Olvasni az utolsó sort (az út promidon) Melikhov szerző Andrew - rulit - 41. oldal
Promidona még nem kell.
-Ez nem terjedtek el, öreg, - mondtam - én is, nem volt rendeltetése, hogy született ezen
ég, és mégis nem azért jöttem, hogy a városban.
-Tudom, hogy te egy idegen, de az utazás volt itt örökké. És rajta nincs
nincs hatása. Ezért a vágyak erősebbek voltak, mint az enyém.
-Mit szeretne elérni? - Találtam szavai hitelességét.
-Kell egy élő Promidon.
-Ez minden? - hirtelen éreztem nevetséges - és - adott, akkor veszélybe az egész gépet?
-Nem érti az én törekvések, de próbálja meg elképzelni, hogy megfosztják a levegő?
-Akkor ez volt a sorsom, - mondtam leválás.
-És a sors -, hogy a szellem az út, - lelkesen mondta az öreg.
Azt csendben álltak. Egy ilyen szörnyű érv nem volt válasza. Egy jó bácsi.
A sors nem érdekli a világ is. A pokolba is, nekem tetszett és így tovább. A végén, ő csak próbál túlélni a nehéz helyzetben. Ki vagyok én, hogy azt hibáztatom?
Persze, szerettem volna, hogy dühös, és mondd meg neki, mit gondolok erről az egészről, de nem tudtam. Spirit nem elég. Vagy szellem, és én csak találtam, hogy igaza volt? Igen, Én találgatás - hivatásom.
-Figyelj, - mondtam lassan -, ha meg tudná mutatni nekik az utat itt, az azt jelenti, hogy akkor mutasd meg nekik az utat ki innen?
-Persze tudom, de nem gondolja, hogy meg kell alkudni? Én sokáig várt egy ilyen lehetőséget.
Akaratlan mosoly jelent meg az arcomon.
-Nem fogok alkudozni veled - mondtam - csak teljesíteni a kérését. Maga képes erre? - az öreg kiáltott csodálkozva.
-I - Alázatosan lesütötte a szemét - ha jól értem, az egyetlen dolog, amire szüksége van, hogy a város élt volna, mint a régi szép időkben?
-Azt mindig is álmodtam róla.
-Fogom teljesíteni az álmod. Csak van, hogy segítsen nekem.
-Amit csak akarsz!
-Az utat vissza vizes lett.
-Semmi sem lehetne ennél egyszerűbb, de ha kapok miatt rám?
-Amint rájövök, hogy a világ minden rendben lesz.
-Nem tudom, miért, de hiszek neked. Menj végig ezen az úton. Úgy vezet, hogy az idegen házban.
-Köszönöm - én így - talán még találkozunk.
-Nem hiszem - hallottam válaszul - találkoztunk véletlenül, és véletlenül nem lehet megismételni örökre.
-Bármi megtörténhet - tört ki belőlem - tudod.
De nem hallanak, mert messze volt, és láttam egy fájdalmasan unalmas peyzazhik.
Azt lassan, siess, és én nem volt sok. Inkább nem. Nem akartam, hogy jöjjön a házat újra látni Sumiko és szőrös férfiak, akik tele voltak csak egy ötlet -, hogy kap, hogy a védtelen kis világ. Az eső véget ért, így nem volt elég a séta
kényelmes. Persze, én inkább menni, de sajnos, meg kellett az egyik lábát.
Néhány órával később, amikor nagyon fáradt voltam, kellett visszafordulni látni, amelynek van egy zsákutca, ahol volt egy ház szenvedő másik síkra. Hogyan is töltött el a szélére! Rajtam múlna, így lenne darabokra törtek! Az jó dolog,
Sumiko nem kell mást pénz. Coming egészen közel a hely, amiről
áltatta, világossá vált, hogy a szellem az út nem okozott csalódást - az áztatás eltűnt. Azt megkönnyebbülten felsóhajtott, és leült a nedves füvön. Az egyik probléma az volt, kisebb - és ez jó.
-Glory Mimoň, hogy élsz! - hallottam egy rekedt hang, és felugrott, mintha megcsípte.
-Ki van itt? - Én ostobán kérték.
-Ez Sumiko. Ne félj.
Fordítottam a fejem és láttam a szőrös barátja.
-Aggódsz rám? - umilonno kérdeztem.
-Természetesen - felelte pajkosan -, hogy tartozik nekem pénzt.
-Tudtam! - a szívét sírtam -, mert tudtam, hogy amellett, hogy a pénzt, akkor nem kell semmit!
-Szükséges, persze, de a pénzt nekem is sok értelme. Oké, mondtam, felkelni a földről -, hogy - valami jó is történt, amíg nem voltam itthon?
