Ray Bradbury szabadság
másolat
3 Elhallgatott. Ő volt arról, hogy állítsa az atlasz ügyetlen kezek, de valami fény villant a levegőben, és esett a papírra. Csúszott a homokra, és megvan a nedves csomót. A feleség nézett nedves folt és azonnal megnézte az arcát. Súlyos szem gyanakodva világos. És az arcán futott nedves pályán. Zihálta. Megfogta a kezét, és megszorította. Ő megszorította a kezét és behunyta a szemét, erejével beszél: Nos, ez igaz, ha lefeküdt este és éjszaka minden valahogy visszatért a helyüket. Minden képtelenségek a zaj, a gyűlölet, az egész borzalom, minden rémálmok, gonosz emberek és buta gyerekek, mind ezt a zavart, kicsinyesség, hiúság, a remények, vágyak és a szeretet. Nem lenne jó? Azt gondolta, majd bólintott. És akkor a két kezdődött. Mivel közöttük (amikor bejött?), Kezében egy üveg pop volt fiuk. A fiú arca sápadt volt. A szabad kezével megérintette az apja arcát, amikor egy könnycsepp hagyta érintetlenül. You. mondta, és sóhajtott. You. Apa, te is senki sem játszani. Feleség volna mondani valamit. A férjem akarta venni a fiú karját. A fiú ugrott vissza. Bolondok! Bolondok! Silly bolondok! Doodles bolondok! Felugrottam, futott a tengerhez, és közel állt a víz, sírva fakadt. Az anya akart menni utána, de az apja tartotta: Nem. Hagyja békén. Azonnal, mind elzsibbadt. Mivel a fiú a parton, még mindig sír, felírt valamit egy darab papírra, hogy egy darab a palackban, bedugaszolt azt fémkupakhoz vett egy erősebb, és megfordította az üveget, amelyben leírja meredek ragyogó arc, a tengerbe zuhant. „Ez, gondolta, hogy ő írta a papírra? Mi van az üvegben? „Az üveg lebeg a hullámok. A fiú abbahagyta a sírást. Aztán elindult a vízből, és megállt a szülők, nézi őket, az arca nem prosvetlevshee sem sötét, sem élő, sem halott vagy döntő sem különálló, de néhány furcsa keveréke, mintha összeegyeztetni időben, az elemek és ezek az emberek . Úgy nézett rá, nézte, az öbölre és eltéved a hullámok a fényes szikra egy üveg, amelyben feküdt egy darab papírra rajzaival. „Az a vágyunk, hogy írjon? Gondolok nő. Azt írta, amit beszélünk, a mi álom? „Vagy írjon valamit a saját, és azt kívánta, csak magának, hogy holnap felébredek, és egyedül volt a magányos világban, senki más, sem férfi, sem nő, sem apja, sem anyja nem hülye felnőttek ostoba vágyak, elment a vasúti maga, egyedül, vette a kocsi egy vad kontinens egyik elment a soha véget nem érő utazás, és ha akart, és pihenni. Ez vagy az? Vagy mi. Kinézett a szemébe mentes kifejezés, de nem olvassa el a választ, de nem merte megkérdezni. sirályok árnyékok lebeg a levegőben, így a jele arcuk múló hidegvérrel. Itt az ideje, hogy menjen, mondta valaki. Úgy tegye a kosárba a platformon. Női kalap kötött szorosabb a haja sárga szalag, kagylók halmoztak egy csomó táblák, a férje hozott egy nyakkendő, mellény, kabát és kalap, és mindhárom leültek egy padra, nézte a tenger, messze a horizonton, csillogó üveg és egy jegyzet. Ha megkérdezik, hogy végre? kérdezte a fiú. Ha teszik valóra? Néha valóra. túl sok is. Nézte, hogy mit akar. A fiú bólintott, gondolatai messze jártak. Úgy néztek vissza oda, ahonnan jöttél, majd előre, ami menni. Viszlát, parton, a fiú azt mondta, és integetett. Trolley hengerelt mentén rozsdás síneken. A dübörgés alábbhagyott, és eltűnt. Vele együtt a távolban, a hegyek, a hiányzó nő, férfi, fiú. Amikor eltűnt, a pálya két perccel megcsörrent halkan, majd megállt. Fell rozsdás skála. Virág bólintott. Sea volt hangos. Mégis, mi Peter Horn nem lesz az apa a kék piramis. Nincs jobb, mint azt nem várható. Ő és felesége, és soha nem is álmodott, ami történhet velük. Vártak csendben megszületett első gyermeke, sokat beszél róla, rendesen evett aludt sokáig, néha meglátogatta a színházat, és akkor itt az ideje, hogy Polly repül helikopterrel a kórházba; férje átölelte és megcsókolta. Hat órával később, akkor már otthon, baba, mondta. Hála az új szülési gépek bár az apák nem törölték, és meg fog tenni az Ön számára minden, ami szükséges.
