Hogyan segít az idegenek
Kis szegény ember, aki próbál lenni egy kicsit jobban. Bár nem különösebben.
Hogyan? Talán még életeket mentett.
Én alig haladta meg a 10 éves, és küldtek a nyári községben. Mit kell egy gyerek?
Az én nagy sajnálattal, nagyapám szenvedett alkoholizmus. Mondanom sem kell, hogy mennyire különböző epizódok és exacerbációk láttam? Ezúttal a dolgok még rosszabb.
Nagyanyám akkoriban a kórházi kezelésre, és én maradtam a nagyapjával. Mély éjszaka nagyapja, részeg, elkezdte üldözni egy kalapáccsal vagy baltával.
Kiválasztása nélkül bármi mást, hazamentem. A házam volt, 50 km-re a falu.
Éjszaka. Pályán. A gyermek tíz év. Egy.
(Mit is gondoltam? Mit hoztam tapasztalatok minden karakter a opus?)
Miután elhaladt a félúton, én utolérte egy teljesen ismeretlen számomra. Nem tudom a nevüket, vagy hogyan néznek, mert sötét volt. Csak annyit tudtam, hogy ők fognak ugyanott, ahol én akartam, és én. Ezek voltak a diákok, akik megjegyezte, hogy néhány barátommal, és hiányzott az utolsó busz, ez minden, amit tudok róluk most.
Adtak egy kabát, úgyhogy nem volt hideg, még világít néhány látszatát tűz nyárfa ágak (mert a másik nem volt). És tudja, hogy (a segítségével egy kört) a város. Csak az ő segítségükkel hazaértem. Elköszöntem őket reggel az állomás közelében, egy kőhajításnyira a haza.
5 reggel kopogtattak az ajtón: „Van nagyapja részeg, jövök.”
És nem tudom, hogy hol és kik vannak most.
De valahol a szívemben, valahol nagyon mélyen, hálás vagyok nekik.
(Nagyon rendetlen, de a legjobb tudásom szerint, és írok.)
A metró elájult. Godkov 25 akkor volt. Az asszony Validol és hozta a házat.
A férfi megállt az utcán, és tegye a kezét a rózsa egy hosszú szárral, és gyorsan távozott. Mi volt ez?)
Ismételt útbaigazítást nagypapa (öregek szinte mindig helyi, és tudjuk, minden sarkában a háztartásokat). Nem csak magyarázta, de kiégett. Nem volt gyors, mi volt alkalmazkodni az ő lépést, de megtanultam egy csomó érdekes dolgot a terület, ahol járt.
A box office azt tapasztaltam, hogy nem elég, hogy vásárolni mintegy 50 rubel fizetést. Mögöttem tette hozzá a férfi a szükséges összeg nélkül beszél.
A legemlékezetesebb, mint én, és három az osztálytársaim az iskola után, a 2. osztályban elmentünk sétálni az erdőben. Van egy folyó, amit a rock. Megtaláltam a bankok a tutajt. Egy ilyen jó. Raklapok épült, a közepén a hab. Lebegett. Hajózott hosszú. Az ördög tudja, hol lennénk azzal, az idő már túl késő volt. amikor a parttól láttunk két Kirya részeg. Úgy rohant a vízbe húzni tutaj, és az a fül vitték szülei. Well House - a biztonsági öv, persze, az illata a macskagyökér és a könnyes anya. Utaztunk valahová 5 órától éjfélig.