-Csak. Azt gondoltam, hogy én valaha is kell ülni az autóban.
-By the way, ahogy nem kellett?
-Összesen - valamit. -Mit gondolsz, hogy elég?
-Úgy tűnik, úgy tűnik - jobban éreztem magam - nos, menjünk mi feltéve, hogy e félelmetes fiúk hagyták el a házat.
-Ezek már nem létezik?
-Nagyon remélem.
Mi vándorolt keresztül számtalan folyosókon Sumiko haza, és szerencsére nem talált áztatás. Másrészt, bizonyítékok ezek jelenléte gyakori volt mindenhol tele elhagyott paguly, és ott volt a szélsőséges elhanyagolása pomescheniya.Sumik nagyon hosszú sóhajtott és nyögött, de aztán lemondott, mondván, hogy - mint valami „Semmi, de most én vagyok nagyon gazdag.”
Elmentem, és boldog - minden - megint sikerült megbirkózni ezzel a problémával. De én még mindig más - így nem tudom, akkor ha a Smash és a Bors. Hirtelen eszembe jutott, hogy. Nem tudtam, hogy ő volt, de a választás nem volt. Felvettem az első elérhető pagul.
-Sumiko - kiáltottam neki, - tegyen egy szívességet - Odaadtam neki a fegyvert.
-Mit jelent?
-Lő, én mondom! Ne akarni, - mondta határozottan Sumiko.
-Oké, - fordultam a pofa a „gép” magát a mellkasban - nem megy sehova. Én hamarosan.
Lassan húzta meg a ravaszt, de még mindig - mindig sikerült, hogy húzza át, miközben látta, dühös arcot Sumiko fut nekem minden sietség.
Voltam a semmis. Egy pillanatra, miután kinyitottam a szemem, azt hittem, meghalt. De aztán, mozgó karját és a lábát, meg voltam győződve, hogy ő él, fáradhatatlanul próbálta kitalálni, ahol már tapasztaltak hasonló érzés.
-Bors - hívtam - Bors, ott van még?
-Sergey, te vagy az? - egy másik kérdés szólalt meg egy ismerős hang.
-I - röviden mondta - Smash veled?
-És hová menjek, - azt mondta: „átalakító” - akkor majd, hogyan kerültem ide?
-Olyasmi, mint te. Csak a saját.
-Ő őrült, Bors - nevetett Smash - nincs, hallottad?
-Van valami ötlete, hogy mi ez a hely? - keveredve a mi nagy barátja.
-Nagyon hasonló a nonvektornuyu síkra, - feleltem.
-Ez az, amit gondoltam az elején. Csak ez sokkal könnyebb. Ez az információ puffer. Warehouse szeméthez. Trash, többek között, hogy mi vagyunk. Ott kellett volna lennie az egész lakosság a gépet. Szerencséjük volt. Szia. Úgy tűnik, hogy hamarosan nem lesz zsúfolt. Egy jó dolog - az a hely,
-Lesz itt senki, aki úgy tűnik - mondtam, - áztatás törlődik haza.
-Te sikerül?
-Lehetséges volt, - mondtam - nézzük csak később megbeszéljük. Most azt kell eldönteni, hogy hogyan jutunk ki innen.
-Ha! - hallottam a hangját Smash - tényleg azt hiszed, hogy mi valójában?
-Nem hiszem. De kell lennie valamilyen - valamilyen kiutat.
-Lehet és kell is, de nem látom - mondta Bors végzet.
-Próbáltad már, hogy áthaladjon a gépet?
-Természetesen. De ahhoz, hogy módosítsa a gépet, meg kell, hogy legalább egy testet. Esetünkben ez a komponens súlyosan hiányzik! - Bors dühös.
-Hogyan létezik?
-Nagyon egyszerű. Mi csak átalakított számít. Nagyjából, nem létezik. Csak információkat. Minden atom a szervezetben alakul át számokat.
-És mit jelent ez?
-Az a tény, hogy tudunk mozogni csak ebben a formában. Akkor is megjelenik a operációs rendszer, ha pripechot, de nagyon nehéz visszaalakítani, bár lehetséges.
Azt gyanítják, hogy a „gépek” vannak ellátva inverter, de ehhez szükség van, amely a fizikai világban, volt egy szövetségese - aki - ugyanazt kell venni ezt a rendellenes
Fegyver! És most, amikor, és itt ragadtál.
-Várj - vágtam közbe - Bors, soha nem fogom elhinni, hogy felébredtél te idióta! És hogyan Sumiko?
-Brother vizes lett? - tűnődött Bors - és tudod, hogy ez a gondolat. Felmentem az agyába port! Szergej, akkor - zseni!