if ($ this-> show_pages_images $ PAGE_NUM doc [ 'images_node_id'])
5 Igyekszünk. Persze, ha lehetővé teszi. A végén, ez a tiéd. Jogod van köze, ahogy szeretné. Vele! Horn keserűen elmosolyodott, lehunyta a szemét. Honnan tudod, hogy ez az „ő”? Ő szopás sötétség. A zümmögő füle. Dr. Walcott egyértelműen zavaros. Látod, ezért természetesen nem mondhatjuk, az biztos. Horn is belekortyolt az üvegről. És ha nem kap vissza? Értem, amit egy csapás az Ön számára, Mr. Horne. Nos, ha látja elviselhetetlenül, készek vagyunk, hogy gyermeket neveljenek itt az Intézetben. Horn gondolta. Köszönöm. De amit lehet, ő a mi és az én Polly. Ő marad velünk. Majd fel neki, mint egy gyerek nő ilyen. Ő lesz otthon, a család. Megpróbálom, hogy szeretem őt. És a kapcsolattartó lesz vele, mint amilyennek lennie kellene. Horn merev ajkak, gondoltam, nem engedelmeskedik. Értitek, hogy átveszi, Mr. Horn! Ez a gyermek nem lesz képes, hogy egy normális ember, nem volt senki sem játszani, mert nincs ugratta a halál. Tudod, mi a gyerekek. Ha úgy dönt, hogy a gyermek otthon, élete lenne szigorúan korlátozott, senki ne lássa. Ez érted? Igen. Értem. Doktor, doktor, és mentálisan is rendben van! Igen. Megvizsgáltuk az reakció. Ebben a tekintetben, ő egy nagyszerű egészséges baba. Csak azt akartam, hogy tudja, az biztos. Most már csak az egyik Polly. Az orvos a homlokát ráncolta. Őszintén szólva, én lebontják. Persze, nehéz hallani a nő, hogy a baba született meghalt. És ez így van, hogy elmondja az anyjának, hogy szült, valami furcsa, és valami ellentétben ember. Rosszabb, mint halott. Ilyen sokk végzetes lehet. És mégis azt kell mondani neki az igazat. Az orvos nem hazudik a betegnek, hogy nem éri el. Horn letette a poharat. Nem akarom elveszíteni a több és Polly. Én magam valami készen áll az a tény, hogy tönkre egy gyerek, úgy élte volna túl. De én nem hagyom, hogy ez a történet megölt Polly. Remélhetőleg tudunk visszatérni a gyermek a mi dimenzió. Ez tesz engem bizalommal. Úgy vélem, hogy nincs remény, azt most igazolta, hogy szükség van, hogy megölje. De azt hiszem, hogy még nincs minden veszve, meg kell próbálni. Horn mérhetetlenül fáradt. Minden benne remegett. Rendben, doktor. Addig kell neki élelmiszer, tej és a szeretet. Ő volt rossz, úgyhogy bár továbbra is minden tisztességes. Amikor azt mondjuk, hogy Polly? Holnap délután, ha felébred. Horne felállt, az asztalhoz lépett, amelynek tetején folyt meleg lágy fény. Kinyújtotta a kezét, és egy kék piramis emelkedett. Hé, kölyök, Horne mondta. Piramis ránézett három ragyogó kék szeme. Óvatosan húzódik az apró kék csáp megérintette Horn ujjait. Ő összerezzent. Hé, kölyök! Az orvos közelebb palack vagy cumi. A tejet. Gyere próbáld ki! A gyerek felnézett, a köd eloszlik. A kölyök hajolt néhány számadat, és rájött, hogy ők barátok. Ő most született, de már intelligens, csodálatosan ügyes érzékeli a világot. Fölötte és körülötte valami megmozdult. Hat