12 éves testvére küldött, hogy a szülei egy nyaralás Moszkvában a repülőn Magadan. Arra utasított, hogy az emberek - szerelmes párok ifjú. Mind a 8 órás repülés, nem voltak a me- őket csókolózni. A Magadan kellett átültetett egy másik járatra, hogy az én városom. Ott repül az AN-24, csak egy pár órát. De ezek a szépségek elfelejtette rólam. Csomagjait a baloldal Magadán)) Ez volt a végső helyükre. És itt állok egy hatalmas és nagyon nehéz bőröndöt, amelyben nagyszülők Moszkva kolbászokat, málna lekvár, alma, és csak nem tudom, mit kell csinálni, hova kell menni. Regisztrációs pult? Mi ez? Ez lemaradt volna a gépemet. És ott volt a jegyeket napryazhenka fog hiányozni, és leült a jövő héten a várva hozzáférhetősége a kívánt repülési, enne tartalékok)). Magányos gyermek kezdett érdeklődni a milícia. Ki, mit, akkor mi van? Megmutattam nekik még Moszkvában vettem egy jegyet a repülőtér a város, és a vitéz munkások „Aeroflot” engem a jobb repülést. House tudta idejében megérkezésem, de volt róla, hogy kezelem valaki felelőssége mellett egy felnőtt. Aztán húzza Vzletka chemodanische átkozta Babkin kert, málna, alma - az egyik egyedül. Bratelnik majd csökkent, persze, hogy annyira felelőtlen hozzáállás, hogy a választás az utazás.
Ja, és fulladás a tengeren. Csak mentem mély, és nem tudom, hogyan kell úszni. Lábak az alján nem kap pánikba esett. Elkezdek megfojtani, és a szülők nem fordítva. 9 évvel ezelőtt. Bácsi felkapott néhány hónalj, és dobta a sekély vízben. És lebegett.
Megyek az iskolába, tanulni angolul. Roleviki, turista.
Tavasszal elmentem a meghajtó görgők és esett egy vas korlát, hogy ott állt a parkban. Fáj a kezem, és beverte a fejét, de nem hagyta abba biztonságosan felkelni, és menj tovább. Észrevettem, hogy az ujjaim véreztek, a fejem pörögni kezdett, és kezdte elveszíteni az eszméletét, de odajött hozzám, és felajánlotta, hogy segít. Nem értette, mi történik, úgy tűnik, hogy én arról esik. Úgy döntött, hogy a saját, és segít, hogy talpra. Otthon, ő adott nekem a hideg víz és a feldolgozott sebeimet az ujjakon. Aztán adott neki balett lakások, és elhajtott az anyja dolgozni. Néhány nappal később mentem neki, hogy köszönöm neki, hogy balett lakások és egy csokit. Soha nem fogom elfelejteni ezt a kedvesség :)
Talán az én történet tűnhet unalmas, de még mindig megosztani. Én foglalkozó atlétika, annyiszor találkozott kedvesség a pályán. Így vettem részt nemzetközi versenyeken. A cél előtt temette mellkas előre, és így nem tudott ellenállni, és megsérült a lába. Az ellenfél viszont odafutott hozzám, és azonnal átvette a karomat, segített, hogy húzza az orvosok)))
nyelvész serialoman, ChGKashnik
Nem egyszer ébredt a vonaton idegenek, akik gyakran utaznak Mozhayskoe irányt, és úgy tűnik, tudja, hogy Odintsovo több kollégium. A fiatalok tehát kék zsebek a szeme, akkor finoman kérdezni, nem-e menni. Köszönet nekik, hogy ő soha nem ment a távolabbi és reménytelen adni.
Mint egy gyerek, gyakran nem ismerik nagybácsi / nagynéni adjuk a fennmaradó összeget készpénzben. Szerelem fagylalt, és képtelen, hogy - egy veszélyes mix. Most van ez a nagynénje és egy-két alkalommal szívesen mentettek. Carmen.
Úszik egy felfújható matrac a tenger nagyon messze van, és nem tudta kifutni vissza: volt egy erős szél és a hullámok. De! Körülbelül egy csoda! Elkezdtem fordulni, és nagyon gyorsan, négyütemű kezem-ágak, és én vagyok a strandon. Kiderült, hogy egy fiatal férfi hátulról tolta a matrac. D
Most érkezett moszkvai idő a kerület Lipetsk: a metró a szomorú, a szülők távol vannak, minden lökdös kő chichlami. Tosca rövidebb. Egyszer dörzsölte a lábát, és sántikálva erősen, egy nő fogott velem (ez könnyű volt), így a vakolat és a cukrot kakast egy bottal, valami jó is mondta. Globálisan éljeneztek.
