Tedd, szív utasításokat
Home | Rólunk | visszacsatolás
Éltünk fényében egy apa és fia volt, és a szamár. És ha egyszer távoztak reggel mindhárom tisztességes - vásárolni gyümölcsöt és zöldséget. Apa lovagolt egy szamár, és kisfia járt együtt, és vezette az állatot a pórázt. Megy már a járókelő azt mondta: „Szégyelld magad, mert - egy felnőtt férfi és lovaglóülésben ült egy szamár. És a kisfia van, alig lépést tartani veled!”. Amikor jöttek a sarkon, apám leszállt a szamár, és hozott neki egy fia. Így mentek. Következő járókelő komoran megrázta a fejét szemrehányóan, és kérte a fiát, „Ah, az ifjúság, a fiatalok! Szégyelld magad - akkor megy lovaglás egy szamár, és az idős szülő jön az Ön közelében. Nem tisztelik a szülők!”. Aztán apa leült egy szamár, és közülük kettő folytatta. De még nem telt el a félúton, hogyan kell találkozni velük volt egy nő, aki megállt, és elkezdte eltérítve az utazók: „Szégyelld magad! Mit gúnyt a szegény állatokat, - a szegény szamár beszakadt alatta majdnem a földre! Lehámlik azonnal egy szegény állat!”. Ezután az apa és fia leszállt a szamár és továbbment. De a következő járókelő, látva ezt a képet, és azt mondta: „Milyen ostobák vagytok! Ahelyett, hogy menjen egy szamár, akkor menj gyalog. Miért akkor kell egy „Aztán a fiú megkérdezte az apját:” Mondd, apa - miért nem tenne rosszat „?!.?
- Emlékszel a fiam. Hány ember, annyi véleményeket. És akkor mindig tedd, amit jónak látsz, mint a szív mondja.
Ez egy igaz történet egy fiú és apja. Szerették járni együtt a helyi labdarúgó torna. És bár a fiú mindig ült a padon, az apja mindig ott állt ujjongott neki. Miközben a fiú az iskolában, apám soha nem hiányzott egyetlen játék.
Kid tetszett foci és úgy döntött, hogy magának, hogy játszanak. Ő szorgalmasan részt vett a képzés, nem hiányzik egy egységes és mindig is minden tőle telhetőt. De, sajnos, hogy minden alkalommal tartotta a padon. És az apám mindig jött a játékok és szurkolunk neki, kiabálva buzdító szavakat.
Így akár több éves. A srác főiskolára ment, de a futballban ez nem megy jól. Az edző elismerte magában, hogy tartja őt csak azért, mert a szorgalom és odaadás, hogy segített összegyűjteni a többi játékos, és ad nekik reményt.
Kitartó ember soha nem kihagyott egy edzést, miközben tanul az intézményben, de soha nem vett részt a játékban. Már véget ért labdarúgó-idény ülések a csapatok intézmények, közben az egyik az edzések srác hozott egy táviratot. Elolvasta, és megdermedt. Lenyelése a gombócot a torkában, mondta halkan, edző: „Apám meghalt ma reggel, rendben, én hagyja ki a következő edzést.?” Edző megölelte gyengéden a vállát, és azt mondta: „Természetesen, fiam pihenni utolsó játék szombaton leszünk képesek játszani nélküled!”
A szombat. Az utolsó játék nem támogatja a fiú csapat. Második felében a mérkőzés, a srác csendben besurrant az öltözőben, és föltette a futball mez. Aztán elfogyott a pályán, hogy az edző. Barátai a csapat és az edző nagyon meglepődtek, mikor látta, hogy vissza olyan gyorsan. „Coach, kérem engedjen ki a pályán, én csak játszani ma!” - a fiú könyörgött. Az edző úgy tett, mintha nem hallotta volna - ő nem akarja, hogy a legrosszabb játékos az utolsó döntő játékot. De a fiatalember kitartott, és végül megsajnálta őt, az edző megengedte neki, hogy írja be a mezőbe.
