Összegzés - Catherine kép (alapján a játék és
(Miután a játék Alexander Osztrovszkij „Vihar”)
„The Storm” kétségkívül, a legdöntőbb munkáját Osztrovszkij ... „- írta N.A.Dobrolyubov című cikkében:” A fénysugár a sötétségben „, és ő lesz a jobb. Osztrovszkij, mint egy nagyon érzékeny drámaíró volt képes feltárni a rendkívüli világosság zsarnokság konfliktus a zöngétlen, és megmutatni, milyen közel a vége az ünnepség hamis pozíciókat. Catherine, a főszereplő a „The Storm” a játék, nagyon különbözik a többi dráma emberek. Szerint NADobrolyubov, „... a karakterét Catherine felel meg egy új szakasza a nemzeti élet, ő követelte azok végrehajtását az irodalomban ...” ez „... a tudat az igazság és a törvény, a józan ész ...”. A maga módján a „döntő darab orosz karakter.” Katerina - a megtestesült minden élő orosz természet, saját tiltakozás - „... a legerősebb tiltakozás, ami felveti a mellüket leggyengébb és a beteg.” Az ő példája mutatja Osztrovszkij a nők helyzete a társadalomban a tizenkilencedik században. Míg a gyengébbik nemre nem volt joga, hogy kifejezzék gondolataikat szabadon és nyíltan tiltakoznak ez a hozzáállás. Minden, ami a lelkemben, szükséges volt, hogy tartsa meg magát, vagy keresni egy általános rosszallás és állandó, egyenletes buta szemrehányásokat.
Ilyen körülmények között, és Catherine kapott feleségül Tikhon Kabanov. De ő nem hátrált meg, nem adja fel. Miért? Mivel ez nem az ő karaktere, amely-ben alakult a hosszú házasság előtt. Caterina Caterina lány és házas nő más, de ez mind egy és ugyanaz a szabadságszerető, nyílt, független természetű.
Házasság előtt, Catherine volt az élet, mint az élet a szabad madár „éltem, vagy mit nem bánt ...” - mondja. A feltételeket, amelyek Katerina nevelkedett, és tette a karaktere annyira különleges, tele életerő és jellege miatt - meglepően koherens és többoldalú.
Ifjúsági Katherine - ma reggel, természet, ünnepélyes szépsége, a napkelte, fényes reményekkel és vidám ima. Ez költői, folyamatosan összehasonlítja magát a madár, a pillangó, álmok elrepül a földi aggodalmak, valamint az angyalok, ő állandóan álmodozik egy csodálatos álom. A vallásosság Catherine elnyeli a természet szépségét és a szélessége a Volga és a harmatos füvön a virágos rétek, a Volga és a lepkék flutter virágról virágra. Az öröm az élet éli Caterina a templomban. „Csak amikor én voltam a mennyben fog jönni, és nem látok senkit, és nem emlékszik az időt, és nem hallotta, amikor a szolgáltatás vége” - mondta. És imádkozik! „Mi az angyali mosollyal az arcán, és a nevében valami, mint a fény.”
Szabadságszerető Catherine, függetlenségét és meghatározás kezdtek megjelenni elején. Ennek bizonyítéka - a történet az esetről a Barbara gyermekkorban: „Ilyen én születtem, hot! Én hat évvel volt többé, úgyhogy én nem! Megbántott valamivel otthon, és ez volt az este, már sötétben; Rohantam a Volga, ült a csónakban, és belökte őt a partra. Másnap reggel is talált tíz mérföld! „De ez a művelet összhangban van Catherine lelke, a lélek az orosz nép. Ez a hirtelen szabadságszerető - indulás a hazugság és a rossz az országnak, a fény és a jóság, hogy kitalálja védelem a nagy anya Volga.
Álmodozás, vallás, a kedvesség és a szeretet a szabadság - ezek a jellemvonások házas Katherine. De amikor megházasodott. Hogyan változik?