szürke, fehér kocka meghajolt előtte, és minden folyamat hatszögletű, és mind a három szem. És két kocka megközelíteni egy átlátszó síkra. Egy törtfehér. És ő is három szeme. Valami ebben fehér kocka tetszett a gyereket. Valami vonzott. És az illata a fehér kocka valami őshonos. Hat lehajolt a baba kék-fehér kockák közzétett éles magas hangokat. Valószínű, érdekli őket, és ők csodálkoztak. Kiderült, mintha játszott mindössze hat piccolo. Most két fütyült csak közelítette a kocka fehér és szürke. Ezután Fehér kocka húzta az egyik hatszögletű folyamatok és megérintette a baba. Válaszul a baba feszített egy csáp. Baba, mint a fehér kocka. Igen, tudom. A gyerek éhes volt, aki szereti White Cube. Talán Fehér kocka annak feed. Szürke kocka hozott baba rózsaszín labdát. Most tápláljuk. Rendben van. Rendben van. Kid mohón enni kezdett. Nos, ízletes. Szürke-fehér kockák valahol eltűnt, így csak egy kellemes fehér kocka, ott állt át a baba, ránézett, és fütyült minden. Annyit füttyentett. Másnap mondta Polly. Nem minden. Csak a legszükségesebb. Csak utalt. Azt mondta, hogy a baba valamilyen módon egy kicsit rossz. Beszéljen lassan, körbe, melyek szorosan kapcsolódnak körül Polly. Dr. Walcott majd olvasni egy hosszú előadás a szülési gépek megkönnyítik a születés fájdalmait egy nő, de ezúttal nem volt egy rövidzárlat.
6. Egy másik tudós sűrített és száraz beszélt különböző dimenziók, újraolvastam őket egyrészt nagyon világosan: az első, második, harmadik és negyedik! Tovább beszélt neki energia és az anyag. És az egyik szegény gyerekek nélkül az ellátásokhoz való hozzáférést a haladás. Végül Polly felült az ágyban, és azt mondta: Miért olyan sok beszélni? Mi az én gyermekem, és miért beszél annyira? És Dr. Walcott elmondtam neki az igazat. Persze, egy hét múlva, akkor láthatjuk, hogy, tette hozzá. Vagy, ha azt szeretnénk, hogy átadja azt az ellátást az intézet. Tudnom kell, hogy csak egy dolog, Polly mondta. Dr. Walcott felhúzta a szemöldökét. Az én hibám, hogy ő az? Nem a nem vétkes itt. Ő nem egy stréber, nem egy szörny? Polly megpróbálta kideríteni. Épp dobni egy másik dimenzióba. Minden más tekintetben teljesen normális gyerek. Polly nem összeszorított foggal, ráncok a sarkoknál az ajkak simított. Azt mondta egyszerűen. Akkor hozz babám. Látni akarom őt. Kérem. Most. Ő hozta a „gyermek”. Másnap elhagyta a kórházat. Polly sétált szilárdan, határozottan, és Peter követte, csendben csodáltam őt. A baba nem volt velük. Hozd később. Horn segített feleségének fel a helikopter, leült mellé. És a helikopter, zümmögő, szárnyalt a meleg magasságokba. Ön egy csoda, mondta Peter. Tényleg? mondta, rágyújtott egy cigarettára. Mégis. Még csak nem is sír. Folyton merev felső ajka. Valóban, nem volt olyan rossz, ha jobban ismered, Polly mondta. Azt még én is érte ő meleg, és sír, és meg kellett változtatni a pelenka, annak ellenére, hogy háromszög alakú, nevetett. De ez a nevetés Péter