Egy perccel később, nincs edző, játékos sem, senki sem a területen nem tudott hinni a szememnek. Ez apró ismeretlen srác, aki addig a pillanatig soha nem játszott, mindent megtett tökéletesen! Az ellenfél egyszerűen nem tudta megállítani. Rohant, pass, elfogott ellenség halad, mint egy profi futballista. Csapata kezdett érvényesülni. És most, az utolsó másodpercben a játék, gyerek elfogtak egy menetben és pontos ütést szerezte a döntő cél. Nézők tombolt. A játékosok megölelte és megveregette a vállát. Ez is valami!
Miután mindenki elment, az edző meglepetten látta, hogy a srác egyedül ült a sarokban az öltözőbe. Az edző odajött és azt mondta: „Fiam Nem tudom elhinni, amit láttam kiváló volt Azt mondja meg, hogy mi a baj Mondd, hogyan csinálta ..?”
A srác nézett a kocsi, könnyes szemét, és azt mondta: „Tudod, az a tény, hogy az apám meghalt, de nem tudod, hogy vak volt.?”.
Man nyelt, és elmosolyodott erővel.
„Apám jött az én játék, de ma volt az első játék, hogy ő is lássa. És én akartam neki mutatni, hogy mit tudok!”
„Apád büszke rád most,” - mosolygott az edző megveregette a fiú vállát!
Egy férfi Indiában, a vizet, volt két nagy edények, lóg a végén egy pólus, amely vitte a vállán. Az egyik cserépben volt egy repedés, mialatt a többi bankot tökéletes volt, és mindig is szállított egy teljes adag vizet a végén egy hosszú séta a forrástól a tanár házába. Repedt azonos pot szállt csak a fele.
Két éven belül ez így ment naponta: egy ember visel szállított víz csak egy fél edényeket vízzel tanárának házába. Természetesen tökéletes edény büszke volt az elért eredményeket. De a szegény törött cserép szégyellte a tökéletlenség szörnyű és nagyon boldogtalan volt, mert tudta, hogy nem csak a fele annak, amit eredetileg tervezték.
Két év után, úgy érezte, a keserűség, hogy nem tudták, egy napon így szólt a hordozója a víz közelében a forrás:
- Szégyellem magam, és szeretnék bocsánatot kérni.
- Miért? Mi szégyelli?
- Ez alatt a két év lett volna képes, hogy az csak a fele az én terhem, mert ez a repedés oldalamon okoz víz beszivárog az egész utat vissza a tanár házába. Te ezt a munkát, és mert az én hiányosságok nem kapják meg a teljes Munkájuk eredményét - mondta lehangoltan bankot.
Vízhordó megsajnálta az öreg repedt fazék, és mivel együtt érző, azt mondta:
- Ahogy visszatérünk a tanár házába, azt akarom, hogy észre a szép virágok az ösvényen, hogy azt.
Sőt, amikor felmentek a hegyre, a repedt fazék észre kiváló szín egyik oldalán az út, és ez megnyugtatta egy kicsit. De a végén azt az utat, megint rosszul érezte magát, mert rajta keresztül szivárgott a fele víz, és így ismét bocsánatot kért a vízhordó miatt a fizetésképtelenség.
Itt Waterboy mondta borsó:
- Észrevetted, hogy a virágok nőnek csak az Ön oldalán az út, de nem a másik oldalon a bankot? Az a tény, hogy én mindig ismert a te hibád, és én azt, hogy jó hasznát. Ültettem virágmag az oldalára, és minden nap, amikor mentünk vissza a forrás, akkor itatni őket. Két évig is eltarthat ilyen szép virágok díszítik a gazdám asztalra. Nélküled, csak, mint te, nem lenne ez a szépség a házában!
