A „szellem” a fogalmak a gondolkodók a huszadik század - a szemantikai mező - Spirituális
Reneszánsz filozófia elveszíti érdeklődését a Pneumatológia középkori és visszatér a hellenisztikus fogalmai szellem. Ennek része a revivalist naturalista panteizmus és okkult természetfilozófia találja meg a helyét, és a tanítás a régi orvosok «spiritus Vitales», az élet szellemét, lokalizált a szervezetben, és jelentenie kell az életenergia. Tekintsük a helyzet a filozófusokat.
Kant korlátozza felhasználási fogalmak lélek ( «Geist») domént esztétika ahol a lélek szó jelentése: „animált elvet a lélek” és a „képesség kép esztétikai eszmék” és antropológia, ahol különösen megkülönbözteti a szellemi erők hajtják végre az intelligencia és a mentális erők végzik oka. Kritikus Kant vonatkozik az oktatási szellem racionalizálás, és az ő okkult átverés. Transzcendentális módszer, hogy gyökeresen megváltoztatta a nagyon problémáját elosztjuk a hagyományos metafizika az érzékfeletti világegyetem egységét három független királyság - természet, a szabadság és a célszerűség, amelyet nem lehet összefoglalni elvont fogalom „szellem”.
Fichte, Hegel és Schelling
Figyelembe véve a felfedezés Kant Fichte, Hegel és Schelling ad egy új értelmezése a szellem. Az összes végső jelenségek szeszes hogy megértse, az abszolút szellem. Abszolút szellem - nem egy tárgy, hanem egy folyamat sverhempiricheskoy történelem, amelynek során a szellem létrehozza önmagát. Abszolút szellem története, elidegenedett maga (mint a „Ötletek”), és tudva, hogy az elidegenedett világban (például a „természet”), önmagába visszatérő (az emberiség történetében, mint „abszolút szellem”). Ennek eredményeként, az abszolút nyereség specificitás és identitás.
A filozófia a XIX. volt az ellenzék a német transzcendentizmus. A koncepció a szellem lesz egy természetes célpontja kritika olyan területeken, mint a pozitivizmus, a marxizmus, az önkéntesség. De a „szellem”, még mindig érvényes a gondolkodók a poszt-romantikus értelemben, és néhány képviselői a filozófia az élet.
VS Solovyov gondolt, az emberi szellem, hangsúlyozza annak egységét. Ez nem az, hogy hiányzik a sokfélesége. Nem, spiritualitás fejezi végtelenül sokféle érzések, gondolatok és vágyak. De mégis, szerint a filozófus, a spiritualitás megtartja egységét, mint jelenség. Filozófus azt írta: „A természet valamennyi empirikus eleme életünknek kell megszervezni kell belsőleg alárendelni a lelkünket, mint a szellemünk kell belsőleg alárendelt isteni.” VS Solovyov is megpróbálta összehasonlítani az európai megértés spiritualitás értelmezése szellemében keleti filozófia. Így, utalva az indiai tudat, a filozófus mondja, Mi ez tiszta szellem (Purusha), a meglévő csak különböző az egyes egyének, szembeállítva eredeti, vagy a természet (Prakriti). Nature tekinthető ideiglenes intézkedésként nem cél a szellem. A cél a lélek - a tudás önmagát elkülönült jellegét. Leírja a keleti filozófia.
Orosz filozófusok tekintik a spiritualitás, mint kifejezés az emberi szellem, mint a történelem szellemi hagyományok, a formáció a személy. Tehát az alapötlet Berdyaev, akik meghatározott filozófiája a „elmefilozófiai” az az emberi spiritualitás, a nagyság tragikus sorsa a világon. Berdyaev magasztalja a lelki valóságot. Az ő véleménye szerint a természeti és a szellemi világ nem hasonlóak. Ezek sehol, és nem lépnek kölcsönhatásba. Csak neizyasnimoy mélység a lélek elnyeli a világot, és ad neki egy fény. „A lelki élményt nem felel meg objektív valóság, de a legnagyobb lelki élmény a valóság egy magasabb rendű. A lelki élet nem tükrözi a valóságot, nagyon is valóságos. "
Szerint Berdyaev, a szellem, mint jelenség nehéz megérteni. Nehéz koncepcióját a szellem. De lehetséges, hogy azonosítsa a jeleket a lélek. Berdyaev felhívja ezeket a jeleket: a szabadság, ami azt jelenti, kreatív tevékenység, a szeretet, a tisztesség, az érték, a fellebbezés az isteni világ, és vele való.
Szerint Berdyaev, a lelki elv az emberben van egy transzcendens alapja. Más szóval, nem a természetből származó, a külvilágtól. Elégedetlenség a humán végén, arra törekedve, hogy felfedezze a végtelen isteni az emberben.
Berdyaev gondoljuk, hogy a lelki élmény a lelki élet, a valóság a szellem, az isteni maga a valóság. Ugyanakkor a valós, mindennapi életben sokszor szembesülnek hiánya spiritualitás. Azt szokták mondani, a hiánya az eszmék, a próza az élet, mentes a spiritualitás.
Egy másik probléma, amely feltárja Berdyaev - az arány a lelki és szellemi. Nem csak a szellemi lelki és szellemi élmény pszichés élményt? Talán a lelki élet szubjektív és ezért nem meggyőző mások számára, azok számára, akik nem rendelkeznek ezzel a spirituális élmény? A lelki élet, az ő véleménye, vneprirodna nem kapcsolódnak egy meghatározott idő, a tér ügyben.