meghallotta remegő fájdalmas megjegyzés. Nem, nem sírtam, Pete, ez a baba. Vagy az enyém lesz. Hála Istennek, nem volt halva született. Nem tudta, hogyan lehet megmagyarázni, még nem született meg. Én inkább azt hinni, hogy ő még meg sem született. És mi vár, mikor jelenik meg. Nagyon hiszem, Dr. Walcott. És te? Igen, igen. Igazad van. Peter fogta a kezét, tudod, mit mondok? Te csak egy jó sport. Azt is tartsa be, azt mondta Polly, egyenesen előre, mit sem törődve a gyorshajtás alatta zöldterületek. Bár úgy vélem, hogy előtte vár valami jó, én nem hagyom magam kínoztatnak és szenvedni. Még mindig csak hat hónap, majd, talán, megölöm magam. Polly! Nézett a férjére, mintha látta először. Bocsáss meg. Pete. De ez nem történik meg, csak nem történik meg. Amikor vége lett, és a baba fog születni valóban, rögtön felejtsd el minden, mintha semmi sem történt volna. De ha az orvos nem tud segíteni, hogy ezért nem teszi, és az egyetlen ok, elég, hogy kötelezze a test mászni a tetőre, és ugorj le. Minden állandó Péter azt mondta, szorította a kezét a kormánynál. Határozottan állandó Polly nem válaszolt, csak megjelent egy füstfelhőt, és ez azonnal oldjuk az örvénylő levegő a pengék alatt egy helikopter. Három hét telt el. Minden nap, repültek az intézet látogatás Pai. Ez a csendes, szerény nevet adták Polly Horn Blue Piramis, ami feküdt a meleg alvó asztalra, és rájuk nézett alól hosszú szempillák. Dr. Walcott nem felejtette el, hogy ismételje meg a szülők, hogy a gyerek úgy viselkedik, mint minden csecsemő: bizonyos számú órát alszik, annyira éber, néha nyugodt, néha nem, mint minden baba, és azt is megeszi, és folt pelenkák. Polly hallgatta az egészet, és az arca ellágyult, szeme tepleli. Végén a harmadik héten a Dr. Walcott azt mondta: Lehet, hogy a teljesítmény, hogy haza? Elvégre, ha él az országban, igaz? Ok, van egy terasz, egy baba néha sétálni a napsütésben. Szüksége van egy anya szeretete. Az igazság kopott, de vele nem lehet vitatkozni. Meg kell szoptatni. Természetesen megbeszéltük, hogy hol táplálkozik egy új, speciális gép, ott is szelíd hang neki, és meleg kezét, és így tovább. Dr. Walcott kimérten, szaggatottan. De azt hiszem, már megszoktuk, és rájönnek, hogy elég egészséges baba. Készen állsz erre, Mrs. Horn? Igen, kész vagyok. Kitűnő. Hozd háromnaponta egy látogatást. Ennyit a rendszert és az utasításokat. Jelenleg azon dolgozunk, több lehetőség, Mrs. Horn. Az év végére reméljük elérni valamit. Nem tudok most ígérnek biztosan, de van okunk feltételezni, hogy húzza ki a fiú a negyedik dimenzió, mint egy bűvész nyulat a kalapból. Legnagyobb megdöbbenésére és öröm, az orvosok, a válasz erre a kérdésre Polly Horn azonnal megcsókolta. Peter Horn vezette haza a helikopter felett hullámzó zöld rétek Griffith. Időnként ránézett a piramis fekvő kezében Polley. Polly halkan turbékolta rajta, a piramis felelős közel azonos. Bárcsak tudnám elején Polly. Mi az? Mit lát minket?
