Tragédia belsejében (Doroshevich)

- Nagyon jó, hogy Othello Desdemona megfojtotta!

Meglepett, hogy nézd meg a szép szomszéd széken.

- Úgy vélem, hogy kiváló, csodálatos, utánozhatatlan, hogy minden véget ért olyan jól.

- nem lehet több. A tragédiák minden jól-lét, hogy a karakterek az ötödik felvonás a haláltól. Isten tudja, mi lett volna a közönségesség családi életük, ha ez nem történik meg! Az életben mindent, ami nem tragédia - vígjáték! Nincs közepén. És mi lett volna, hanem magasztos tragédia, talán a legtöbb hétköznapi komédia ...

A fenébe is, ez egy gondolat!

Általában jó ötlet születik csak a nők.

Nők jöttek a legsikeresebb ötlet a világon: a házasságot.

Ezután mind a férfiak tartoznak a legszerencsétlenebb: megfullad.

Azonban a szavak egy szép szomszéd kísért!

Mi van, ha Othello, a Hamlet tragédia történt, és ez volt az egész „biztonságosan”?!

Iago nem rágalmazta. Othello Desdemona megfojtották, és így nem ölte meg. Ő nyugodtan Kormányzóság a Kréta szigetén. Desdemona, mint a kormányzó felesége, szervez fogadások.

A helyszín egy alvó Desdemona. Éjszaka. Othello belép lábujjhegyre eloltja a gyertyát. Azt akarja, hogy észre: köztudott, hogy a fekete Moor a sötétben, hogy ki minden lehetséges módon. Othello veszi a kardját, és így tovább. mászni a létrán, hogy az ágy, de érinti Desdemona.

Desdemona (ugrás, mintha felébred). Ki van itt?

Othello (kehely). Ez meg, drágám! I! A Otellchik!

Desdemona. Gyújts egy gyertyát! A sötét, láthatatlan a fekete arc. Beszélnem kell veled!

Othello. De, kedves ...

Desdemona. Minden további nélkül! Gyújts egy gyertyát, én mondom!

Othello. Nagyon jól, drágám! Hiába csak őrült! Ez nem tesz jót az arcbőrt.

Desdemona. Még mer beszélni az arc színe! Azt nézd meg magad, milyen az arcbőrt! Amint ez polírozott csizma!

Othello (enyhén sértett). De drágám, te szemem, amikor megházasodott.

Desdemona. Mindannyian vak, amíg a lányok. Látjuk, amikor férjhez megy. Sajnos, ez esik nekünk, hogy túl magas árat. Az ár a legjobb, hogy van. Hol voltál eddig? Kérjük, válaszoljon!

Othello. De drágám, ne is felejtsük el, hogy én még mindig a kormányzó a Kréta szigetén. Business ...

Desdemona. Mondd, mi buzgó harcosa. Kormányzói üzleti éjjel. Azt hiszem, amit néhány ivás krétai bort a társadalomban ...

Othello. De, kedves ...

Desdemona. Kuss! Ön alacsony, akkor csúnya, akkor egy fekete ember!

Othello. Én egy fekete ember?

Desdemona. Igen, uram, uram! Ne aggódj, tudom, hogy az összes trükköt! Tudom, hogy gondozott egyszerre Madame [1] Iago! Elmondtam mindent Iago!

Othello. De Iago is ismert becsmérlő!

Desdemona. Minden fekete - alacsony ember, kivéve téged. Egyedül Ön hófehér! És tudtam, hogy izgatott ez a cipőkrém, az indító ez kéményseprő! Apa igaza volt, amikor azt mondta, hogy már megbabonázott engem, kába. És mindent, mindent - mi a jutalom? Fekete hálátlanság. Azonban mit várunk a néger?

Othello. M-én [2] Othello, elfelejti magad! Nem vagyok fekete, én Moor!

Desdemona. Nem számít, te fekete! és erre a koromtól mindent feláldozott! Ő feláldozta az ifjúság, szépség, társadalmi pozíció, a rokonság, mert dobott egy szép, vidám és Velence vegetál néhány Kréta szigetén! Az Exchange helyzet fényében a helyzet a tenger közepén!

Othello. De nem szabad elfelejteni, hogy a hála nekem, akkor most a kormányzó!

Desdemona. Egy nagy megtiszteltetés! Mikor lehet m-me Rodrigo, velencei patrícius! Zavarja ebben a pillanatban mondani, hol volt? (Step rajta.) Hol voltál?

Othello (felmosás zsebkendő jégeső verejték gördülő vele). Anya, én ...

Desdemona. Sál, akinek zsebkendőt. Valaki, kérem, zsebkendőt. Sál női tag? Kinek a zsebkendőt!

