Itt vagyok - hallom a hívást a vad
A magassága nyomait egy gleccser nemzeti parkban Muddus - amikor a talaj felenged a nyári jeges, gleccser völgyek ásott széria rács tőzeges.
Fotó: Orsolya Haarberg
A poláris Laponia, a föld a hó és a jég nyáron, szinte válik egy kicsit melegebb, a városlakók rohanás a hatalmas, néma kiterjedésű.
Fotó: Erlend Haarberg
Kusza „szál” Leach folyó hullámos alatt lejtőin Sarek Nemzeti Park, az egyik a hat készlet amely Laponia - az UNESCO Világörökség része Svédországban.
Fotó: Orsolya Haarberg
Tapasztott hó norvég lucfenyő íj a támadás a tél. „Magányos és elragadó - ez a Laponia” - mondta Jon Utsi, író Jokkmokk.
Fotó: Erlend Haarberg
Ősrégi világ, nem tudva civilizáció csodálatos csoda, lélegzetelállító, az egyik legnagyobb oázis az érintetlen természet, összefogva négy nemzeti park - mindez Laponia, amely az UNESCO Világörökség része Svédországban.
Laponia, ahol a biológiai sokféleség szempontjából nagy értéke van nem csak a természeti, hanem kulturális. Ez ad otthont a számi közösség vándorolnak ezek az északibb ezer éve. Laponia lélek természetét, akkor próbálja megérteni a pontos helyet, ahol most állnak - a Leach völgyben Sarek Nemzeti Park, az egyik legtávolabbi sarkában a kontinensen. Nem voltak utak, hidak nem, még a nyoma a gumiabroncs. Ezért, felhúzott nadrág és lógott a nyakán kapcsolódó cipő vándorolt térdig rohanó víz. Bizonytalan kiegyensúlyozó a sima és csúszós sziklák, a mezítláb háromság, bár a cég hobbitok viharok folyó ford, léc alá súlya poggyász. Ez nem tréfa -, hogy dobja vissza 25 kiló!
Fogazott előrejelzések szürke márvány - egy jelenség, amelyet hit geológus Axel Hamberg. Több mint egy tucat éve, ő végzett kutatásokat Sarek Nemzeti Park.
Fotó: Erlend Haarberg
Olvadékvíz gleccser Svenonius a Sarek Nemzeti Park Nyuatsushoko táplálja a folyó forrása.
Fotó: Erlend Haarberg
Bármikor az év Laponia gazdag meglepetés - függetlenül attól, hogy határolja erdei tó, amely elnyomta az eget, vagy a női ptarmigan télen tollazat. „Crones a nyírfák imbolygott az égen - írta a költő Sami Nils-Aslak Valkeapyaya. - Semmi sem szavakba önteni. "
Fotó: Erlend Haarberg
"30" - helyesbít Christian, a vezetőnk, egy svéd. De ez ő 30, és én - 25. „Tény, akkor valószínűleg 20”, - mondja Christian.
Nézzük a 35 éves Christian Heymrota - magas, szőke, kék szemű - gondolná, hogy előtted kivető síoktató és egykori profi sportoló. Sőt, ő nagyon vállalkozó, üzletember - cége Jokkmokkba szervez turistaúton Lappföldön. Védencét, a vezető gyakornok Karin Carlson is elhúzódik maga 30 font ruhában - lenyűgöző tekintve, hogy Karin kétszer vékonyabb főnök. „Semmi sem az a fajta, - Christian tiltakozások. - Ő a hátizsákban legfeljebb 25 kiló. Azt Thumbelina, hogy úgy tűnik, mint egy hatalmas hátizsák. "
Főiskolai hallgató dél-svédországi Karin jött Laponov néhány héttel ezelőtt, de úgy tűnik, egy jó ötlet, olyan, mint egy új helyre. Ez a sötét hajú lány a szarukeretes szemüveg - fél lapp és büszke rá. „Ezeken a helyeken, hallom a hívást a vad” - mondja, amikor felhúzta cipő, medve hátizsák menni tovább - Svéd Iron Man, az öregedő amerikai újságíró és Sami Supergirl. Ahhoz, hogy a Sarek Park, van egy csomó napig rejtjelező felett sziklák, borított rozsdás-narancs, menta zöld és sárga zuzmó. Végig a nyírfa ligetben sárguló levelek, eszik a cloudberry bokrok, süllyedt az északi mocsarakban, láb süllyedt futóhomok, és átfutott az új pálya a medve és elk - minden keresve a nyomvonalat, amely úgy tűnik, hogy már csak a hivatalos térképek a park.
Ezeken a helyeken, hallom a hívást a vad.
Azonban néhány pályák még mindig találkoznak, de megalapozta a vadon élő állatok és Sami rénszarvastenyésztők, akik szabad legeltetni a csordát a parkban. A Laponia vannak idők, különösen az elején, amikor ez könnyen elképzelhető, hogy tudtak látni és hallani a távoli ősei a számi, lesz mámoros keresve játék az északi vadonban. Makacsul ment előre, csomagolva állatbőrök, és lőni őket le egy ordító szél Foot a gleccserek.
