Élő néked egy (Vladimir Martianov)

Élek a világban, de csak akkor,
Álmodik az éjszaka elhárítani a gondolat,
Hogy soha nem lesz a feleségem,
Nem látom a kertekben a gyümölcs a paradicsom.
Ne legyen az egyetlen, szeretett,
Nem hallani egy szót - igen, amikor az egész ...
És szakadt szív válok képzeletbeli,
Én nem a sors, hogy tudja földi szerelem ...

Ó, Istenem, az én teremtő, könyörül aranyos!
Miért élek, mit szült a fényt?
Nincs olyan hely a hazámban, a mérhetetlen,
Nem ha valaki érte a nő.
Ó, Istenem, az én teremtő, sajnálom könnyek!
Sírok, én tehetetlen, gyenge ember.
Megértem, nem vált valóra álmait szerelem.
Ő és más hülye indok.

Év telt el, az ország különböző,
Én nem teljesül, már csak a hálózat.
Íme a felesége, ha nem velem,
Hallottad, énekeltem.
Venus, te, én az égen, a szemed,
Mindenütt látom az arcát, a ragyogás,
Egy álom tölteni az éjszakát,
Csak szeretni, amire vágysz.

Ó, Istenem, az én teremtő, könyörül aranyos!
Miért élek, mit szült a fényt?
Nincs olyan hely a hazámban, a mérhetetlen,
Nem ha valaki érte a nő.
Ó, Istenem, az én teremtő, sajnálom könnyek!
Sírok, én tehetetlen, gyenge ember.
Megértem, nem vált valóra álmait szerelem.
Ő és más hülye indok.

szerelmem, én élek, akit,
Írok neked, tudod, hogy nem olvassa el.
Néztem a képeket, gondolatok a rokonok,
Köszönöm, hogy ott - az út a paradicsomba.
Törekvés, a remény, a hit, a szeretet,
Bár nehéz, én keserűen kor szenved
Azt hiszem, nincs út nélkül való vagyok akadályt,
Ahhoz, hogy a szerelmem, de repülök álmomban.

Ó, Istenem, az én teremtő, könyörül aranyos!
Miért élek, mit szült a fényt?
Nincs olyan hely a hazámban, a mérhetetlen,
Nem ha valaki érte a nő.
Ó, Istenem, az én teremtő, sajnálom könnyek!
Sírok, én tehetetlen, gyenge ember.
Megértem, nem vált valóra álmait szerelem.
Ő és más hülye indok.