Othello (végre meglepődött). Anyu ...

Desdemona. Ó, krrrovi nekem krrrovi! Szerettem neki ételt, és felfújja ... én sál! akinek zsebkendő?

Desdemona. Tehát ugye! (Swings és ad Othello bezeshku, hogy az orrából mutató vér, még ki a szekrényből hallható „ó”.)

Othello (ugrás a kabinet). És itt valaki kiabált!

Desdemona. Ne nyissa ki a helyzet, akkor peremnote én ruhákat!

Othello. No're hazudik, asszonyom! Te azonban „mutatós” ruha! Tetszik, hogy ruhát fel! Mégis, a „második” ruha sikoltozás nem lehet! (Kinyitja a szekrényt, ott jön Cassio válik a figyelmet.)

Cassio. Pontosan.

Othello. Itt és ezen az órán! Tehát, igaza volt, amikor Iago utalt ... És én egy fekete bolond, nem hitt neki. Zavarja, hogy azt mondják, uram, hogyan jöttél éjjel a szekrényben a feleségem?!

Cassio. Elmentem akkor abban az esetben ...

Othello. Egy éjszaka az ügyben.

Cassio. Abban az esetben, sürgős! Elvégre, ha a dolgok éjjel? Csak ők maguk is örömmel mondhatom.

Desdemona. Igen, de ő azt mondta!

Othello. És te is kihallgatta?

Cassio. Véletlenül. Jöttem üzleti és úgy döntött, hogy várni. És akkor valami nem hiszem rám talált itt bujkál a szekrényben.

Othello. Hmm ... És te, akkor hallani?

Othello. És ... és ... taps?

Cassio. És taps!

Othello. Hmm ... Mivel ez nem jó, hogy elrejtse mások központokhoz. De mit mondjunk, az a sürgető üzlet?

Cassio. Szeretném kérni, hogy helyezze a főhadnagy!

Othello. Ööö ... igen ... ez az ... És ez sürgős?

Cassio. Igen, szeretnék igazán felébredni főhadnagy.

Othello. Jó ... felébredni. Egyetértek ... én nevezi ki, hogy először hadnagy!

Cassio. Alázatosan köszönöm! Jó éjszakát, m-me Desdemona! Jó éjszakát, Mr. Othello! (Visszalép az ajtót.). ....

Othello (megállás vele). De mi történt itt köztünk.

Cassio (felemelt kézzel). Esküszöm!

Othello. És taps?

Kassio (feltűnő mellkasán). Tomb! (Kilépés).

De még szomorúbb lenne véget

HAMLET nem tulajdonított jelentőséget a jelenség árnyék fordult az udvari orvos érkezett, kali bromati [3]. idegek megnyugodott, és az árnyékok nem jelennek meg. Feleségül vette Ophelia. Három év telt el.

A jelenet ábrázolja Hamlet lakások. Hamlet ülés és az olvasás. Tartalmazza Ophelia.

Ophelia. Ismét az olvasást! Mondd, kérlek, mit valaha is olvasni?

Hamlet. Szavak, szavak, szavak!

Ophelia. Szörnyen ostoba válasz! (Vállat von.) Úgy gondolom, hogy okos? Egyáltalán nem! Azért jöttem, hogy ha kérnek pénzt az új ruhát.

Hamlet. Öltöztünk! Isten megáldott egy arccal, akkor tedd magad tovább!

Hamlet. Elgondolkoztam a kérdés egy nagy lélek, hogy jobb, hogy a nemes: lenni vagy nem lenni?

Ophelia. Hülye kérdés! Mindig úgy gondoltunk! Még undorító! Nem csinál semmit, csak azt hiszi! A rongyot valamilyen, nem egy ember!

Hamlet (fejét rázva). És én szerettelek, Ophelia.

Ophelia. És hiába!

Hamlet. Imádtam a negyvenezer testvér nem tudott szeretni!

Ophelia (sóhajt). Hálát adok az Istennek, tudom, hogy a testvéri szeretet! Akkor miért feleségül, ha úgy tetszik, a testvéri szeretet! Az igazság azt mondtam a papa ...

Hamlet. Ez a régi átverni fáradt. Hízelgő, lánctalpas, feltérképezi a buta beszéd!

Ophelia. Elég jó, hogy nem sérti az apám, ő egy tiszteletre méltó öreg, ő mindezt a bíróság tartani. Még a nagybátyja, a király, ami ezerszer okosabb, mint te ...

Hamlet. Király okosabb, mint én! Milyen vakság szemed fedett ég.

Ophelia. Igen, uram! Okosabb! Ő a király, és akkor marad tartja a zsákot, és tagja a Prince! Nem fogom hagyni, bántasz apukám! Ő a mindenem ezen a világon! Nincs mama.

