A tragikus alakja Eugene Bazarov a Turgenev regényében - „Fathers and Sons - quot esszé
A tragikus alakja Eugene Bazarov a Turgenev regénye „Fathers and Sons”
Senki sem, úgy tűnik, nem tudja, hogy én is próbáltam bemutatni Bazarov tragikus arcát, és minden értelmezni miért Düren? vagy - miért van ez így jó?
A különlegessége Ivan Turgenyev íróként az ő rendkívüli érzékenysége a probléma él a modern társadalomban. Például az ő munkája „Szűz talaj” és a „Smoke” az író azt mondja, a feltörekvő populisták mozgását; A regény „Apák és fiúk” felhívja az olvasó figyelmét arra, hogy a jelenség a nihilizmus.
Most cserélje ki a nemesek liberálisok jön közemberek. Ezek voltak a képviselői különböző társadalmi osztályok: fiai papok, tisztviselők, iparosok, kisnemesek. Ezek az emberek, a különböző nézetek és mentes osztály előítéletek, kialakult forradalmi demokraták. A hatvanas években volt egy split a paraszt kérdés között, és a liberálisok. Az idő nagyon gyors volt: diáktüntetések, dühös cikkeket magazinok és újságok, amelyek védik az embereket.
Szóval, 1859. Két évvel marad, amíg a jobbágyság eltörlése. A tanult emberek megértsék, mi kell ahhoz, hogy a különbség az élet a parasztok, annál is inkább, nem folytatható. Ezek a nézetek által osztott Hőse Bazarov.
A fő karakter sokféleképpen rossz, elutasító szeretet, együttérzés, érzékenység és más emberi érzéseket. Nevet őket, hívja őket megvetően „romantika”. Néha ellentmond magának. Például egy beszélgetés Anna Sergeyevna Odintsov Bazarov azt mondja: „Minden ember hasonlít egymásra a test és a lélek. Csak egy példa az emberi megítélni az összes többi. " Később Eugene mondja: „Minden ember - rejtély.”
Jevgenyij Bazarov semmiképpen nem nevezhető „felesleges ember”. Mivel ő nem hagyja ellentétben Anyegin és Pecsorin, és a sok munkát. Előttünk egy nagyon aktív személy, ő „hatalmas erők a lelket.” Egy dolgozni vele egy kicsit. Ahhoz, hogy valóban élni, nem bánkódik, mint Anyegin és Pecsorin, ez az embernek szüksége van a filozófia az élet, a célját. És van egy.
Bazarov elismeri, hogy ez nem „terv” nem tudom, mit és hogyan kell építeni. „Jelenleg a leghasznosabb a tagadás - megtagadjuk,” - mondja büszkén, kijelentve magát egy képviselője a szükségleteit és törekvéseit az emberek, ugyanakkor megvetve a babona, lustaság, részegség, a tehetetlenség. Ez lehet tulajdonítani Bazarov álláspontja a bűneit a fiatalok, tapasztalatlanság, a civil fájdalom. Vannak különböző módon, hogy „olvasni” a jelenet a küzdelmet: valaki talán úgy tűnik, hogy a nihilista jogokat, szaggató minden erejével a gyökere a régi életét.
De aztán nemcsak a pusztítás a politikai rend, mint az összes alapjait: az erkölcs, az etika, a kultúra, a hagyományok, látva csak a rossz, tökéletlen a világon. Milyen ember, akinek minden rossz? Rossz, ha valaki szereti a zenét, az ima tartozik a természethez. És azt hiszem, hogy mi hozta ezt a nihilizmus a történelemben? Land izgazhena, szennyezett műtrágyák, erdő barbár kivágták, folyók ipari hulladék - ez az utolsó ezt a nézetet a természet.
By Bazarov, rossz, amikor az ember látja, a nő nem „gazdag test”, és titokzatos megjelenés, érzékelik a másik személy, nem a „máj”, „lép”, „írisz”, hanem egy szellemi érték, az egyediség és az eredetiség. Ő nem tudja, hogy mindenki - ez a tér, az rejtély. Eugene rossz Arkagyij, a kísértésnek, hogy az „egyenesen a ón Katya” építeni egy család, rossz szülők, az idősek azok különcség, könnyet kezelés „Enyushechka”.
