reggel riasztás

Temető csend robbantott órakor éles, vágó fül klokotom riasztást. Egy sikeres találat közeli tárgyakat gyorsan és hatékonyan oldja meg a problémát, de az csak a témában kéznél bizonyult Tomahawk, egy másik hozták az utolsó útra. És így a vágy a dobott nekem ébred fel minden reggel, úgy döntött, hogy nem ad okot ez a „aranyos”, hanem egy drága szokás. Zsebemben nem fogja túlélni a heti vásárlás egy új riasztást.

A fentiek alapján a szem nem volt kevésbé súlyos probléma, mint az elnyomás a vágyak a saját „én”. A szemhéjak ólmos függöny, teljesen nincs lehetősége emelni. Őszintén szólva, nem hiszem, hogy tudnék értük segítsége nélkül kezét.

-Kelj fel már, Sonia, és végül kapcsolja ki a hülye ébresztőóra.

Néhány másodpercig megdöbbentett. Volt egy olyan érzésem, hogy az a mondat elhangzott hangzott messze tőlem, és általában én voltam az ő párnázott teste véletlenül és akarata ellenére. Úgy tűnt, hogy nem volt semmi köze a valóságot, és mindent, ami történt benne. De a lába, álljon ki az én meleg ágyban menta gyorsan lebeszélte nekem ebben.

-- Nos Ro-of-the-b! Kapcsold ki! - - Végre rájöttem, ki birtokolja ezt a hangot. Ez volt a hangja én mélyen szeretett. De úgy tűnik, nem olyan mélyen, hogy én szenvedett kiutasítás a saját ágy.

-- Mi a fenét csinál? Azt nagyon jól felállt, és kikapcsolta ezt bawlers. Ő maga mondta nekem, sőt, elege. - méltatlankodott a lábát, és ábrázoló arc olyasmi, mint egy mély haragot tarkított heves irritációt, mentem az oldalsó szekrények az ellenkező sarokban, ami a fő gazember a ma reggel. - Rúgd a szamár, ha csak razul szemmel - mi lehet jobb!

Hálószoba teljesen tele szívet tépő sír egyrészt, másrészt - ahogy a zenei hangok az elektronikus karóra. Nem tud ellenállni több, mint egy második e lidérces hangzavar, és még mindig vegye le a lábát a farkát én bajuszos mártír, én sikeresen elérte célját, ami nem megy, hogy alábbhagy még a következő tíz percben. Lazán kezét a felső felületén az ébresztőórát, amelyet került a mentés gomb „Alarm”, a hálószobában csend volt megint esik a mennyezetről, a nagy puha pelyhek. Meghallgatás mögött gyakori légszomj, megfordultam. Ott az ágyon, ahol az újonnan szunyókált békésen kedvesem, most ült egy kis hófúvás ahonnan rám nézett rémült szemét. Felismerve, hogy a legrosszabb már mögöttünk van, Nelly óvatosan leengedte a takarót tetőtől nyak szinten.

-- Itt és jó reggelt. - fanyar mosollyal, mondtam. - Kávé lesz?
-- Nem, köszönöm. Elevenség meg most a nap elég lesz. Teszek egy kis teát?
-- Rendben van. - most a mosoly elég őszinte - Még valami, hölgyem?

-- Nos, ezeket a kis problémákat. Azt hiszem, túl, a főnök látni akar, csak a munkahelyen, de nem a hálószobában!
-- Ah. Nos, ha igen, akkor a tea is elég. Csak jöjjön vissza később. Ma vasárnap van.
-- MI. - A csend a teremben ismét alakultak a levegőbe. - MIT. - Mondd, hogy egy kicsit korábban, én még mindig fújt Service zsetonnal. És most kész volt, hogy robbantani mindent a pokolba, de a nevetés a kedves gyorsan elfojtotta a lelkesedésem.