Olvassa az Interneten a történet egy sors ovális szerző Lev - rulit - 32. oldal
- Nem, nem, én, én, - szakította félbe Vaszilij Kuzmich. - Menj, utasításokat adni, és te, Ahmatova, Hozd Gennagyij rám.
Mező Volkov volt több helyen, mint az irodájában. Erős, egészséges, tiszta arcú, vászon fehér öltöny, nyáron fehér kupakkal ... Beauty, és csak!
- Nos, hogyan, Anna Andrejevna?
Farkasok mindig bánt vele jól, nem is beszélve, hogyan válik egy helyettes, különösen ez más, az üléseket az első talált rá, figyel és beszél. Let Anna, - ő mindig hint - sokáig volna neki, hogy elveszíti.
- Semmit sem kell tennie.
- És a farm?
- kivonultak a szünet.
- Azt Davydovskaya földön ...
- élvezettel mondta! - Wolf nevetett, egy pillanatra elgondolkodott, majd nézett kíváncsian Anna. - És ha nem akar gazdálkodni? Lefordítva.
Anna megrázta a fejét:
- Van valami, amit nem akar.
- És ha a rendező?
- Ja, mert te vagy a helyettes ...
Farkasok hamar visszavonult javaslataikat.
Mi vezetett a Mazilovo.
Pospelov várta őket, az asztal be volt állítva, hogy csillogott a ecetet és olajat, hering, tejföl, füstölt újburgonya, rántotta meg ...
Prohorov felelős a tojásokat nem kell, gondolta Anna, mind adni, hogy sem rendelt.
Vasily Kuzmich vett egy fél literes palack a szekrényből, és öntjük a szemüveg.
Farkasok a poharat a kezében, és tegye félre.
- Csábító, de nem iszik a munkát.
Sajnálattal, úgy tűnt, hogy Anna, letette, és nem értette, hogy mi motiválja őket - a vonakodás, hogy megtörjük a szabályokat, vagy a vágy, hogy megmutassák.
A szoba úszott alkonyatkor, a félhomályban, amikor úgy tűnik, hogy megállt az idő. A legjobb időt a álmos lelkiállapot, ahol semmi sem gondolta, és nem akar semmit.
Ez felébresztette?
Közel Alex aludt. Mélyen aludt, mélyen erős, elfáradt a nap, a férfiak kell aludni. Mindig ment a falhoz, hogy ne zavarja a reggel felkelni Anna. Úgy nőtt sokkal korábban, mint a férje.
Anna felkelt, mezítláb az ablakhoz, elhúzta a függönyt. Az ablakon sodródott azonos homályos hajnal előtti félhomályban. Öt óra kell, hogy legyen ...
Aztán megszólalt a riasztó. Este vett neki öt óra. Abbahagyta a hívást, de a fal mögött már kotorászott gyakorlat.
Anna gyorsan felöltözött, kiment a szobából, hanem a gyakorlat már öltözve, bár talán felöltözött, és elaludt. Gyakran aludt nélkül vetkőzni.
Az öregasszony nézett ferde szemmel lánya.
- Azt podoyu, podoyu, - mondta Anna. - Menj aludni.
Kihúzta az öntöttvas kályha meleg vízzel fröcskölt egy vödör vizet a vállán törülköző vödör felvette, berohant a fészer.
Masha nézett csillogó achát szem.
- Halló, halló, Mashulya - finoman és éneklő hangon köszöntötte Anna egy tehén. Belenézett a vályú, még mindig volt bőven széna. Fejték a tejet hozott a házba lefolyóba.
- Pour, anyja mahotkam.
Dobott egy kabát reggel volt már a hideg, kijött a verandára.
A falu csak felébred, az ég kezdett pedig kék, bolyhos fehér füst keverjük még nem ért véget a nyaralók.
Késői állvány, gondolta Anna. Fájdalmasan érzik magukat. Mindaddig, és ...
Mit félt nem fejezte elmagyarázza magad. Megfordult, hogy fut, és futott vzgorok, mint a lány, rohanó gyorsan elrejteni a tömegben nyírfák, hogy nőtt előtt Kudeyarova hegy. Mert Kudeyarova hegy nyúlt téli növényzet, ami Timka ígért szántani ma reggel.
De nem, nem Timka, Timka hívták csak egy lány. Ő volt a vágy tárgya szinte az összes lány a környéken. Gyönyörű, egyetlen, még fiatal, képes megtartani, mint amilyennek lennie kellene, és az emberek, és anélkül, hogy az emberek, a nagy harmonikás ... De valójában ő volt elvtárs Kudryavtsev. A legjobb traktort. Hírneve megérdemelt. Volt még egy eset, hogy Kudryavtsev nem teljesítette kötelezettségeit. Mondta - kész. Néhány díjak napoluchat több, mint az összes többi együtt traktor.