11 Jobb, ha kap el a nap, azt javasolta, hogy túl természetes. És különben is, nem látok semmit, minden látszott. Várj egy percet, most látni, mondta a felesége. Ebben a pillanatban, a rejtett odorofony lépett hatályba, küldött egy hullám a szagok két ember között állt a kiszáradt vadászterület. Vastag, szárítás orrába szaga elszáradt fű, a szaga a közel a tározó, a fanyar, szúrós szaga állatok, a szag a por, amely beszivárgott a forró levegő, felhő pirospaprika. És itt van a hang: egy távoli kattogása paták antilop a rugalmas gyep, susogó nyomában ólálkodnak ragadozók. Az égen lebegett sziluettje kezelése akár izzadás arca George Headley csúszott árnyék. Vile lények, hallotta felesége hangját, keselyűk. Nézd, oroszlánok, ott a távolban, ki, ki! Elmentem a locsolás. Látod, ők valamit enni. Bármilyen állat. George Hadley védte gyulladt szemét a vakító fény a nap, zebra. Vagy zhirafenka. Biztos vagy benne? A hangja furcsán. Most egy biztos nem lehet késő, mondta tréfásan. Látom, csak a lerágott csontok igen keselyűk, hogy vegye fel maradékot. Nem hallotta a kiáltást? kérdezte. Nem. Tehát egy perce? Nem hallottam semmit. Lions lassan közeledett. És George Headley ismét megcsodálta a zseniális tervező, aki megalkotta a szobában. A csoda a tökéletesség egy képtelenül alacsony áron. Minden lakástulajdonosok szeretné, hogy! Persze, néha taszítják klinikai ésszerűség, sőt félelmetes, aminek kellemetlen érzés, de gyakran szolgálnak forrásként szórakoztató, nem csak a fia vagy lánya, hanem magadnak, ha azt szeretné, hogy szórakoztassák egy rövid séta a másik országban, a változás a táj. Mint most például! Itt vannak, oroszlánok, tizenöt láb, kézenfekvő igen, ezek szörnyen, őrülten valószínű, hogy úgy érzi, mint a bőr csiklandoz merev szintetikus szőrme, és a szaga túlfűtött bőr a szája íze a poros kárpit, azok sárgásság süt a szemébe sárguló francia gobelin. Sárga oroszlán bőr elszáradt füvet, zajos légzést oroszlán csendes délben óra, az illata a húst a nyitott szájjal nedves a nyál. Az oroszlánok állt, és nézte a kísérteties sárga-zöld szeme George és Lydia Hadley. Vigyázz! Sírtam Lydia. Lions rohant rájuk. Lydia hanyatt az ajtóhoz sietett, futott után George akaratlanul. És itt vannak a folyosón, egy ajtó csapódott, nevet, sír, és minden más zavart reakciót. George! Lydia! Az én szegény, drága, drága Lydia! Majdnem elkapott minket! Falak, Lydia, világos falakkal, és ennyi. Ne felejtsük el. Persze, én nem vitatkozni, úgy néznek ki, nagyon valószínűnek Afrikában a nappaliban! de ez csak fokozott expozíció színes szegéllyel és psihozapis film vetített egy pohár képernyőn odorofony és sztereó. Tessék, itt az én zsebkendőt. Félek. Odajött, és az egész test simult hozzá, sírva halkan. Láttad? Érzi magát? Ez nagyon is igaz. Nézd, Lydia. Mondja Wendy és Peter, hogy többé már nem olvasott Afrikában. Természetesen. Természetesen. Megsimogatta a haját. Megígéred? Természetesen. És rögzítse az óvoda néhány napig, amíg nem tudok csinálni az idegeket. Tudod, milyen nehéz a Peter. Egy hónappal ezelőtt, azt büntetni őt, bezárta a gyerekszoba néhány óráig volt! Wendy is. Gyermekek számára mindet. Meg kell zárni, és nincsenek kivételek. Rendben. vonakodva zárva a nehéz ajtót. Te overtired, pihenned kell. Nem tudom. Nem tudom. Ő kifújta az orrát, és leült a székre, hogy ha egyszer megingott halkan. Talán túl kevés köze van. Talán túl sok gondolkodási időt. Miért minket pár nem zárja a házat, nem megy sehova. Azt mondja, hogy kész sütni a tojást? Igen. Bólintott. És a fene egye zoknimat? Igen. Szaggatott nod, szeme megtelt könnyel. És mit takarítás? Igen, igen. Természetesen! És azt hiszem, mindketten megvette ezt a házat, hogy nem csinál semmit magát? Ennyi. Itt vagyok, mint sehol. House feleség és anya, és a leány. Hogyan versenyezni egy afrikai Veld, kivéve, ha tudok fürdőzni, mosni gyermekek gyorsan és tisztán, ahogyan azt az automatikus kád? Nem tudok. És ezt nekem egy dolog, de az Ön számára is. Nemrégiben vált szörnyen ideges. Valószínűleg túl sok füst.