jó gabona
Oktatása új ember - egy komplex és hosszú távú, a gondos kezelés az emberi lélek, hosszú, átgondolt munka.
Jóváhagyása a kommunista erkölcs, a felszabadulás az emberi elme és a gyomot, amely évszázadokon vetettünk a lelkében, tisztító társadalmunkban is, hogy akadályozza Szerencsére halad előre - egy nagy és nemes feladat. Úgy gondolják, soha, nem éreztük annyira mélyen és teljesen mint most, az egységesítés a törekvéseinket, munkánk célja, hogy elérjék a célt fényes, feliratos a program a párt, a nagy tervhez, a kommunizmust.
Az erkölcsi elvek az emberi forma fokozatosan. Sok függ attól, hogy milyen magokat ez a legkorábbi években. Mielőtt szürke haja egy érett idős korban az emberek emlékeznek az első tanár, az első lecke az igazságosság és az igazság, az első hazugság, amely összeütközött a földön.
Milyen gyakran találunk formájában, az arc felnőtt a gyermek, nem eltűnő, hogy egyszer, az első napokban az élet, a természet, mint egy szobrász, kövezett a vágó ...
De intézkedések egy érett férfi az ő vonatkozásában a munkája, hogy magának és a barátainak, mi egyszerűen csak elismerik hibákat nélkül csírák azok a magvak, amelyekről már elvetették a szíve sok évvel ezelőtt.
Van egy régi keleti közmondás, amely kimondja, hogy minden embernek kellene az életében, hogy győződjön meg arról, a két hatás: a növény egy fa, és megöl egy mérges kígyó.
Úgy tűnik, hogy ez a példabeszéd, ahol a fa és a kígyó nevű költői szimbólum születése új élet és a harc a gonosz ellen, amelyek egy újabb sor: mindenki jó magot vetettél a lélek egy gyermek - akár a fia, vagy valaki másnak a gyermeke.
Nemrég hallottam a történetet, hogy mi történt a két fiatal férfi. Azt akarom mondani neked.
A faluban, egy nyári napon, egy szép kislány, amely a szülők hoztak ide a városból, belenézett a kútba. Van egy megmagyarázhatatlan csodálat kifürkészhetetlen a fénye a gyermek szívét így mélyen a törzs, a szaga a vizet, és az éjszaka, a szörnyű és rejtélyes játék sötétség, a fény a visszavert hangok leselkednek, hogy hol csillogó jeges szeme még mindig a víz ...
Vonzalom egy kislány lenézett, mintha Spellbound. Hajolt messzebb és hirtelen elvesztette az egyensúlyát, és rövid riadt kiáltás beleesett a kútba.
A közelben volt az egyetlen fiúk egy kicsit idősebb, mint ő.
Futás a jól látták, hogy a lány a víz felszínén úszó, mint egy liliom. Miközben repül át a mély furat lefelé, az ő egész ruha puffos, mint egy ejtőernyő, és tartsa a felszínen. Törékenységét ez a véletlen csoda nyilvánvaló volt: bármikor, a lány mehet az aljára.
Az egyik gyerek - egy fiú tizenegy éves - úgy döntött, hogy menjen le a gödörbe.
Leült egy vödör, és társait ereszkedni kezdett egy kötélen. De a kötél elszakadt, és a fiú esett a kútba is.
Tudta, hogyan kell úszni, és nem volt meghökkent. A feltörekvő, közel volt a lány: a ruhája, lassan otyazhelev víz, kiszorítja, szirom, és elsüllyedt mélyebbre és mélyebbre.
Felvette a fiú úszott a falak mentén a kútba. A víz hideg volt, úszott minden erejével próbál felmelegedjen, körözött mentén csúszós fekete falak. Belekapaszkodott a lány nem szólt semmit; úgy tűnt neki érzés szíve lüktetett, mintha tartotta a markában. Szóval, nem adja meg magát, nem gyengíti, anélkül, hogy elveszítené a bátorság, kis ember köröztek a jég gödörbe, kezében a gyerek, amíg érett segíteni a felnőttek.
Lementek a kútba a menekülési, és a fiú, a lány ült a vállán, felmászott a tetejére.
Amikor arra gondolok, ez a történet, ő is osztott rám kettő.
