Olvassa el az online öt gyerek és egy kutya szerző Renee Reggiani - rulit - 3. oldal
- Hogy, hogy nem tudom - mondta mosolyogva, a púpos. - Itt vagyok, pl.
Antonio, meghökkent, zavaros, és nem tudta, mit mondjon.
- Te? - kérdezte.
- Annál jobb! - mondta Antonio.
Levette a számláló tarka festett nőalak. A hátoldalon állt kis vetülete; ez volt a síp.
- Tetszik? - Megkérdeztem a púpos.
- Hmm, hogy is mondjam - mondta Antonio - Én már nagy és nem játszanak a játékokkal. És hol laksz?
- Floridában - mondta a púpos. - Tulajdonképpen én egy pék, hanem apránként, és én fazekas agyag, felhívni tőle kancsók.
- Szeretném látni, hogyan működik - mondta Antonio önmagának.
- És jössz hozzám Floridában - kedvesen felajánlotta púpos - kérje fel a pék Oresztész, mindent tudok.
- Köszönöm - mondta a fiú anyja, és futott, hogy utolérje.
Alig tud Antonio talál ürügyet, hogy Floridába megy.
A fiú apja, amellett, hogy művelt szőlők háziasszonya volt a halászat. A család megengedhetünk legkeresettebb évekig, míg végül fel pénzt a hajót. A fogás sikeres, az apa elment Syracuse eladni halat, meghatározott sorok egy fadobozban.
Általában ő süllyedt doboz egy kocsit, hasznosítani az ő szamarát, és belefog egy utazás. Hosszúszőrű szicíliai szamarak, bár kicsi, de bátor és szívós. Ők hasznosítani szekerek, amely azonban nem mindig olyan festői, mint egy képeslap a faj, de nagyon kényelmes.
apa Antonio Messina kocsi volt elég szép, de sokáig nem árt, hogy megújítja a festéket, öblítse le az eső és a tengervíz, mindig szivárog a dobozok. Egy napon, miután a sikeres horgászat, apa betöltött ládák hal és akartam menni a piacra Syracuse.
Antonio felugrott a teherautó, fogta a gyeplőt a kezében, és felkiáltott:
- Apa, megyek Syracuse?
- Nem tudod, hogyan kell eladni a halat.
- Nem, nem tudok - mondta Antonio.
- Nem, én nem tudom, hogyan - ragaszkodott az apja.
A vita lángolt fel erősebb és erősebb.
- Nos, hát legyen, menjen, - azt vállalta, hogy vessen véget az apja.
Antonio csak azt, és várt; Kihúzta a gyeplőt, ütött minden ostorával, és a szamár olyan erővel rohant a helyére, hogy a dobozok remegett, és néhány igen szellemes pér majdnem kiugrott.
- Antonio, azt tanácsolom. - sírtam után az apa, de a fiú nem hallott semmit - ő volt a hetedik mennyországban.
- Rinaldo! - Antonio kiáltotta, és integetett az ostorát. Donkey hegyezte a szőrös fülét.
- Tartsuk szem előtt, ma megyünk Floridába.
Donkey fut ügetés, tele buzgalommal.
- Rinaldo! hallod? Ma hajt a púpos!
Rinaldo felemelte egyik fülét fel, mind le fentről lefelé, mintha valóban megértette, mennyire fontos a közelgő utazás.
- Óvatosan, a gáton! - kiáltott fel a fiú. Rinaldo bölcsen megállt az első akadályt, csak a bejárat előtt Syracuse.
Mielőtt elérték a hidat, Antonio húzta a gyeplőt, és balra fordult. Felhúzta előtt „Bandiera” étterem, és azonnal megjelent az ajtóban régi barátja Carlo.
Hirtelen a semmiből, mintegy kocsik és Rinaldo volt az egész tömeg a gyermekek négyről nyolc éves, megrögzött koldusok.
Volt valami váratlan, még egy kis forgalmi dugó, a gyerekek - itt, mint itt. Kis koldus azonnal rohant a helyszínre, hullámzó ököllel, rámenős egymást, és kiabált izgatottan.
- Megvenni a halat? - kérdezte barátja Antonio.
Carlo biccentett szűkült fekete és keskeny, mint egy mongol szeme.
- Ne félj, nem csal - mondta Carlo.
- Akkor menjünk a memóriából. Hé, te Takarodj innen! - kiabáltam a gyerekek Antonio.
A gyerekek kiáltotta valamennyi torok, ugrált a teherautó, és nem hiszem, ennek hiányában.