Traktor csiripelte közelebb és közelebb. Ez keverjük a fecsegést, zavarta Anna. Ő fürgén, fuss nem teszik lehetővé az önbecsülés. Még mindig érezte, hogy jobbnak Kudryavtsev, ez egy traktoros, de ez egy agronómus, a munkát ő vette, és nem volt rá.
Felmászott a hegyre ... hegyen! Télen, a jól kézben ski ... bámultam.
Bravó! A tulajdonos a szavát ...
Egyébként nem Timka társával Motovilov egész éjszaka dolgoztak. Motovilova nem láttam, azt meg kell szűnnie, vagy pihen a bokrok. Led traktor Kudryavtsev. Három hektár hagyta. A hatalmas területen felszántott, előkészített őszi vetést.
Itt nem lehetett ellenállni. Anna futott a hegyekben. Jó befejezni az első terület az őszi vetés. És Kuzmich boldog lesz! Ma kezdődik a kerületi bizottság jelentést készít és a végrehajtó bizottság.
Anna ment végig a pályán. Szántóföld sima és puha, mint egy szőnyeg. Úgy gondolta, nem árt oda a traktort.
A fű sárga színűre boglárka ritka. Ő szakisztottam, megfordult a penge ujjai. Csúnya virág, hanem egy szép kis És ez mérgező ...
Kudryavtsev megfordult, észrevette Goncsarov integetett neki.
Ő megállt, és várta őt.
- Hé, Anna Andrejevna! Nos?
Nem telt el - én hajózott el mellette. Pontosan és nem dolgoztam éjjel. És ez így megy este a hegyen fog játszani fáradhatatlanul, és a lányok is elájul mellé, majd tryahnet harmonika, miközben egy ...
Anna szívesen gondolok rá. Timka nem fáj a lányok minden esetben, senki sem panaszkodott, de a pletyka neki tulajdonított sok győzelmet. Vagy talán csak pletyka össze?
Jacket húzta az erős vállak a traktor, a lapockák között állt ki a sötét csík ... ő véletlenül ment a traktor mögött. Timka pontosan maga után húzta.
De az üzleti üzlet volt. Ahhoz, hogy a területen ellen Kudryavtseva ott volt, és senki más. A zhaketki Pocket feküdt egy összecsukható fém mérő. Kivette, kiegyenesedett, belevetette magát a földre.
Meter sekély balra, valószínűleg sietett. Anna húzta a vonalat újra és döfte a földre.
- Nem, ez még mindig kicsi ...
Aztán odament a pálya közepén. Finoman! Sétált harminc lépésre félre. Finoman! Még tovább. Minden ugyanaz ...
Anna gyorsan ment Kudryavtsev. Lihegve egy pillanatra némán ment a traktor mögött.
- Timothy Ivanovics ... - csendesen nevű Anne. - Állj!
Ismét leállította a motort. Felugrottam, futott, Anna.
- Mi Ahmatova?
Nehéz megmondani.
- Takarodj, - mondta.
Kudryavtsev nézett rá, sietett. Elmentek a szélén a nyírfa ligetben.
- Üljünk le - mondta Anna fáradtan.
- Vagy talán, el? - Kudryavtsev kérték, rámutatva, hogy valahol közelebb a bokrok.
- Nem, - mondta Anna.
Kudryavtsev dobta a füvön kabát.
- Ülj le, Ahmatova.
Leült, és lenézett. Nehéz kezdeni. Közelgő nehéz beszélgetést, akkor jól ismert. Az arca kipirult, úgy tűnt Kudryavtsev most sokkal fiatalabb, mint ő éve.
Közelebb lépett, kezét a vállára.
Anna nem is elhúzódott, nem esett a kezét, csak meglepetten nézett fel.
- Ahmatova, I - a sír ...
Hirtelen rájött, hogy tévedett, megfogta a kezét.
- Sajnálom, Ahmatova ...
- Ó, nem! Csalódtam benned ... - Anna felsóhajtott. - Mi lesz, hogy szántani, Timofey Ivanovics.
Ismét ő nem érti.
- Mi lesz, hogy szántani. Minden ék. Mélysége nem az! Nem fogadom el ezt a fajta munkát.
- Igen, a nevetés, Ahmatova?
Nem vette szavait komolyan. Nem tudta, hogy mit akar tőle, hanem, hogy ilyen szavakat komolyan nem. Ő nem akar megválni a gazdaság vissza. Ez nem történt meg, hogy neki szántani a téli termés. Kudryavtsev szántott - Kudryavtsev van szántott. Az ő neve - a minőség garanciája.