7. fejezet (Hrachya Sargsyan)

Humar, a harmadik felesége Jalal, úgy tűnik, jobb, hogy az érkezése örmények a történelmi haza, ő honfitársai kell hagynia sokáig lesz idegenek Old Erivan. Számos török ​​család, valamint a kurdok és a perzsák fokozatosan kezdett elhagyni otthonaikat, így a kereskedők vagy nélkülük, Perzsiában, a régióban Média Atropaténé, vagy ahogy ők nevezték a maguk módján - Adarbeydzhan keletre Lake Urmia. Turks emigrált Karabah Nakhichevan, így otthonukban örmények. Ha azt mondjuk, hogy ez volt számukra kedvező, ez nem igaz; sokan egyszerűen nem jön ki a szomszédokkal más vallású. Mint mondják, a „Time köveket dobni - egy időben összegyűjteni őket.” De akár a bort, majd a polgárok, akik, mint bárányokat hajtott egy idegen országban - volt idejük, hogy rendezze le, és hozza létre a versenyt? Ugyanez vonatkozik az örmények, ami Julfa és Tabriz perzsa király adta földet, és hagyjuk élni, építeni keresztény egyházak, a munka, a házasságot. De ha kellett lennie az örmények ki hazájukat? Természetesen nem. És Miklós, úgy tűnik, hogy mindent a helyére. Örmények nemcsak azért jött Perzsiából, hanem a Törökországban, hanem a keleti és nyugati Örményország, akik szintén arrogáns és véres módon elvették tőlük.
Tavasszal, amint az időjárás felmelegszik, közel a perzsa karavánszeráj, ami mellett található örmény, összegyűjtött néhány család a kaukázusi török ​​elhagyni Erivan. Amint tevék betöltött velük nehéz dolog, a kis gyermekek és nők budged egyik törökök végül kiáltotta felé örmények ellenséges szó által támogatott másik két vagy három azonos vakmerő. Örmények jelenleg közel, persze, nem tetszik, különösen azért, mert számos nő volt. Azt válaszolták nekik. A törökök kövekkel dobáltak rájuk - az örmények nem adta fel: jött a tömeg elhagyja a törökök a véres küzdelem. Ez tartott sokáig, az első sebesült mindkét oldalán, a nők és gyermekek sikoltozva, könyörgött, hogy hagyja abba ezt az őrületet, de senki sem figyelt rájuk, amíg két lövést a levegőbe egy pisztolyt nem tette dühös tömeg megállítani.
- Nos megáll. - hangosan és határozottan elrendelte az orosz tiszt, élettárssal lovon betörni a közepén a tömegben.
Csak akkor minden elhallgatott, és bámult az orosz.
- Mi folyik itt? - dühösen kérdezte a tiszt.
- Ezek Ermeni kiutasítja bennünket otthonunkban. - kiáltotta az egyik rosszindulatú Turk, mutogatni meghosszabbították az örmények.
- Ő hazudik. - örmény fiatalok felrobbant. - Van nekik és nem érintette az ujját. Mennek ki a saját!
- Úgy égnek a házak. - kiáltotta a másik törökök.
- Ó, te szemét. Így ha éget a saját ház, örmények dömpingelt? - Azt mondtam, szorongatva a kezét ökölbe örmény ember.
- Elég. - szakította félbe egy orosz tiszt, aki nyilván fáradt ezek kölcsönös sértések Turks- és örmények. - Most figyelj, elmondom, örmények és tatárok. Itt valaki, hogyan kell élni, joga van, hogy ezentúl csak adja meg Őfelsége a nagy király, és akik nem engedelmeskednek az utasításait hajtják végre, vagy a legjobb esetben fog rohadni a kamrában. Érted?
Már az utóbbi időben pelted egymást örmények és törökök lógott a fejüket, és nem szólt semmit. Egy orosz tiszt fehér lován megközelítette a törökök, és megkérdezte:
- Miért hagyják el az országot? Van itt senki kihajtani, és az ilyen végzés nem volt!
Hosszú ideig senki sem merte mondani, hogy amíg az egyik idős törökök nem jött elő, és bűntudatos mosollyal az arcán próbálta elsimítani a helyzetet:
- Manim Aziz *. indulunk, mert azt akarjuk, hogy többé nem zavarják Ermeni él otthon. Megvan a föld ott Tabriz, Ardabil úgy, hogy Isten nagy. Allah boyukdur! *
- Mit mondott? - súgtam a tiszt állt mellette egy barát, aki nyilvánvalóan tudta, hogy a török-perzsa.
De míg ő fordította szavait Turk, a tömeg, a zaj ismét emelkedett:
- Uh, Mirza. - az öreg szemére valakit. - Miről beszélsz? Ez a mi országunk. Apám meghalt, és itt élek a családommal. Ez az én otthonom is. Miért kellene hagyni?
Az öreg, láthatóan nem fél a további erőszak honfitársai, majd azt mondta, hogy a fiatal törökök:
- Nem, Hassan. Ön jól tudja, aki vezetett. Ez nem a mi földünk. Ha továbbra is itt laknak Ermeni, akkor kitör a jövőben még nagyobb háborút. Azt akarjuk, hogy a halál fia az egyik ország, amely nem jogosan a miénk?
- Mirza jogokat. Mirza jogokat. - hallotta néhány ember kiáltása a tömegből.
Majd egy orosz tiszt megbékélés nézett a törökök, és kijelentette:
- Nos, akkor a tatárok. Ha úgy dönt, hogy visszavonja a Erivan - ez a helyes. Sage jogokat. Te ott Araks jó földet, így nem lesz ott!
Majd várakozás után a válasz, és látta, hogy azok csendben, hozzátette:
- És most az összes költséget. Ahhoz, hogy ilyen már nem tudok látni!
Ezekkel a szavakkal fordult az orosz tisztek a lovaikat, és vágtatott előre. Turks- és örmények, rosszindulatúan nézett ismét egymásra is szétszórt, és lakókocsi lassan elindult.