Természetesen Bazarov képtelen volt elfojtani egy egyszerű emberi érzések. És minél inkább megpróbálja csinálni, annál dühösen törnek ki. Példák erre az erőszakos szerelem Eugene Madame Odintsov. Ebben az értelemben a „megkínzott és feldühítette” neki, de a szerelem viszonzatlan. Az ő „szenvedélyes, bűnös, lázadó szív” találkozott hideg elutasítás. Úgy tűnik, hogy valamiféle mindenható külső erők Bazarov büntették az ő megpróbálja megváltoztatni a világot, az ő tagadása természetes dolgok természete.
Meg kell jegyezni, fájó ego Bazarov. „És a büszkeség néhány ellenkezőleg” - írta róla, hogy Pavel Petrovich Kirsanov. Pisarev című cikkében: „Bazarov” ír erről a következő: „Bazarov rendkívül büszke, de a büszkesége észrevétlen, éppen annak mérhetetlen. Annyira tele magukat, és olyan határozottan áll magas a saját szemében, hogy szinte teljesen közömbös, hogy a mások véleményét. " Ez azért van, mert a közöny, nem tetszik neki, hogy kifejezzék gondolataikat, vitatkozni senkivel. Eugene nincs rá szüksége, mivel nem szükséges bizonyítani ártatlanságát: ő felette áll az egészet. Ez a személy saját véleménye, amit igen nagyra értékelik, és nem érdekli, ha az emberek azt hiszik ugyanúgy körül.
Bazarov - szókimondó cinikus. Ugyanezen Pisarev”. Bazarov cinizmusa lehet különböztetni két szempontból - a belső és külső: a cinizmusát gondolatok és érzések és a cinizmus modor és kifejezések. " Egész Swagger és látható függetlenségét a viselkedést. Paul Petrovics belsőleg üveges „arisztokratikus jellegét neheztelt tökéletes henceg Bazarov. Ez lekarsky fia nemcsak hogy nem szégyenlős, ő is válaszol hirtelen és akaratlanul és volt valami durva a hangja, szinte dacosan. " Eugene maga fölött előítéletek vonatkozó birtokait. Nem érdekli, amit egy személy származása, hogy melyik osztályhoz tartozik, mert az egész nép Bazarov néz ki”. felülről lefelé, és csak ritkán veszi a fáradságot, hogy elrejtse a polupokrovitelstvennye kapcsolat. " Ugyanakkor Eugene büszke arra, hogy a nagyapja „szántott a földet.”
Bazarov bárki nem kell, hogy egyedül van ebben a világban, de nem érzi a magányt. Pisarev írta róla: „Bazarov egyedül, önmagában is a magassága a Cold józan gondolat, és ez nem nehéz ebből a magány, ő minden felszívódik önmagukban és a munka.”
Az arc a halál, még a legerősebb ember elkezd becsapni magunkat, szórakoztatás irreális reményeket. De Bazarov bátran néz a szemébe az elkerülhetetlen, és nem fél tőle. Csak sajnálta, hogy élete haszontalan, mert nem hoz semmilyen hasznot a haza. És a gondolat, hogy ad neki egy csomó szenvedés halála előtt: „Szükségem van egy orosz. Nem, úgy tűnik, nincs szükség. És akiknek szükségük van rá? Shoemaker szükséges, a szabó szükség, Butcher. "
Milyen jelenség az orosz élet mögött az utat Jevgenyij Bazarov? Mik az erősségei és gyengeségei, ez egy nyerő vagy vesztes, ha ígéretes, mint egyfajta reformer és állampolgár? Mi a lényege az ő tragédiája? Vajon csak a korai fizikai halál?
