Eduard Aszadov jég ballada

Anthology of orosz költészetben

Ice tömöríti szorosabb kört,
Az egész legénység összeszerelt éber.
Ha valakinek az óriási kéz
Repedés gőzös szürke élek.

Blizzard üvöltő között maró jég
Gonosz gúnyosan az ő hangja hallható:
- Nos, kapitány Georgy Sedov,
Kész most álom a pole?

Hiába régi, torok szakító,
Tényleg nagyon nem értem,
Mit használt, hogy olvad a sarki jég,
A hadnagy fordul vissza!

Team - a Tajmír, hátra, egyetlen fájl!
És ő hagyná csak egy iránytű, térkép,
Két önkéntes, kötél, szánkó
És menni gyalog pole!

Fram - kapitány bozontos kutya
Menj vissza nem ért egyet a csapat.
Hol lesz? Ez egy vicces kérdés!
Még megvetéssel az orrát,
Számára az a kérdés teljesen világos!

Álltam előtt egy ismerős helyen
És csak nézd meg a gazdája,
Hogy ő csak legyintett mosolyogva:
- Nos, mi lehet. Együtt így együtt!

Ruhanemű megkeményedik például ón, a szél,
És a sötétség nem tréfált, és a hideg égés,
És nem veszik kilenc kilométerre,
Nem kilencven és - kilenc!

De ha állni egy nehéz út
És álmodsz ragyog, mint egy csillag,
Akkor nem gyávaság, nincs riasztás
Nem fogja választani a műholdakat valaha!

Előre, előre, összetorlódott jég!
A hideg fojtott hangon károgja.
Sedov mindig viccel: - Nos, testvér Fram,
Otyschesh illata az Északi-sark?

Fekete kabát puha fagy,
De semmi Fram - tengerész neskulyaschy.
És hagyjuk, hogy egyszerűen kutya -
Ő egy igazi utazó!

Ismét medve ordító hóvihar
Élelmiszer - Rossz képmása egy hal.
Sedov bárki megtörni az ellenség:
És a hideg és az éhség. De itt van a skorbut.
És a láb, duzzadt, mint egy darab.

Sailor ideges-elfoglalva,
Azt mondta: - Nem lett volna szabad megtörténnie valami szerencsétlenség.
Way távolabbi, és nem igazán.
A pole. Isten áldja meg! Végtére is van, többek között a
Minden ugyanaz: nincs tető és nincs élelem.

Jó, de nagyon vicces ember!
Tényleg és igazán nem értik,
Mit használt, hogy olvad a sarki jég,
A kapitány visszafordulni!

És feküdt egy szánkó, ő egy hóvihar,
Utalok a térképen, bámult makacsul,
Néztem, és hunyorogva a láthatáron,
Mintha én láttam a sötétben a cél,
Ott elöl, a fülek között Fram.

A nap alatt. Villant - és kikapcsolása.
Talán nincs esélye.
A feje fölött - a sarki éjszaka,
És a nap - a Rybin két.

Pole még hátravan.
Sedov fölé emelkedett a homlokfal:
- Úgy tűnik, hogy! Az út végén.
Ó, én nyertem volna képes volt járni,
Ha használt egy hétig, vagy akár az egészségre.

Hónap sárga égő tűz,
Ha a jeladó a sötétben az óceán.
Vitorlamester homlok beárnyékolta Cross:
- Nos, itt nincs a kapitány.

Az utolsó és örök békét:
Hill jég alatt búcsú tisztelgés,
A holdfényben, mint egy kristály,
Zöldes és kék.

Csend a visszaúton együtt.
Keserű, de sietnünk kell, de.
Vitorlamester, egy darab jég fogmosás szempillák,
Azt mondta, alig hallható hangon: - Ugyan, kutya!

Ezek a belügyi és a család vár
A Fram semmi drágább
Az egyik, hogy örökre itt,
És az emberek hiába a nevét:
Fram-re nem lehet!

Ismét kiáltotta, furcsa emberek,
Tényleg és igazán nem értik,
Mit használt, hogy olvad a sarki jég,
A Fram, még egy lépéssel visszafordulni!

A hegyen, csúszott kétségbeesetten
Lefeküdtem, és ott állt mozdulatlanul,
Mintha a teste akarta
Tovább bemelegítés gazdája.

Lépéseket tettek említést. csak fagy
És a szél, a zavart visszafogott szoros,
Láttuk a kutya kosteneyuschy
Ő vitte az utolsó szolgáltatás,
Bámult a szürkületben üvegszem.

Floe fonás, körözött az év,
Körözés a csillag a felhők felett.
És unokája álmatlan éjszakák,
Talán látni fogja néha,

Ahogy a nap lassan lebegnek a sötétségből
A hős, akinek a neve tartja az embereket
És Fram - egy csodálatos kutya,
Ahogy fekete emlékmű temették el a jég.