Mindezek mögött történik messziről figyelte Jalal együtt hűséges gyerekkori barátja Rauf Mammadzade. Amikor a lakókocsi eltűnt Khan kertek, mondta elgondolkozva:
- rajtunk a sor!
Rauf nem szólt semmit.
- Semmi Husszeint és Abbász nem pusztította el ezeket a Ermeni. - gyűlölet a szívében továbbra Dzhalal.- ilyen aljas nemzet még nem láttam!
- Nyugodj meg, barátom - tette a kezét a vállára, és sietett megnyugtatni Rauf - eljön az idő, és mi fogja megoldani ezt a problémát. Meglátod!
- Haa. Félek, hogy ha már nem lenne életben, és nem fogunk látni semmit - jegyezte meg gúnyosan Jalal. - Ezeket az orosz Giaours látható, sokáig fog itt ülni és Ermeni nyalja őket vissza a világvége!
Rauf nevetett, és megpróbálja felvidítani egy barátom azt javasolta:
- Oké, menjünk játszani backgammon. Tegnap megvert egészséges, és most ez a sor, hogy nyersz!
- Biztos vagy benne? - végül felragyogott Jalal.
- Gyerünk!
Megérkezett a luxus otthon, Jalal meghívott barátja a pavilon alacsony virágzó platán az udvaron, és megnyitotta az asztalon backgammon.
- Nargis. - kiáltotta Jalal feleségének. - Készüljön fel rám, és Rauf két pohár erős teát!
- Rendben van. - mondta a felesége a ház.
Nargis három évig fiatalabb volt, mint a férje, az elmúlt évben volt harmincöt év. Ő tartozott a türk törzs shahsevenov. Első pillantásra Nargis nem látszanak különösen szép, de volt egy jó test, egyenes lábak és gyönyörű mellek. Kissé sötét nő - anya, két fiú, megőrizte nagyon jól. Ő festette egy világos és képes úgymond megy, simogatni a férje, de ambiciózus volt és arrogáns. Az ő in-law, mirha Nursan Khanum, próbálta tartani a távolságot: Turki feleség ne vitatkozz férje szülei. De Nargis egyértelmű, és nem érdekel, mert nem forraljuk, és így gyakran szeretnének kommunikálni vele anyós. Azonban attól a naptól, mint egy nő házas Jalal, észrevette, hogy a férje valami nem úgy néz ki, mint az anyja. Nem lehet fia bármelyike ​​arcvonásait, valami, ami nem örökölt az anyja, legalábbis azt mondják, a forma az orr vagy a vázlatot a szem, szemöldök. Emellett Nursan Khanum volt fehér bőrrel és Dzsalal volt napbarnított. Miután Nargiz kockáztatta tréfásan kérni a különbség, de Jalal büszkén mondta csak, hogy az apja belépett, és az összes beszélgetést.
- Iki-bir. - kiáltottam Rauf, dobás kocka a táblán.
- Dor-Jar. - Jalal válaszolt.
- Du-Shesh. - örülök, Rauf.
Hamarosan a ház ajtaja kinyílt, és Nargiz egy tálcával a karjában lépett hozzájuk. Óvatosan üzembe az asztalra, úgy elválasztva üvegekbe öntjük őket egy kis kanna erős teát, majd mellé a cukortartó. Jalal volt megérinteni a feleségét érte engedelmesség és vonzerejét, de szégyellte a másik előtt, és csak sikerült suttogni neki:
- Siz manim Sirin *!
Nargiz büszkén mosolygott és mozgó buja fenék, hát maradt.
- Nem elvenni, szép? - viccel, megkérdeztem Jalal más, amikor a felesége eltűnt a házban.
- Egyszer. - mosolyogva mondta Rauf, mozgatása érdekében darab a fórumon.
- Ahogy mi? Nem szeretnénk, hogy egy nő?
- Miért nem akarok csak még nincs kész!
Jalal leharapta a cukor és ivott egy korty teát, majd ismételt és Rauf, miután finoman megjegyezte:
- Nargiz jó szakács!
- Igen. Ebben az esetben ez szakértője. - elismerően megerősítette Jalal.
Hirtelen a házból hallottam egy furcsa, izgatott felkiáltások Nursan Khanum:
- Melek, Melek *. Ő keresett engem. Tudom. Ő nem ad nekem pihenni!
Jalal Raouf döbbenten nézett egymásra.
- Mi van Nursan Khanum? - Rauf meglepett.
Jalal megrázta a fejét, és kiejtette megértés nélkül:
- Nem tudom. Azt is mondta, hogy ez tegnap!
- Ő egészséges?
- Mint Wow!
De aztán Nursan Khanum azonnal megnyugodott, és a barátok nem figyel erre a furcsaság idős asszony megint elfelejtette játék a backgammon.

__________________________________
* Manim Aziz (túra.) - kedves.

* Allah boyukdur (túra.) - Isten nagy.

* Siz manim Sirin (túra). - Te vagy az én édes.

* Melek (túra). - Angel.