Kulturális marginalizálódás keretében társadalmi és filozófiai kérdéseket - jelenség elemzésének
A jelenséget a marginalitás, amikor egy személy nem lehet egyértelműen tudható, hogy egy adott kultúra is, ami nagyrészt a megnövekedett globális migráció és a fokozódó diffúziós folyamatok a globális kultúra. A puszta pózol a kérdés, hogy ez jó vagy rossz - nem megfelelő. Természetesen a nagy réteg marginális, az Egyesült Államokban, mert ez egy ország a bevándorlók. Az egykori Szovjetunióban és a mai Oroszország, mert a multinacionális népesség összetétele, sok nyelven, különböző hagyományok és szokások, a migrációs folyamatok az emberek egyre inkább bekapcsolódik a határt a különböző kultúrák között, illetve azok találkozásánál.
Tehát, kulturális számkivetettek lehetséges legyen, akik ellenzik a kultúra létrehozását. Azonban a nagyon kultúra létrehozásának lehet hordozója mind pozitív, mind negatív programot. Annak megállapítására, a kulturális béren kívüli, ez a tény nem tudjuk figyelembe venni. A kulturális számkivetettek jelenik meg, általában a régi kultúrát, ha nem hordozza a szükséges értékeket, és elkezdenek születni belül az egyének. Így a domináns kultúra önmagában is saját peremoidai, alkotó tudat a saját jármű, és a tudat, akik az ő ellenzéki párt. Csak ebben a konfliktus áttörni valami teljesen új. A kulturális számkivetettek általában zsenik. Lehet, hogy a válogatott szélső személyiség kultúra a nemzeti származás alapján. Mer azt feltételezik, hogy ezek közé sorolható a „nemzeti”, például Puskin, Shakespeare, nemzetközi, mint a Schnittke- és Nabokov, és nem nemzeti, például az alkotók a legprimitívebb formája arctalan tömegkultúra.
Jól ismert, hogy a jelenlegi állapot a kultúra általában (minden esetben, az Európai-központú), és a filozófia különösen, azzal jellemezve, hogy nagyobb hangsúlyt marginális szempontok. És az utóbbi időben, ez a tendencia lesz, mint a befogadó és az alapvető szempont minden projekt kiépítési, az egyik azt is beszélnek a fejlesztés összessége marginális területeken.
Ez azt a benyomást keltheti, hogy az egész huszadik század egy évszázada elhúzódó átmenet. Azonban úgy tűnik, hogy az alapja a megértés a folyamat az elmúlt másfél évszázad legyen képviselete a növekvő különféle alternatív és kiegészítő programok teljes marginalizálódás, formálisan a zúzás a nagy, klasszikus rendszerek korábbi századok, középpontjában elsősorban történelmi és kulturális (történeti-filozófiai), a megértését, illetve sokszor megismételt monologichnost hagyomány.