsa ember van ezen a helyen. De az évek során végül megszokta a szabad mozgást ebben a városban. Nem tudta róla, hogy élő "városi legenda" lett.