Creative emberi tevékenység az alkotói szabadságot az elsődleges. Mint vallásos filozófus Berdyaev észreveszi, hogy a szellem egy személy kap mindent Istentől, és az ember lelke ad Istennek. Spirit humanizálja az emberi megértés az Isten és ugyanakkor mentes a primitív antropomorfizmus t. E. értelmezése Isten elvárásainak, ember. Spirit - minőség kívül áll a keresési mindennapi használatra. Lelke munkálkodik az életedben, az élet folyamatának felismerni a jeleket a lélek. Közben a filozófia történetét és kultúráját általában gyakran értelmezik, mint a szellem leválás a világ, mint a valóság, hogy idegen maga az élet. Romantikus filozófusok XVIII - XIX. Spiritualitás felfogni, mint a jelenség, hogy közvetlenül kapcsolódik az élet.
Scheler úgy vélte, hogy az adott személy helyzetét is világossá vált, csak akkor, ha megnézzük az egész szerkezet biopsychic világon. Jött a szintek pszichikai erők és képességek fokozatosan kiderült a tudomány. A legalacsonyabb mentális, objektív módon bemutatni, mint egy „élő lény”, a filozófus felhívja a „lélek”. Az első szakaszban a formáció a lélek Scheler már rendel növények. Ez az első szakaszban a belső életet, érzéki impulzus zajlik ember.
A második forma az alapvető lélek Scheler felhívja ösztön. Kétségtelen, hogy az ösztön - egy kezdetleges formája lelki létezés és feldolgozni, mint komplex mentális kialakulását, bizonyos egyesületek. Ez felveti azt a kérdést, amely szerint a Scheler, fontos, hogy ha az állat rejlő intelligencia, valami mást attól, hogy egy férfit az állat több, mint a szinten? Ha még akkor is lényeges fejlődés?
„Azt mondják, - Scheler írta - a lényege az ember és mit lehet nevezni egy különleges helyzetben fölé emelkedik az úgynevezett értelem és a kapacitás választás, és azt nem lehet elérni, akkor is, ha azt képzeljük, hogy az intelligencia és a képesség, hogy a válogatott nagyon emelkedett, de akkor is, ha végtelen. De hiba lenne azt gondolni, és elképzelni valami újat, ami emberré tesz bennünket, mint ahogy egy új elengedhetetlen lépés a mentális és körébe tartozó alapvető funkciók és képességek adunk az azonos mentális szinten - érzéki impulzus, ösztön, asszociatív memória, értelem és a választás. "
Az új elv, amely emberré tesz, túl van minden, hogy a legszélesebb értelemben vett, külsőleg és belsőleg, mentális elengedhetetlen része nevezhetjük az élet. Mi tesz minket emberré, az az elv, a másik a minden élet általában. Scheler próbál meg egy szót, hogy a tartalmát lett volna szélesebb, mint az elme. Ilyen szó együtt gondolkodás a gondolatok, és amely bizonyos fajta elmélkedés, egy speciális csoportját az érzelmi és akarati aktusok - mint a kedvesség, a szeretet, a bűnbánat, tisztelettel.
Scheler látja az összes lehetőséget a megértés szellemében, amely alapvető szerepet játszanak a történelem az emberi gondolatok. Az első ilyen elméletek által kifejlesztett, a görögök, tulajdonítható, hogy a szellem nem csak az erő és aktivitás, hanem a magas fokú a hatalom és erő - Scheler hívja a klasszikus elmélet az ember. A legmagasabb pont a világ, akkor, természetesen, szellemi és mindenható Isten, hogy van. E. Isten, aki annak köszönhető, hogy a szellem és szintén erős.
Másodszor, az ellenkező álláspontot, amely Scheler kéri „negatív elmélet” az ember, az ellenkező véleményen van, hogy a szellem - mint általánosan engedélyezett ez a fogalom - legalábbis az összes „tenyésztéssel” emberi tevékenység. Scheler elutasítja mindkét elmélet. Azt állítja, hogy azért, mert ez a negatív cselekedet, és van egy telítettségi energia kezdetben tehetetlen szellemét.
A romantika idején volt az ellenzék a szellem és a természet. „A Lélek mutat fel, mint egy gigantikus jele az integrált összekötő ég és a föld, a jó és a rossz” (Dray-er). Spirit nem ellenség a lélek, azt hitte Klages, bár a lelke (mint a koncepció az emberi élet energia) egy lélek médium, leromlott az erejét. De ugyanakkor a szellem őrzi és védi az élet, emeli, finomítja ( „animál”) testi tevékenységeket.
A probléma a szellem a XX században filozófia.
A huszadik században. filozófia reagált a „szellem” több hűséges. Ellenfelek, bizonyos esetekben újra felfedezte azt a saját tanításait (pl változat Cassirer a neo-Jung változata a pszichoanalízis, a változat életfilozófia Bergson, Scheler változata fenomenológia változat Santayana és Whitehead neorealizmus). filozófia kultúra (különösen a német ág), az épület civilizációs modell talált annak működését. Területeken, mint a neo-tomizmus, orosz vallásfilozófiai vagy olasz neospiritualizm (Croce, Gentile), talált egy lehetőséget arra, hogy feltámassza a klasszikus ötlet a lélek fényében a „nem-klasszikus” élmény a modernitás. Perszonalizmus párbeszéd filozófia, az egzisztencializmus által képviselt egyes képviselői (Mounier, Buber, Jaspers) aktívan használják nemcsak a szókincs a hagyományos tanítások a lélek, hanem a fogalmi sémák. a „szellem” népszerűtlen modern filozófia.