agyonhallgatás
Vannak barátaim nagyon csúnya szokás -, hogy válaszoljon a csend.
Nem, én nem beszélek, akik figyelmen kívül hagyják a „Hello”, elküldte a szociális háló, és nem azokat, akik nem reagálnak az SMS, amíg nem hívják, és nem azok, akik csendben elhagyja a hálózat hívás közben figyelmeztetés nélkül. Arról beszélek, hogy az élő kommunikáció szemtől szembe.
Előfordul, hogy szeretném megosztani az események az elmúlt nap, mondja egy vicces eset történt az egyetemen, illetve hogy megvitassák elfogadását fontos döntés számomra. Logikusnak tűnik, hogy ha elkezdek beszélni valamit, ezért szeretnék erről beszélni. De itt van a leírt eseményeket, a történet azt mondta, egy filozófiai kérdés, hogyan alakulna az élet be van állítva, és válaszul - csend.
És semmi. A férfi egyszerűen néma, és várja, mikor beszéljünk valami másról, vagy ahelyett, hogy valamiféle választ, hogy a szavaimat, felvet egy nagyon különböző, érdekes téma már. Elmondtam neki, hogy a madarakat. Befejezte, véget. És anélkül, hogy átmeneti vagy valamilyen magyarázatot, társam elkezd beszélni fajta tea. Vagy csendben. Csak csendben, és vár valamire.
Amikor megkérdezem, hogy miért van ez így, akkor kapok egy állandó stabilitási adott válasz: „Én semmit sem mondani, miért kell beszélni?”. Megfogalmazás változás, az emberek változnak, a jelentését is.
Barátaim, miért csinálod? Miért? Miért tartják a jó modor, hogy figyelmen kívül hagyja a beszélgetőpartner? Amint azt mondom neked, akkor szeretnék hallani a véleményét, szeretnék beszélni, és megvitassák a problémát magával. Ha akartam beszélni, ő nem beszélt egy macska vagy egy személyes napló. Az eredmény ugyanaz, csak kisebb veszteségeket. Ott legalább nem várom, hogy én leszek a felelős. Mondanom sem kell, nincsenek szavak, nem is gondoltam, és ezért nem tud válaszolni, így azonnal, vagy nem tetszik a felvetett témát? Meséljen róla! Ne várja meg, amíg elkezd megpróbálja kideríteni, mondd meg magad! Igen, én is örülök, hogy hallani rólad még, hogy éppen ne hallgass, és ne tegye a téma oly hirtelen!
A zadolbalo, hogy nem tudok szokni. És az a tény, hogy én minden nap nagyon fáj ez a hozzáállás.