Tessie - ez elég, de nem évekig komoly kilenc éves. Egy nap, mikor hallotta, hogy a szülők beszélnek kisöccsét, Ted. Ő tudta, hogy súlyos beteg, és hogy a szülei nem kevés pénz. Ők a közelmúltban költözött egy másik lakást, mert apám nem volt elég pénze, ugyanakkor a kórházi számlák és a ház kifizetéseket. Csak nagyon drága műtét mentheti Ted most.
Tessie hallotta apja azt mondta az anyja sírva kétségbeesés: „Csak a csoda mentheti Ted most.”
Akkor Tessie odarohant hozzá visszaélés, és elővett egy üveg pohár ki a lekvárt, amely tartalmazta az összes megtakarított pénzét. Töltött ki az összes részletet a padlón, és megszámolta óvatosan. Háromszor, hogy nem szabad összetéveszteni. Tessie gondosan összehajtogatott az érméket vissza az üveget, majd húzza meg a fedelet, majd kisurrant, és futott, ahogy csak tudtam, hogy a gyógyszertár a kép a Nagy indián főnök az ajtó felett
Halkan megvárta, amíg a gyógyszerész fogja figyelni rá, de nem volt túl lelkes a beszélgetést egy másik, aki észreveszi a kilenc éves kislány. Tessie volt a csoszogó lábak vonzzák a legalább egy csöppnyi figyelmet. Nincs válasz. Aztán elkezdett köhögni kezdett. Megint semmi. Végül kivett egy érmét, és bekopogott az üvegen.
- Mit szeretnél - mondta a patikus ingerülten a hangjában. - Látod, én beszélek a bátyámmal Chicago, akit nem láttam évekig.
- Oké, de szeretnék beszélni bátyám - mondta Tessie ugyanazon a hangon, mint egy gyógyszerész. - Tudod, ő nagyon, nagyon beteg. és szeretnék venni egy csoda "
- A neve Ted és ő valami rossz növekvő fejemben, és az apám azt mondta, hogy csak egy csoda mentheti meg őt. Szóval mennyi ez a csoda?
- Girl, mi nem árulunk csodákat. Sajnáljuk, de nem tudok segíteni - mondta a gyógyszerész.
- Figyelj, de van pénz, és én fizetni. Ha ez a pénz nem elég, tudok többet. Csak mondd meg, hogy mennyibe kerül.
Jól öltözött testvére gyógyszerész leguggolt, és intett a lánynak.
- Milyen csoda, amire szükség van a testvére, baby?
- Nem tudom - zokogta Tessie. - Csak azt tudom, hogy nagyon beteg, és anyám azt mondja, szüksége van egy művelet. De apukám nem tud fizetni érte, ezért úgy döntöttem, hogy az én pénzem.
- Hányan vannak? - kérdezte a férfi Chicago.
- Egy dollár és tizenegy cent - Tessie akadozott. - És ez az összes pénzemet. De ha azt akarjuk, tudok többet.
- Micsoda véletlen egybeesés - a férfi elmosolyodott. - A dollár és tizenegy cent.
Ő kezében tartott pénzét, megfogta a lány karját, és arra kérte, hogy vonja vissza az otthonába.
- Azt akarom, hogy nézd meg a bátyád, és megfelel a szülők. Lássuk, milyen csoda van szüksége!
Ez a jól öltözött férfi volt, Dr. Carlton Armstrong, neves sebész, szakterülete az idegsebészet. Ő volt a műtét ingyenes, és hamarosan Ted tudott hazatérni teljesen egészséges.
Anya és apa boldog volt megbeszélése véletlenszerű események láncolata, amely oda vezetett, hogy a sebész.
- Ez orvos, - suttogta anyám - egy igazi csoda. Kíváncsi vagyok, mennyi kerülne?
Tessie elmosolyodott. Pontosan tudta, hogy mennyi egy csoda. Egy dollár és tizenegy cent. Plusz az őszinte hit egy kislány.