Idézzük szavait Bazarov: „Amikor találkozom egy embert, aki nem lenne overawed előttem - aztán majd megváltoztatni a véleményét magam.” Van egy kultusz erő. „Rengeteg” - így beszélt a barátja Pavel Petrovics Arcadia. Ez egyértelműen rácsok nihilista megjelenés: hosszú haj, köntös rojt, piros ápolt kéz. Természetesen a piac - a dolgozó ember, akinek nincs ideje, hogy a megjelenésüket. Úgy tűnik, ez a helyzet. Nos, ha ez a „szándékos epatirovanie jó ízlés”? És ha ez a kihívás: hogyan akarok, és öltözz és fésült. Aztán, hogy ez rossz, szemérmetlenül. haladás betegség iróniával át a beszélgetőpartner, tiszteletlenség.
Az X fejezet a regény, egy beszélgetés során Pavel Petrovich Bazarov tudta kommentálni az összes alapvető kérdésekben az élet. Ez a párbeszéd különösen figyelemre méltó. Itt Bazarov azt állítja, hogy az állami rendszerben is szörnyű, és nem értett egyet több. Következő: Isten, mint a legfőbb kritérium az igazság nem az, ezért csinál, amit akar, minden megengedett! De ez nem csak azzal.
Van egy olyan érzésem, hogy Turgenyev magát meghökkentette vizsgálja a természet a nihilista. Nyomása alatt Bazarov ereje és feszességét, bizonyosság író kissé zavarba jött, és gondolkodni kezdett: „Lehet, hogy így szükség Talán egy öreg ember, nem érti a jogszabályok folyamatban van?” Turgenyev egyértelműen együttérez a karakter, és a nemesek aggodalmak már lekezelő, és néha gúnyosan.
De egy dolog szubjektív nézet a karakterek, és egy másik dolog az objektív ötlet az egész mű. Mi ez? A tragédia. Tragédia Bazarov, akik szomjaznak „sokáig csinálni”, az elkötelezettség az istenük-tudomány taposott emberi értékek. És ezek az értékek - a szeretet egy másik személy, a parancsolat „Ne ölj!” (Belelőtt a párbaj), a szeretet a szülők, kényeztetés barátság. Ő cinikus kapcsolatban egy nőt kigúnyolja Sitnikov és Kukshinov, az emberek szűk látókörű, kapzsi módon, kopott, de mindegy emberek. Eugene kizárt az élet magasztos gondolatokat és érzéseket a „gyökerek” etetés Istenről. Azt mondja: „Úgy nézek az égre, amikor akarok tüsszentés!”
A tragédia a hős is egyedül közt, és idegenek között, bár ő együttérez és Fenichka és emancipált szolga Péter. Nem kell őket! A férfiak, akik nevezte „egy bohóc borsó” érzi a belső megvetését őket. A tragédia, és hogy az nem áll kapcsolatban az emberek, a neve által lefedett :. „Utáltam, hogy az utolsó fickó, Philip vagy Sidor, a melyet én bőrből mászni, és hogy én is köszönöm nem igent mond, és mindent. köszi jól nekem, ő fog élni egy fehér ház, és az én bögre nőnek lenni - nos, akkor? "
Jevgenyij Bazarov tragédia - egy tragédia egy egész generáció, aki azt álmodta „letörnek sok esetben, és szült nihilizmus, a hit hiánya, vulgáris materializmus, és még megengedett magának a vér a lelkiismeret.” Emlékszem Raszkolnyikov és Verhovensky. Persze, nem szabad egyenlőségjelet Bazarov és „ördögök” Dosztojevszkij. Mert Turgenyev hős kitalálni a ragyogó konstelláció tudósok, természettudósok 60-80s. Ezek a tudósok valóban voltak olyan tudomány, Oroszország, azok nem sértik az erkölcsi értékeket. Bazarov háborút nemcsak Kirsanov, hanem Istennek. Hallgassuk meg a szavait: „Te, testvér, buta még, látom Sitnikovs mi szükség van rám, meg kell értenie ezt, azt kell ilyen Blockheads nem istenek, sőt, éget edények ....” Abban Arkagyij mondta, felismerve feneketlen Bazarov szakadék a büszkeség és a sátáni büszkeséget: „Mi vagyunk tehát, hogy te, az istenek Mármint - isten, és buta én?”
