Interjú Istennel
Egyszer azt álmodtam, hogy interjút Istennel.
Tehát azt szeretnénk, hogy interjút velem? - megkérdezte.
- Ha van időd, - mondtam.
Isten rámosolygott.
- Az én időm - egy örökkévalóság. Milyen kérdéseket akarsz kérdezni?
- Milyen meglepetés személyesen a legjobban? - kérdeztem.
- Ezek fáradt gyermekkor, rohannak felnőni, majd hosszú ahhoz, hogy a gyerekek újra.
- Ők elveszítik egészségüket, hogy pénzt ... és akkor elveszítik a pénzt helyreállítani az egészséget.
- Ők annyira a jövőre gondolva, hogy felejtse el a jelen, mint hogy élnek sem a jelenlegi, sem a jövőben.
- Úgy élnek, mintha soha nem fog meghalni, és meghal, mintha sohasem éltek.
- Ők inkább hisznek a hazugság hihető, mint a valószínűtlen igazságot.
Ő letargikus kezem, és mi volt egy ideig hallgatott ...
És akkor megkérdeztem ...
- Mint szülő, mi az élet leckék, amit szeretne a gyerekek tanulni?
- Hadd tudja, hogy nem tudja, hogy valaki szereti őket.
- Minden amit tehetnek -, hogy hagyja magát szereti.
- Hadd tudja, hogy nem jó összehasonlítani magukat másokkal, mindenkinek megvan a maga módján.
- Legyen tanulnunk megbocsátani gyakorló megbocsátás.
- Hadd ne feledjük, hogy fáj egy szeretett néhány másodpercet vesz igénybe. De ahhoz, hogy ezek a sebek gyógyítására évekig eltarthat.
- Hagyja, megértjük, hogy a gazdagok nem az, aki a legtöbbet, hanem az, aki kevesebbre van szüksége.
- Hadd tudja, hogy vannak emberek, akik szeretik őket annyira, de nem tanultak, hogy kifejezzék érzéseiket.
- Legyen észre, hogy megbocsátani egymásnak nem elég, azt is meg kell megbocsátani maguknak.
- Hadd tudja, hogy nem kell harcolni azért, amit már a sötétben, de meg kell tartani, hogy a drága, és soha nem kell menteni, akkor nem akarja menteni!
-Köszönöm az idejét, azt mondta félénken.
- Van valami, amit szeretne átadni gyermekeiknek?
- Állok egymás mellett a szív és a kopogás.
- I - A fény, és nem látsz engem. I - az út, és nem követni.
- I - az igazságot, és nem hisz nekem. I - Az élet, és nem nézel rám.
- I - a tanár, és nem hallgat rám. - Én vagyok a teremtő, és nem engedelmeskedik nekem.
- I - a legjobb barátja, de te nem szeretsz.
- Ha elégedetlen, nem hibáztat.
Hallgattam rá, a szívem zakatolt ...
- Istenem, hányszor elárultalak - mondtam.
- Fiam, ha tudnád, hogy én vártam ...
- Istenem, nem vagyok méltó a szerelem!
- Fiam, állsz a nyitott ajtón ...
- Istenem, én vagyok a kis elhagyott templom ...
- Fiam, hidd el, azt hiszem.
Hallgattunk egy kicsit.
Aztán Isten megkérdezte:
- Elégedett a fiammal? Azt némi fényt a kérdéseire?
- Igen, - mondtam neki.
- Kértem erőt, és az élet adta nehézségek, hogy én erősebb.
- Kértem a bölcsesség és Isten adott nekem a problémákat megoldani.
- Kértem a szeretet és az élet adta az embereket, tudok segíteni a problémákkal.
- kértem le, és az élet adta a lehetőséget.
- Nincs semmim az a tény, hogy megkérdeztem ... - De volt, hogy szükség van!
Isten elmosolyodott és azt mondta:
- Élő félelem nélkül, felállni az akadályokat, és akkor lesz képes legyőzni őket, értékelem, amit szeret.
- Tegyen meg mindent, hogy a szeretet az életemben ...
-Ahhoz, hogy a szeretet, amit szeretsz!
- Ellenkező esetben, ha a szeretet csak, mi van ...