Hamlet. Igen, uram, hála Istennek, akkor is ha nincs anya által prezentált! Csak hiányzott! De testyushka ... "talpnyalók-in-law."

Ophelia. Ismét mondom néktek, ne merd sértegetni az apám! Ne feledje, hogy van valaki, hogy álljon fel neki. Laertes, testvérem ...

Hamlet. Tomboy, az ILO, súlyosan eladósodott, a bátyád, hogy ott ülök, asszonyom! Aki csak azt teszi, hogy felhívja a pénzt a húga. És azt meg kell fizetni a felesége testvére sprees!

Ophelia. Úgy viselkedik az ő pozíciójáról! Ha tudnék tanulni tőle, hogyan kell viselkedni. És hogy mindezek után a szégyen, szégyen, szégyen! Prince of Denmark, aki tölti idejét a cég a szereplők! Helyezi műkedvelő! Megszervezte a palota egyes iskolai drámai művészet.

Hamlet. Szeretem művészet!

Ophelia. És tartsa csokrok, koszorúk, kosarak, karkötők, ahelyett rendez műkedvelő! Hiányzik, így továbbra is beszállt suflorskuyu standján! Igen, még mindig van! Ki ismerős svol! A sírásó! Tántorgó éjjel temetőkben, van-e csontokat!

Hamlet. Ez volt a koponya Yorick!

Ophelia. Te magad pojáca! Nem tudod, hogyan kell viselkedni udvarias társadalom! Ha tudnám, hogy példáját Rosencrantz és Guildenstern!

Hamlet. Rosencrantz! Guildenstern! A „megsegít”. Tudom, asszonyom, hogy örömmel, hogy azok a szemét. Bíróság baba, aki csak íj igen scuff!

Ophelia. Igen, tudják, hogyan kell viselkedni a társadalomban! Figyelmeztetem. Ha megengeded magadnak több időt él meg ilyen módon, mit mondtál, akkor a játék: „Hadd feküdjön le a lábad elé ...”

Hamlet. Aztán volt még a menyasszony!

Ophelia. Annál rosszabb! Figyelmeztetem, rossz lesz! Ön használják ott, mint egy diák, hagyja, hogy a viccek grisette. Itt egy másik társadalom! Elég jó, hogy rendesen ülni a helyén, és nem feküdni a földön, ahogy általában szokta!

Hamlet. Nem megy a show!

Ophelia. No-s'll megy! Ön a viselkedésük felborítja a királynő, az anyja, a nagybátyja, zavar, mérgezett apám életét, arra kényszerítve a bátyám pirulni! Akkor nevetségessé a Rosencrantz, Guildenstern, Osric számára! Akkor még az utolsó sírásója - és úgy véli, őrült! Lesz itt játszani, és a labdát, amely a király Valentin Nap alkalmából érkezése Fortinbras. Meg kell, és úgy viselkednek elég jól eloszlatni a pletykákat. Akkor lesz a labda, a király ...

Hamlet (vállat vonva). Amit Hecuba, és hogy Hecuba nekem!

Ophelia. Nem beszélünk Hecuba és a királyt. Be kell, hogy legyen!

Hamlet. Teljesítmény! Ball! Peer Elsinore! „A temetés sokan voltak ételek ...”

Ophelia. Akkor filozofálni, amit csak akarsz, de elég jó, hogy nekem a pénzt a ruhát. Nem akarom, hogy kérkedik egy életen át egy kis fehér ruha! Te vagy az, ha akarja, akkor folyamatosan megy minden fekete, mint a fáklya hordozója! És én nem akarok! A pénz, a ruha és a virágok! Tudod, Szeretem a virágokat. Pénz!

Hamlet (húzás pénztárca). Ó, nő, akkor nevezd bunkó!

Ophelia (a pénzt). És még mindig mer beszélni a nők! Amikor a saját baba! Baba! Baba! Baba! (Kilépés).

Hamlet. Itt Dániában, elkerülhetetlenül tanulni inni! (Látva a bejövő Horatio.) Van egy csomó dolog van a világon, Horatio, ami nem kell tennie, okos emberek. Például házasodni. Hát nem?

Horatio. Teljesen igazad van, Prince!

Hamlet. Azt hiszi játszik a fejemben, mint a zongora. Igyunk bánat, Horatio!

Horatio. Igyál, Prince!

A fenébe is, én elég szomszéd valószínűleg igaza volt, amikor azt mondta, hogy a legjobb dolog a tragédiák - ez az, amit a karakterek ideje, hogy meghaljon!

A nők néha jöhetnek szóba, nagyon okos dolog.