Lev Tolsztoj - korai regényei - serdülőkor - 48. oldal

Úgy éreztük, hogy
Túl jól ismerjük egymást jól. De túl sok vagy túl
ahhoz, hogy megismerjük egymást, egyformán gátolja közeledés.
- Volodya haza? - hallottam egy hangot előtt Dubkov.
- Home - Volodya mondta, miközben a lábát, és letette a könyvet a
táblázatban. Oaks Nekhludoff a felsőkabát és kalapok, belépett a szobába.
- Nos, menjünk színházba, Volodya?
- Nem, nincs időm - válaszolta Volodya elpirulva.
- Nos, itt van még egy! menjünk, kérem.
- Igen, van, és nincs jegy.
- Jegyek, amennyit csak akar a bejáratnál.
- Várj, jövök - kitérően válaszolt Volodya,
rángatózó válla és elhagyta a szobát.
Tudtam, hogy Volodya szívesen megy a színházba, ahol
úgynevezett Dubkov; nem volt hajlandó, mert nem
nincs pénz, és hogy jött ki, majd, hogy a komornyik
kölcsön öt rubel évig a következő fizetésnap.
- Üdvözöljük diplomata! - Dubkov mondta, átadva nekem
kezét.
Barátok Volodya hívott diplomata, mert egyszer,
Ebéd után, az elhunyt nagyanyja, valahogy velük,
Beszélünk a jövőben, azt mondta, hogy Vladimir lesz
A katonai és hogy reméli, hogy nekem diplomata fekete
frakk és a haja a la kakas volt, szerint ő véleménye,
szükséges feltétele a diplomáciai soraiban.
- Ahol azt Volodya? - Megkérdeztem Nekhludoff.
- Nem tudom - feleltem elpirulva a gondolatra, hogy ők igazak,
Azt hiszem, mi jött Volodya.
- Igaz, nem volt pénz! nem igaz? Oh! diplomata! - tette hozzá
ő igenlő, magyarázza a mosolyom. - Nekem is van nem
pénz, és van, Dubkov?
- Lássuk - mondta Dubkov, húzza ki a pénztárca és a tapogatózás
Nagyon jól néhány apró érmét a
rövid ujjak. - Itt pyatatsok, itt dvugrivenitsik majd
ffffyu! - mondta, hogy egy képregény mozdulatot a kezével.
Ekkor Volodya belépett a szobába.
- Nos, menjünk?
- Nem.
- Hogyan vicces! - mondta Nekhludoff, - miért nem mondod,
Nincs pénzem. Vedd fel a kártyát, ha akarsz.
- Nem tetszik?
- Ő megy a unokatestvérek a dobozban - Dubkov mondta.
- Nem, nem megyek.
- Miért?
- Mert, tudod, én nem szeretem, hogy üljön be a dobozba.
- Miért?
- Nem szeretem, én kényelmetlen.
- Ismét a régi! Nem értem, hogy miért lehet kínos
ahol mindannyian nagyon boldogok. Ez vicces, mon cher *).
-------
*) Kedves (fr.).

- Mit tehetünk, si e suis timide! *) Biztos vagyok benne, vannak az életben
hogy soha elpirult, és azt minden pillanatban, a legcsekélyebb
trivia! - mondta, és elpirult egyidejűleg.
----------
*) Ha félénk vagyok! (Fr.)

- Savez vous d'ou vient vorte timidite. d'un exces
d'amour propre, mon cher *), - mondta egy leereszkedő Dubkov
hangot.
--------
*) Tudja, hogy miért van a félénkség. -tól
túlzott önszeretet, kedves (fr.).

- Mi a exces d'amour propre! - válaszol Nekhludoff,
csípte a gyors. - Éppen ellenkezőleg, én szégyenlős, mert
túl kevés amour propre; másrészt, azt gondolom, hogy a
Utálom unalmas.