Carlo Antonio és húzza a dobozokat egy nagy tiszta konyhában. Egy nagy bográcsban vizet forralni a spagetti és a pan sült paradicsommal - a legjobb fűszer tészta nem fog találni.
Carlo kiszámolta a pénzt barátja, és elváltak.
Azonban ahelyett, hogy visszatért Mardzamemi, Antonio hirtelen jobbra fordult, és elindult a Florida. Rinaldo izgatott: a változás az útvonal nem ígért neki semmit a jó; ki tudja, hol vannak most egy órát fog hazajutni.
Floridában, Antonio azonnal megmutatta sütőipari púpos. Orestes fej alig látható a pult mögül; árult kenyér és pékáruk zsúfolásig megtelt az emberek. Miután a púpos észre Antonio, aki azonnal felismerte a fiút, és boldog.
A hosszú, fából készült asztal alakította, hogy nőtt kövér fehér tésztát, és mély puffasztott hő sütő nagy tér aggastyán design.
- Ma pechom kenyeret az egész hétre - mondta Orestes, megközelítve Antonio miután megjelent minden vásárló. Helyét a pult mögött egy kis rongyos alak pék maradt éhes szemek, eszik, úgy tűnik, csak egy kenyeret, ami neki Orestes, a paradicsom esetében sok sikerrel.
Púpos Antonio töltött szoba mellett a boltban. Itt is volt egy kályha, csak sokkal kisebb. Ez égetett kerámia.
- Van egy pályán, én penész itt, itt, és egy élő, - mondta büszkén púpos.
Szerette a munkáját, és beszéltünk róla, olyan lelkesedéssel, hogy teljesen megváltozott. Antonio Orestes hallgatta örömmel és már régóta észrevette, hogy a hátán púp.
Baker sétált egy fapadon, amelyen feküdt valami hatalmas, gömb alakú, borított nedves ruhával a tetején.
- Ez agyag edényt. Meg kell mindig nedves. - A párizsi vágott egy darabot, és elkezdte pörgetni a kezedben. A munkát adott neki annyi örömet, hogy öröm volt nézni, és van egy vágy, hogy ugyanezt tegyék.
- És ha nem kapok az agyag? - kérdezte Antonio.
- Ne aggódj, hogy a - ígérte Oresztész.
„Egy dolog történik - gondolta Antonio -, de a legnehezebb még hátra van.”
Púpos tovább gyúrjuk az agyagot. Fokozatosan kezdett formát ölteni a kontúrok az ősi szobrok egy harcos visel sisakot és pajzsot.
- Ez Oresztész - magyarázta a púpos.
- Te? - meglepett Antonio.
- Nem, sajnos nem - mondta a púpos. - Ez szép volt Orestes és erős; Ugyanakkor ő is volt a púp.
Antonio zavarba nézett a pék: a katona hátán, nem volt púp.
- Amikor Orestes még nagyon fiatal volt, megölte az apját és önmagát is meg akarta ölni, csak gyerek csodával határos módon megmentette, és figyelembe messze.
- És ki ölte meg az apját? - Antonio kérdezte leplezetlen érdeklődéssel.
- Anya gyermek Klütaimnésztra - a púpos vádlón. - Azt akarta, hogy feleségül valaki mást, és rávenni, hogy király.
- És hozzáment? - kérdezte Antonio.
- Igen, de ő visszatért Orestes és megölte mindkettőt.
- Ó, ez milyen! - kiáltott fel a fiú.
- A púpos nem mindig a külső, és néha a szíved, kedvesem, - Oresztész beszélt púpos, utoljára tartotta a mutatóujját a szám a harcos. - Ez kész! Most meg kell szárítani, majd tegye a sütőbe, hogyan tegye a kenyeret. - Baker nevetett. - égetett agyag színét nagyon szeretem a kenyér héja.
Antonio hallgattam nagyon óvatosan.
- De ha azt akarjuk, hogy festeni a szám, akkor a helyzet sokkal bonyolultabb. Fogom elmagyarázni neked legközelebb.
- És hogyan a tányérok és köcsögök? - kérdezte Antonio.
Orestes vett egy darab agyagot, megszorította a kezét, tedd a korongozás, és leült mellé egy alacsony széken. Megnyomásával a pedált, a púpos mozgásba a kereket, és megállás nélkül, s elhangzott agyag, ami olyan, mint egy csoda került egyre inkább egyértelmű formában.