Olvassa el a könyvet Maroussia Gumilev, szerző Pauline Volosin Online Page 52 Online
Maroussia részegen mosolygott és bólintott.
- Nem kínozza Önnek. Holnap beszélünk. Jó éjszakát, - bólintott a ház tulajdonosa, felállt az asztaltól, és balra.
Maids óvatosan segített Maruse fel és visszük be a hálószobába, ahol talált egy luxus baldachinos ágy. Az ágy mellett, a padlón volt egy régi karmos láb kád tele forró zöld víz.
- Gyógynövények - magyarázta az egyik kínai nők.
Egy másik kínai nő segített eltávolítani a ruhát. Marusya annyira lusta gondolkodni és ellenállni, megengedte magának, hogy el kell távolítani, és helyezzük egy fürdő.
A víz szép volt és puha, mintha enyhén olajos. Egy szobalány dörzsölte test Maroussi mosogatórongy, szappan második fejét óvatosan, alaposan öblítsük ki a hajat. A tudat és elúszik, mint törölni mindent, ami történt Marusya az elmúlt tizennégy évben ...
Amikor felébredt, a szoba még sötét volt. Maroussia feküdt, figyelembe véve a nehéz redők a lombkorona arannyal hímzett, és eszébe jutott, hogy mi történt abban a pillanatban az érkezés. Veszekedés Alice, csevegni orrvérzés, Ilya viccek, bolt, lopás, hívja Bunyin, a mentés és a fogságban tartott - Most úgy tűnt egy folyamatos fantazmagória, zavaros álom valósággá. És minden kábító granulátum és hülye sört. Miért látta? Uram, miért csinálja? Tehát mi is történt valójában? Hol van a határ a valóság és a hallucináció?
Mi ez a fiúk? Mi a professzor? Miért ő tényleg nem kér vacsorát? Maruse szégyelli.
Nem. Ő persze jól sikerült. Evett, megfürdött és jól aludt. Azt nem is gondoltam a többiek. Mi van, ha meghalt, vagy amíg ő volt a vacsora a „Dorian Gray” és megkínozták valahol egy sötét pincében? Miért? Nos, miért nem mondott semmit? Még nem vettem észre? Úgy hangzik, mint egy nagyon gyenge mentség ...
Hibáztasd magad, akkor értelmetlen. Feküdj le, és nem hiszem, - ez nem működött. Maroussia felkelt az ágyból, és belebújt fehér fürdőköpeny. Ki a szobába, és körülnézett. Nagy ház a kínai belső ötvözi egzotikus íze és az európai barokk. Néhány tükrök súlyos, faragott keretek, festmények, szobrok Buddha és márvány mellszobra azonnal. Armor. Aranyozott gyertyatartók, lámpák ... Inkább ez szép. Bár túl fényesen. Maroussia talált a szobában, ahol vacsoráztunk tegnap raznoglazym, és alaposan megvizsgálta a sarkok. Nos, sosem lehet tudni. Hirtelen gyík, „Dorian”, így minden teketória nélkül dobta a földre, még mindig valahol itt.
Maroussia fordult a hang.
Raznoglazy állt az ajtóban egy csésze kávéval a kezében, és elmosolyodott. Az új selyemtalárját. Az palást ing és nadrág. A láb puha velúr mokaszin. Cover egy divatmagazin, nem gazember.
A legfontosabb dolog - nyugodt maradni. Ne legyen hisztérikus, ne nyomja ... udvarias. Ugyanaz, mint ez ...
- Te mindig olyan sötét ... Nem világos, mit napszakban.
- Miért van szükség? Nézni az órát - egy ostoba szokás.
Maroussia vállat vont.
- Nézzük - gyorsan megállapodtak abban, hogy Maroussia.
Raznoglazy csettintett, és a szoba minden kínai nő egy kávéskanna és kupa.
Maroussia az asztalnál ült.
- Tetszik a ház? - Megkérdeztem raznoglazy.
- Igen ... Te szép - Maroussia mondta.
- Úgy tűnik, hogy keres valamit?
Maroussia kissé zavarban.
Raznoglazy kihúzta a köpenyt, és tegye a gyík egy csészealj egy csésze felé Marusia.
- Várj, nem fogok venni tőled.
Marussia vette a gyík. Kifelé, úgy nézett ki, ugyanaz, mint korábban, de most ez nem jött a hideg.
- Fake? - kérdezte Maroussia.
Kínai férfi leült.
- Igen, - sóhajtotta. - Persze, nem fogok visszatérni, hogy a szalamandra.
Azt mondta, hogy ilyen nyugodtan és kedvesen, hogy Maroussia akár egy pillanatra is zavaros, nem tudta, hogyan reagáljon erre.
Kínai férfi ivott egy korty kávét, és megtörölte a száját egy szalvétával.
- Félek, a professzor már nincs velünk.
- Ami a kínai, - magához tért raznoglazy, hogy észrevette volna a döbbenetet a vendégeket. - repültek vissza tegnap ...
Maroussia gondolta. Egy kínai férfi állandóan megcsalta őt - hogy lehet-e bízni ezt az információt? Másrészt, miért professzor még mindig nem találta meg, mert van egy iránytű és a jeladó a készüléken ... Az azonban nem volt lehetséges, hogy felejtse el a készüléket. Most Maroussi semmi sem maradt, kivéve a fehér fürdőköpeny.
- Professzor finom, hidd el. Bunyin megkapta, amit akart - raznoglazy nézett Marusyu - és kaptam, amit akartam.
- Ez engem? - Marussia még nem akarta elhinni, hogy csalás volt különc professzor.
- Az árulás mindig nehéz elhinni ... - megállapodott raznoglazy.
- És mi volt a tanár?
- Egy kicsit. Mondjuk én megbocsátottam neki egy régi adósságot.
Maroussia egy pillanatra.
- És a többi? Azt is tudjuk, mindent?
- Nem vagyok túl jártas a többiek, és nem tudom megítélni, hogy meddig terjed a tudatosság.
Maroussia hátradőlt a székében, és megrázta a fejét:
- És mégis én nem hiszem el ...
- Nem akarok vitatkozni, - vont vállat raznoglazy. - Szólok gondolja, mint bármiről bármit. A végén, akkor nem játszik szerepet ...
Ez nem játszik szerepet. Ha belegondolsz, ahogy volt. Ha a professzor elárulta - segítséget nem tud várni. Ha meghalt - is. Ha nem ... ha tudott találni?
- Hidd el, itt nem fogsz találni ...
- Nem, - súgtam raznoglazy és odahajolt Maruse - Tudom, hogy van ez.
Ő csettintett újra, és ő lehetett megközelíteni az ismerős szobalány. Raznoglazy megfogta a kezét, és letette az asztalra. Aztán ránézett feszülten. Ő hátrahőkölt, üvöltött és bömbölt - a csuklóját lógott, mint egy rongyot.
- Mehetsz - mondta csendesen kínai. Kínai nő megfordult, és elindult, kezében az egyik karját a másikkal.
- Meg tudom törni! - mosolygós, azt mondta raznoglazy. Maroussia megborzongott. A kellemes társ, a személyes
Minden jog védett booksonline.com.ua