Miután a család Kabanov, jelenleg „sötét királyság” Katerina „elszáradt teljesen”, de ugyanaz marad kihívó lélek. Minden úgy tűnik, hogy ez ugyanaz marad, de a „... mintha alól rabságból ...” Ne vonja vissza több Katerina szép álmok, amelyek álom leánykori név, ő nem tapasztal ilyen határtalan boldogság, belép a templomba. Bármerre járt, bármi történik, mindig úgy érzi, magára éberen vigyáznak rá, ne hagyja ki a látvány Kabanihi. „Ez voltam!” - Katherine sóhajt, sajnos emlékeztetve a gondtalan napot az ő lánykori. De ő nem adja fel, nem ért egyet, hogy elnyomja a Kabaniha kívánt gondolatok. Eleinte úgy hangzik, egy tiltakozó beszélgetések, az ő választ-in-law: „Miért sérteget!”, „Rágalmazás valamit elviselni, hogy valaki elégedett” De most már világos, hogy hosszú ideig nem lehet folytatni. És valóban, tiltakozásul Catherine hamarosan kialakul egy nyílt konfrontáció a „sötét királyság” és „Domostroi”. Ebben a királyságban, amely elszárad és kiszárad minden élőlény, a hősnő legyőzi a vágy az elveszett harmónia. Beleszeret Boris, ő, akár tudat alatt, bebizonyította, hogy nem lehet bezárni, nem lehet tagadni, semmi köze. Az ő szeretete olyan, mint a vágy, hogy emelje fel a kezét, és repülni. Megpróbálta viszont ezt az érzést a sliccét Tikhon, de ő ellökte magától, nem veszik észre átélt szenvedés. Ez különösen egyértelmű a jelenet a búcsú. „Nos, vigyél magaddal, vedd!” - Katherine kérdezi. „Hol a szórakoztató, hogy menjen veled! Van már érkezéskor itt. Nem fogok tea, hogyan kell törni valamit, és van, hogy elő nekem, „válaszolja Tikhon. Boris jár Katerina szükség szerelem, fáj érzéseit a felesége és a nő, a halandó gyötrelem monoton élet, végre. De Boris nem egy pár Katerina - a sors összehozta az embereket az eltérő mélységű morális érzékenység. Boris él csak a mai napig, és nem gondol a tetteik következményeivel. Már utánuk szeretettel Catherine megszűnt a titkos, és nem fordul elő, hogy tegyen valamit, hogy segítsen Katherine, legalább elviszi magával. „Ki tudja, hogy mi az a szeretetünk úgy gyötri veletek!” - mondta, megfeledkezve arról, hogy a leszámolás ez a szeretet beszélni vele, és göndör, és ő Katerina, aki még búcsút Boris nem gondolja magáról de csak kért bocsánatot a baj ő okozta. Éles ellentétben a teljességet szabad szerelem Catherine és mentális ernyedtség Boris.
De mi az oka annak, hogy kéri Catherine nyilvánosan beismerni férje bűn elkövetése? hogy félt a zivatar, valamint más lakói Kalinov miatt babona? Nem, az igazi forrása a bűnbánat az ő érzékeny lelkiismerete. Ő nem fél a legtöbb zivatar. Die nyugtalan, Isten előtt minden bűneiket - ez az, amit megrémíti. Fear Catherine - a belső hang lelkiismeretét. Nem tudott élni egy ilyen bűn, mintha tiszteletreméltó és hűséges feleség.
De miután bűnbánatot, ő nem megnyugodni. Ő tudja, hogy élete most válik szörnyűbb, mint az előbbi: „Megint élni? Nem, nem, nem ... nem jó! És az emberek, amit nem szeret, majd a ház ellen, és a falak szemben „Ez nem nyújthat be szívtelen Kabaniha és más lakosok a” sötét királyság „- nem úgy, mint, hogy a karaktere. Az egyetlen kiút az, hogy meg kell halnom miatta. De Katherine meghal morálisan tisztított, áthaladva a vihar teszt, elhagyta ezt a világot békésen. A halála - ez az utolsó kitörése spiritualizált szeretete Isten világában.
Így volt Katherine „fénysugár a sötétségben”, ahogy ő nevezte N.A.Dobrolyubov? Nem, ez a gyertya, melegítő emberek körülötte, még élő fény. Ez nem egy fénysugár, hideg, könyörtelen, soha nem halványuló - ez egy gyertyát, amely eloltotta a bajsza húzta minden oldalról lakói „sötét királyság”.
Akkor miért Osztrovszkij játékba a kép Catherine? Azt hiszem, a példa a karakter meg akarta mutatni, hogy az erős tiltakozás az emberek, a megtestesítője volt Caterina, elkerülhetetlen. Ez még mindig egy kicsit, mint ő, hogy nincs támogatás, akkor nem értem. De idővel ezek az emberek lesznek, ők lesznek a többség, és akkor nyerni „sötét királyság”. Folytatva a munka Catherine, akkor hozza azt a végére. És ahelyett, hogy a „sötét királyság” a „fényes királyság”, ahol minden ember jó, egyenes és rugalmas - egy szó, mint ahogy volt Katherine.
Csodálom a tisztaságát Catherine, az eredetiség a karaktere, a szabadság szeretete, a kedvesség, álmodozó - annak minden velejáró tulajdonságait. Az ember csak sajnálom, hogy még a modern társadalomban ritkán találkozott ilyen holisztikus jellegét, ezek a „gyertya”, mint Catherine. Meglepő módon, a játék Alexander Osztrovszkij „vihar”, és ma, miután közel fél évszázada, minden annyira lényeges, mint amikor volt írott.
Bővebben az eltérő munka