Az a tény, hogy a kis ember rohant, hogy megmentse a fuldokló nyilvánul bátorságát, meghatározása, nemes impulzus.
De szörnyű második, amikor először meglátta szemtől szembe halálos veszélyt, és rájött, hogy rávilágított arra, hogy a pillanatnyi ragyogó fény villant, mindazt a jót, már fel a szívében.
Gust újraolvasztásra rezisztencia bizodalmunk - éber bátorság; Ez helyettesíti az odaadás meghatározása.
Ahonnan az élet hirtelen követelte nedetskiy erő, hogyan illeszkedik az egészet a fiatalok, fiatal lelke?
Büszke lehet a szülők, akik emelt ilyen fia; büszke lehet rájuk tanárok, elvtársak, akik elvetette a lelkében a jó gabona.
Nem hívja a nevét a fiú, ahogy én nem említem a nevét a többi gyerek, ami többet mond. Véleményem szerint ez nem szükséges megtenni.
Nem arról van szó, hogy őket a nyilvánosság „bélyeg” jó vagy rossz lépéseket. A cselekmény egy gyermek mindig lehet kitalálni a személy, aki szolgált neki a példát, úgy, mint nevelő amit tanít, ami tartja a felnőtt.
Ez körülbelül a felnőtt szeretnék beszélni.
Leningrádban, az egyik új otthonok mozgott nyugalmazott ezredes, egy középkorú, magányos ember.
Azt mondta, hogy a felesége és a gyerekek is elvesztette a háború alatt. Típus ezredes volt szigorú, maloobschitelen; egyenesen, mint a bajonett, bicegett át az udvaron tartott helyettesítve szél vékony, ráncos arc, senki nem folytathatnak beszélgetést. Vele költözött kutyája - egy szakállas, zajos Airedale nevű Pal és macska különböző színű szemek.
A korai napjaiban az ezredes, áthalad az udvaron, csendesen és határozottan elkapta a fiú kezét a csúzli, lövés a cica. Talán szeretne kísérni ez a törvény a tanítás, de az ezredes, nyilván úgy gondolta, hogy az arckifejezése már ékes.
A fiúk az udvaron tetszett az új bérlő. Féltek tőle, és a barátai óvatos kommunikálni és ellenszenvét légteleníteni a macskát.
Azt kell mondanom, hogy Pal és többszínű macskák voltak elválaszthatatlan barátok.
Ennek hiányában az ezredes ültek egymás mellett az erkélyen, és várta, vagy aludt a közös alom. Az erkély volt a második emeleten az udvar voltak jól látható.
Aztán egy nap, amikor az ezredes elment, a macska úgy döntött, hogy sétálni, és lementem.
Aggódó Pál egyedül maradt. Nézte a macskát az erkélyről, kapja föl a fejét.
Abban az időben, az udvaron futott be tömegben a fiúk. Egyikük ütközött egy macska kő, felmászott egy fára.
A fákkal körülvett, a fiúk a harcias kiáltásokat kövekkel dobáltak macska; zsibbad a félelemtől, ő felmászott magasabb, de még ott a kövek kezdtek neki.
Pal, morgó és ugat, az ingerlés az erkélyen. Üvöltött, tépte rács lába, de a fiúk nem is nézett rá.
És hirtelen a kutya ugrott a rácsokon keresztül, és felugrott a második emeleten le.
Tól tolja Pal eltörte a lábát.
Három lábon, a nevelés gyapjú, rohant, hogy megvédje egymást. Könnyű elképzelni, hogy kitört. A fiúk elrohant, de néhány ember még mindig ment egy dühös kutya. A következő napon a szülők benyújtott új bérlő a bíróságra.
Valószínűleg követően a törvény betűje, lehetett gyorsan befejezni ebben az egyszerű esetben, bírságolták a kutya tulajdonosa. De véghezvinni a részleteket, a bíró másképp cselekedett.
Bűnösnek vallotta magát a szülők.
Megbízta őket, hogy ne oktassák és hiányos ismerete, hogy a gyermekek, ha nem megoldott a törvény, amely úgy tűnt, hogy azokat egy egyszerű tréfa, veszélyes csíra erőszak, megpróbálja kezelni a gyenge büntetlenül. A bíró idézte a gyerekek, és megpróbálta, és rájönnek, hogy a bűntudat.
ha nézett, amikor a jogszabály könyvet? Valószínűleg igen.