Elfelejtette, hogy vett egy jegyet a vonaton nem „oda-vissza”, de csak „a” és a kimeneti megvalósul. Már elkezdték zavarba felügyelők, hirtelen egy ember adott nekem egy jegyet, azt mondta, hogy ez valaha. Azt hittem, hogy furcsa ember, hogy két jegyet egy nap és egy irányba. De ment nyugodtan át a beléptető kapu, és én is.
Négy évvel ezelőtt, mentünk a barátokkal síelni Ausztriában. Ez volt az első útja az aktív nyaralás a hegyekben, így elmentem kocsikázni, hogy enyhén szólva, nem túl jó. Mindazonáltal, az utolsó napon kaptam az íz és merészkedett, hogy menjen, hogy emelje fel egyedül, barátok nélkül. Én korábban adta részleteket arról, hogyan a pályán terv, hogy menjen le, és megállapodtak, ahol találkozunk.
De kiderült, hogy rossz irányba, és kiderült, hogy az egyik utolsó menetek egy másik sávra, rájöttem, már késő volt, amikor lehetetlen volt, hogy menjen vissza. Előhúzta rendszer az útvonalak és látni, hogy a fenék közelében a felvonó lenni, ahol fel lehet mászni, hogy akkor megy le a jobb út, én úgy dönt, hogy megy ez - ez körülbelül 700 méterre, az út sima, mint, minden rendben. De amikor lementem a lifttel, azt találták, hogy már bezárt, késésben voltam, csak 5 percig.
Homo sapiens sapiens
Osztom egy kedves történetet.
Azért jöttem, hogy Hollandiából az ismerős, Amszterdam folytatta az esti vonattal, és körülbelül 23 órán át a rendeltetési hely, egy kis város. A vasútállomástól szükséges volt, hogy az utat a kilométerenkénti 20, I, egy bőrönd, egy barát találkozott a kerékpár. Hogyan juthatunk el oda? Fapados meggondolások származik a következő logisztikai: Én a csomagtartó nagy, húzza minket egy bőröndöt a kerekek. Menjünk. Az első öt percben, estem kétszer esett a bőröndöt maga háromszor.
És akkor jött a megmentő - a holland moped, hangulatos fa golllandskih cipő. Elvette a bőröndöt, és elhajtott a megfelelő helyre, amíg én magam lovagoltam a törzsön nagy. Elhagyott benzin kompenzáció köszöntötte ügyetlen utas nevében a holland és a bal. Ez volt 6 évvel ezelőtt, és még mindig van egy kedvelte az ország általános és őt különösen.
Története a második számú utazás.
Kellett repülni haza Rómából reggel elment a metrón, hogy a busz a repülőtérre. Ez annyira korán, hogy a box office nem működött, és a Jegyautomaták fogadja el csak érmék 1. és 2 euró, amit én nem. Látva az én zavaros megjelenés és bőröndök, jó állampolgár Róma nekem adta metro kártya, mondván, hogy a munka még ma is hozzá menni, és nem akar, és most maga a sors azt jelzi, hogy ez nem szükséges.
Studenka Pénzügyi Egyetem FMEO, izraileved
Nem tudom, miért, de jöhetnek szóba, csak a tengerentúli ügyek. Tehát:
1) akkor voltam 12 éves, az első alkalommal voltam Angliában, és úgy döntött, hogy menjen be a városközpontba. Azáltal, hogy az összes vásárlások ült a buszon 12A, amely, mint kiderült, változó irányú vasárnap és megy egy másik, vele, a megyében! Rémülten, mentem egy köztes megálló az úton, anélkül, hogy a legcsekélyebb ötlet, hogy mit kell tennie. Kütyük, térképek, és az alkalmazások nem létezik. Megállt egy elhaladó nagynénje, aki, annak ellenére, hogy sooo sietni, megnyugtatott, elmagyarázott mindent, várja meg a megfelelő busz, és kérte a vezető csepp engem otthon (!), És még fizetett nekem.