Érdekes, hogy Bazarov halála előtt emlékeztet az erdőben, azaz a természet világa, amit valójában tagadja. Még vallás, most azt kéri segítségét. És az eredmény az, hogy a hős Turgenyev rövid élete telt mindent olyan szépen. És most ezek a megnyilvánulásai életben, mint a diadalt Bazarov körülötte, és emelkedik benne.
Bazarov halála, mintha véletlen, nevetséges. Eugene fiatal, ő egy orvos, anatómus. Ezért halála szimbolikus volt: a live nem voltak elégségesek az orvostudomány és a tudomány, amely annyira megbízható Bazarov. Misunderstood bizonyította a szeretet az emberek - ez csak meghal, mert a férfi; és a nihilizmus - most miatta, és tagadja az élet és a halál.
Először is, a regény tesz erőtlen kísérletet, hogy a betegség elleni küzdelemben, és kéri az apja pokoli kő. De aztán rájött, hogy haldoklik, ő már nem ragaszkodnak az élethez, és elég passzívan önmagát adja kezébe halálra. Számára egyértelmű, hogy vigasztalni magukat és másokat remény a gyógyulásra - hiába. A legfontosabb dolog most - meghalni méltósággal. És ez azt jelenti - nem nyafog, nem pihenni, ne ess kétségbe, ne essen kétségbe, mindent megtesz, hogy enyhítse a szenvedést az idős szülők. Nem csal a reményben apja, emlékeztetve rá, hogy mindent most csak attól függ, az idő és a lépést a betegség, azonban mégis, élénkíti öreg saját ellenállását, lebonyolítása a beszélgetést egy professzionális orvosi nyelv, a Tanács felkérte a filozófia, vagy akár a vallás. Egy anya, Arina Vlasyevna által támogatott annak feltételezése hideg fia. Ez az aggodalom a halál szerettei vet fel Bazarov.
A hős a regény nincs halálfélelem, nem kell félni, hogy elhagyja az élet volt nagyon bátor az órát és a percet: „Még mindig nem csóválja a farkát akarat” - mondja. De ez nem hagy fáj, mert a haljanak hősi erők. Ebben a szakaszban a hajtóerő Bazarov különösen hangsúlyozta. Először is, utalt a felkiáltójel Vaszilij Ivanovics Bazarov kihúzott fogat, amikor egy látogató házaló: „Egy ilyen erő Eugene!” Ezután a hős a könyv maga erejéből. Meggyengült és gyengült, hirtelen megemeli a lábát egy szék: „Az erő a valami, hogy minden képessége még mindig itt van, és meg kell halni!” Ő legyőzi a parancsoló félig feledésbe és beszél a Titanicot. De ezek az erők nem szánt bizonyítani magának. „Chippy van sok” - ezt a feladatot egy óriás a múlté, mint a nem realizált szándék.
Nagyon kifejező fordul, és búcsú találkozót Madame Odintsov. Eugene nem korlátozza magát, és kimondja szavait öröm: „dicsőséges”, „gyönyörű”, „nagylelkű”, „fiatal, friss, tiszta.” Még beszélt az iránta érzett szerelem, a csók. Ő engedékeny ez a „romantika”, amely korábban hozott volna neki, hogy a harag. És a végső megnyilvánulási formája a hős válik az utolsó mondatot: „Fújd a haldokló lámpa és hagyjuk, hogy menjen ki.”
Nature, költészet, vallás, érzéseit a szülők és a gyermeki szeretet, a szépség, a nők és a szeretet, barátság és szerelem - mindez érvényesül, az nyer.
Szerint Pisarev „meghalni Bazarov meghalt - még, hogy egy nagy harc.” És ez utóbbi bravúr teszi Turgenyev hőse. Végül megjegyezzük, hogy van egy ötlete, Oroszország a halál jelenetet. Tragikus, itt született, hogy elveszti a nagy fiának a titán.
A tragikus alakja Eugene Bazarov a Turgenyev regénye „Apák és fiúk” Úgy látszik, senki fogalma sincs, hogy megpróbáltam elképzelni a tragikus arcát Bazarov és minden értelmezni miért Düren? vagy - miért van ez így jó? IS túra