Admiral Kolcsak
Eltekintve Alexander és a család két lánya - Catherine és szerelem. Mielőtt a 6. St. Petersburg klasszikus iskola Sasha kap egy jó oktatás otthon. A középiskolában tanult, amíg a harmadik fokozat, és 1888-ban került át a Naval Cadet Corps. Reading lesz az egyik kedvenc tevékenysége. Évekkel később azt írta feleségének, aggódnak a sorsa fia Rostislav: „Tedd a bázis az ő neveléstörténet nagy emberek, példaként azokat az egyetlen eszköz, hogy dolgozzon ki egy gyermek hajlamait és azok a tulajdonságok, amelyek szükségesek az élet.”
1895-ben nevezték ki Kolcsak asszisztens a fedélzeti tiszt a csatahajó „Rurik”, majd ugyanabban a helyzetben a cirkáló a végtelenség a Csendes-óceánon. Ott Kolcsak kezdődik az első tudományos közlemény a oceanográfiai és hidrológiai, álmodik egy expedíciót a déli pólus, érdekelt keleti filozófia, kísérlet arra, hogy megtanulják a kínai nyelvet. Admiral Henry Tsyvinski emlékeztet ebben az időszakban az élet Kolcsak: „Ez volt rendkívül alkalmas, hozzáértő és tehetséges tiszt volt, egy ritka memória, volt egy nagy három európai nyelven, nagyon is tudatában volt a vitorlázás tengeren, a történelem szinte minden európai flották és tengeri csaták ...”.
A hír az angol-búr háború Kolcsak érzékeli a valódi öröm velejárója minden igazán tiszt: „Úgy gondolom, hogy minden ember, hallás és olvasott ebben az esetben meg kell szenvedett legalább egy homályos és gyenge vágy, hogy részt vegyen benne.” Azonban nem kerül végrehajtásra, és egykori vágy. Ő kapott meghívást, hogy részt vegyenek az orosz sarki expedíció a második pozícióban magnetologist. A felkészülés az expedíció, Alexander meglátogatta a főbb fizikai Observatory szentpétervári és Pavlovsk mágneses obszervatórium. Ezután elment Norvégia tanulni az új módszerek mágneses és Hidrológiai, találkozik a híres Nansen.
Az első világháború nem volt meglepő, hogy sok, de inkább a Kolcsak. Azt várta, felkészülés, és kívánta, egész szívét. Csak ott - egy nagy háború - úgy tűnik minden a legjobb tulajdonságait egy tiszt és katona. Ezért az első nap a háború, Kolcsak Nem véletlenül hívják az egyik legboldogabb és a legjobb nap az életét. „Azt szolgálják a háború, az egyetlen szolgáltató, amely valóban és végtelenül szeret, - írja egy privát levelet, - a háború szép, ez jó mindig és mindenhol.” Igen, ezek a felvételek is belevetette magát sokk nemcsak pacifisták, hanem sok egyszerű civilek, de Kolcsak elsősorban katonai ember, aki tudja, milyen jól csinálni, amit ez állítólag - a harcot ...
Nem kevésbé érdekes és az epizódot a német cirkáló „Breslau” már a víz a Fekete-tenger. „Üldöztem késő este - emlékszik Kolcsak - mi a közös sötét volt, és a vihar kezdett már a lehetőséget, hogy tüzet nyitnak rá távolságból határ körülbelül 11-12 mérföld, de rájöttem, hogy ez a tűz nem érvényes.”. Az eredmény a tevékenységét Kolcsak a tengeri színházban a Fekete-tenger volt, hogy a német hadvezetés megszűnt küldeni a Fekete-tenger nem csak a cirkáló „Goeben” és „Breslau”, hanem annak tengeralattjáró-flotta. Az orosz bányák fújt a pusztító, a torpedó és a tengeralattjáró több aknakeresőt, két jármű és a nagyszámú kis gőz és a vitorlás az ellenség. Combat munka nem állt meg - a kirakodás és aknákat, harc az ellenség parti elemek és járművek, megsemmisítése stratégiai raktárak, javítása a különböző flotta és szolgáltatások támogatása a csapatait a tenger ...
Miután a hatalomátvétel, hogy az ideiglenes kormány Kolcsak mellett a győztes háború végét minden körülmények között - beleértve a változás a politikai hatalom. Hogy fenn kell tartani a harci képesség a hadsereg és a haditengerészet megkérdőjelezhetetlen neki. Az úgynevezett új tudományág alapján osztálytudat, akkor természetesen jogosan érezte összeomlása vagy megsemmisítése az orosz fegyveres erők. Ha a kereslet a hajósokat a tisztek a flotta átadni személyes fegyverek Kolcsak dob karjait a tengerbe St. George ezekkel a szavakkal: „Az ember nem akarja, hogy van egy fegyvert, ezért hadd menjen a tengerbe.” Később, fegyvereket találtak a búvárok, és visszatért Kolcsak a következő felirattal: „Knights of Honor Admiral Kolcsak az uniós hadsereg és haditengerészet.”
Anna Timireva felett mentális képességet, amely évtizedek óta gúnyosan szovjet sajtó és irodalom, sokkal élte túl a szeretője. Végigsétált a táborban, a börtön és a száműzetés 1954-ig. Ez rehabilitálták csak 1960-ban és 1975-ben halt. A bal emlékiratait írta: „Ő volt a bátor, önzetlen, igaz, hogy a végén, a szerető és szeretett ... s bemutatja, hogy a magas színvonalú, és a másik nem megalázni leereszkedés az emberi gyengeség, hogy nem pazarolja magát, és lehetetlen volt házal. - nem tartják tiszteletben az ember?”.
Így az összes 46. évben az élete rövidre az élet egy nagy hazafi, a híres tudós, tehetséges haditengerészeti parancsnok és figyelemre méltó ember. Csaknem öt évet töltött a tudományos expedíciók és körülbelül hét - a harc dicsőségét a haza. Igen, ez tényleg egy ember, ami annyira súlyosan hiányzik korunkban - egy ember, akinek fogalma a becsület és a személyes jólét volt szöges ellentétben. Sokat lehet tulajdonítani neki most, sok év után, hogy az öröm, és az „illetékes” történészek „vörös árnyalat.” Ugyanakkor világos nevét Alexander Kolcsak kell örökre bevonulni a történelembe, és a fejében a későbbi generációk, mint a férfi nevét, aki az útjában állt a pestis a huszadik század - a kommunizmus - és az öntött a legértékesebb - életüket. Hazánk elveszítette az arcán túl sok, és ez így nem kétséges, be kell vonni az legnagyobb áldozatai a bolsevik forradalom ...
Még nincs vélemény.