Nagyrészt Sarek feltámasztja az eredeti világ - az égen rámutatott összeérnek szegélyek hatalmas, sötét kövek, és alattuk szét táj, vágott gleccserek. Utolsó visszavonult az északi határait Svédországban körülbelül 9000 évvel ezelőtt. A geológiai időskála egy kicsit úgy, hogy az alapkőzet, megszabadult a súlyos terhet továbbra is emelkedik - körülbelül egy centiméter évente.
Egy pillantás a Huanglong park egy madártávlatból
Olvadó jégtakaró kitett föld tarkított nyomai a jégkorszak - Cirque, moraines, drumlins, Esker, tavak, kiszámíthatatlan sziklák és sziklás hegyek. És a mai napig több mint a néma birodalma vad nyögött tömény sziklák, és úgy tűnik, hogy nem is olyan régen, és csak tegnap olvadt legnagyobb gleccser, amelyben új ritmus elemekkel.
A nem is olyan távoli múltban - talán 5000 évvel ezelőtt - Laponov állandó nomád vadászok a rénszarvas. Ezek voltak az ősei a számi, az őslakosok Észak Skandináviában, akinek az élete a ritmust a migráció rénszarvascsordáknak.
Ítélve a szikla rajzok és leletek fedeztek fel a területén Laponia, a kultúra az e föld lakosainak a kezdetektől szorosan kapcsolódik a rénszarvas. Öröklődött nemzedékről nemzedékre, az ősi hagyományok életben ma - modern Sami ápolják az örökölt őseik.
A törvény szerint, a vadászat jávorszarvas csak számi, az őslakosok Laponia vannak nemzeti parkok. Az eredmény korlátozó intézkedések: ezek az állatok nőnek nagyobbra, mint más részein Svédország.
Fotó: Erlend Haarberg
Kapcsolatok a szomszédokkal, a svédek Sami nehéz. „Mi, a számi, folytat kettős életet - mondja Jon Utsi, Sami író és művészettörténész. - Beszélünk svéd, úgy néz ki a svéd, és a legtöbben élnek a svéd városokban. De mi folytat magukat számi, így megoldható. Genetikai ezt. "
Szerint Utsi, Sami kultúrát elnyomták a svéd kormány és a társadalom több száz éve. Az ébredés a hagyományok kezdődött, amikor Sami tapasztaltak az 1970-es, ahogy itt mondják, „politikai ébredés”, követelte - és végül elért - tisztelet értékeit, nem csak itthon, hanem szerte a világon.
Mögöttük a civilizáció, és megelőzve - a pleisztocén.
Amikor megállunk egy pihenőhelyen pihenni vagy enni bogyókat, Christian megfordítja a park térképet. „A Laponia kis ásítás, azonnal eltéved, - mondja. - Igen, akkor is, ha nem ásít, egyébként! "
Miközben tanulmányozza a térképet, Karin, Nézem a völgy távcsővel, a környező dombok és állományok nyírfák, és megpróbálta elkapni a legkisebb mozgás vagy megkülönböztetni egy sötét tárgy - hirtelen ez egy rénszarvas, barnamedve, rozsomák, hiúz és a jávorszarvas.
Amellett, hogy hárman a parkban, vagy a lélek - legalábbis azt hiszem, amíg nem veszi észre a távolság a két turista. Ezek vetkőzni közelében gyorsan futó patak, támadásra készen rá gázol.
Egy idő után, üdvözöljük őket, mint egy igazi túrázók - barátságos és kissé lekezelő. Úgy tűnik, hogy nem idegenkedik, hogy késleltesse a pre-ebéd dip a jeges vízben.
Bármikor az év Laponia gazdag meglepetés - függetlenül attól, hogy határolja erdei tó, amely elnyomta az eget, vagy a női ptarmigan télen tollazat. „Crones a nyírfák imbolygott az égen - írta a költő Sami Nils-Aslak Valkeapyaya. - Semmi sem szavakba önteni. "
Fotó: Orsolya Haarberg
Az új barátok - Németországból. Egyikük, harminc éves férfi egy göndör szőke haj és egy félénk mosollyal azt mondta, hogy azt tervezi, hogy menjen nyolc vagy kilenc nap után a vándorolnak át rák enyhén felfelé.
„Csak itt az étel, amit a végén - megrázza a fejét. - Nem számított, - teszi hozzá a barátja, egy magas, fiatal férfi a szakáll, kecskeszakáll és fekete haj gyűlt össze egy „copf”, mint Zlatan Ibrahimovic. - Mi megy pár napon belül. "
Putorana-fennsík: a titokzatos világ, megközelíthetetlen a turisták
Adunk a szerencsétlen utazók kenyér, müzli és a jó szerencsét. Néhány óra múlva egy magas fennsík a völgy felett, láttam újra ismerőseink - két apró ember, halad a folyó Rapa alsógatyában. Mögöttük a civilizáció, és megelőzve - a pleisztocén.
Szinte lábamnál futó kis patak - hóolvadás gyékény lefelé a lejtőn, a kebelén Leach. Kezekkel gombóc, azt megnyerted a kristálytiszta jeges vízzel, és inni.
A németek nehezen, mert az éhezés nem a nagynéném. De az ilyen víz, mint itt, akkor nem talál máshol.