A fogyasztó optimumának meghatározása

Az optimális fogyasztói választás meghatározásához a közömbösségi térképet a fogyasztó költségvetési megszorításával egyeztetjük össze (3.5a ábra).

Az optimális érték az E pontban érhető el, ahol a költségvetési sor megérinti az U2i megfelelő közömbösségi görbét, azaz csak egyetlen közös pontja van. Ez a görbe így egyedülálló lesz ebben a pontban.

A választás optimumát az E ponton az alábbiak szerint igazoljuk. Nyilvánvaló, hogy az U3 hasznossága nem áll a költségvetés rendelkezésére a fogyasztó számára. A "C" pont a költségvetési területen belül nem nyújtja a fogyasztónak a maximálisan elérhető segédprogramot, mivel azok megfelelnek az esetnek, amikor a költségvetést nem teljes mértékben költik, és a segédprogramot egyszerűen további áruk vásárlásával lehet növelni. Az indifferencia görbék metszéspontjai a költségvetéssel

A fogyasztó optimumának meghatározása

az A és B vonalak nem optimálisak a helytelen fogyasztási mintázat szempontjából, mert túl sok költségvetési forrást visznek viszonylag alacsony fogyasztói értékkel rendelkező árukra. Ebben az esetben, akkor mindig újra elosztja a költségek szerkezetét on-fogyasztása helyett, mondjuk, az árut az X úgy, hogy a felszabaduló forrásokat hozott nagy járulékos haszon és hasznosság növelné.

Az E kapcsolattartónál a fogyasztó számára a költségvetésben rendelkezésre álló maximális szolgáltatási szint elérhető, amikor a költségvetést teljes mértékben elköltötték. És a fogyasztó viszonylagos preferenciái megegyeznek az áruk megállapított árviszonyával. Más szóval, mindkét vonal lejtőinek egybeesik (az érintő tulajdonsága révén), így tiszteletben tartják a Px: Pty = MRSxy egyenlőséget. Ez megfelel az egyenlítettség elvének: minden költség rubel ugyanolyan szegényes hasznot hoz:

A 3.56. Ábra azt az esetet mutatja, amikor az érintési pont kívül esik a pozitív kvadránson, például egy egyértelműen kifejezett preferenciával az egyik jó számára a másikhoz képest. Ezután a fogyasztó az úgynevezett "sarok" döntést hozza - a választása teljesen megtagadja a kevésbé értékes áruk vásárlását (D pont), és az egész költségvetést egy másik jószágra fordítják.

A fogyasztó optimumának meghatározása