De ez a törvény az emberiség lelki tisztaság által jóváhagyott, az egész szerkezet az életünket, és a bíró csupán a gyermekek, hogy tartsák tiszteletben a törvényt, és kövesse azt.
A természet és az élőlények, hogy létezik, hogy - ez az, amit a gyermek kezdi ismerős a világ körülötte. Világosság felfogása a természet, a vágy, hogy barátok, és megoldja azt nyomot hagy és érettség. Különben is, aki már süket a természet egy gyermek, aki, mint egy gyerek nem vette fel a lehullott a fészket a csaj, hogy nem felfedezni a szépséget az első tavaszi fű, vagy az első csillag, aki felment az esti az égen - az akkor alig dostuchatsya szépérzéke, egyfajta költészet, és talán még az egyszerű emberi jóság.
Erre a gabonát meghatározott gyermekkorban.
Egyszer az iskolában, a tanár megmutatta a gyerekeknek egy egyszerű kerek tál és felajánlotta, hogy fesse meg. Ül a fiú elé meredt a pohár, és végül felemelte a kezét. Ő volt a kis termetű, ezért úgy tűnt, fiatalabb, mint az összes többi.
- Tudom felhívni nem egy csésze, de amit én még soha nem láttam? - kérdezte.
- Mit akar festeni? - meglepődött tanár.
- eukaliptusz fákat, - mondta a fiú elgondolkozva.
- Döntetlen - megállapodtak abban, hogy a tanár.
A fiú hallgatott egy darabig, és nézett maga elé. Aztán felemelte a kezét.
- Tudok rajzolni, amit láttak csak egy kicsit? - kérdezte.
- Magyarázza, kérjük mi ez, - mondta a tanár érdeklődéssel.
- Blue Bird - fiú nagyon komolyan.
- Kérem, felhívni a kék madár, ha akarja.
Az egész osztály szorgalmasan nyikorgott ceruzák, fiú, egy idő után, felemelte a kezét.
- Szeretném felhívni a valamit, ami még soha senki sem látott - mondta csendesen. - Lehetséges ez?
- Mammoth amikor felébred - mondta a fiú bűnös.
- Mammoth? - Kérdezte a tanár, meredten nézett rá.
- Mammoth - fiú sóhajtott.
- Nos - mondta a tanár. - A végén, ez lehetséges, és mamut.
A tanulság véget ért, az egész osztály a tanár adta a notebook, ahol azt gondosan megrajzolt kör csésze fogantyú „bagel”.
Csak az a fiú elé ülve, fekve, egy üres papírlapot.
A fiú akarta felhívni eukaliptusz, kék madár ébredés mamut - és nem vett fel semmit.
De az egész leckét látta őket, láttam egy hatalmas vörös fa törzse rózsaszín és kék árnyalatú, állományokban a papagájok, akik pontozott a virágait, láttam egy mágikus madár a boldogság, látta, hogy egy mamut, lassan jön a réten, benőtt hatalmas virágzó gyógynövények ...
Látta őket, csodálta őket, arra törekedtek, hogy dolgozzon, de az ujjai egy kicsit gyengébb, mint a képzelet, az álom: egy papírlap tiszta.
A fiú nem feladat elvégzésére. A tanár jogosult volt, nyilván, hogy őt két.
De nem tette.
Letette neki, hogy jelölje meg, nem biztosított, valószínűleg pedagógia tankönyvek, értékeli az erőt és a lelkesedés a képzeletét. Kitalálta a fiú költő. Talán, ha felnő, ő emlékszik rá, emlékszem az első lecke, egy felnőtt, aki tisztelettel bánnak, és a takarékosság a gyermek álma.
Ki tudja, mi vagyunk fosztva, ha a felnőttek pazarló és közömbös elítéljük és vágják ki a gyermek, hogy úgy tűnik, hogy szükségtelen vágyálom, de valójában hordoz egy világos és szenvedélyes ajándék a képzelet! Nem az, hogy ezt az ajándékot született felnőttkorban betekintést tudós éberség kutató inspirációt a művész?
A férfi az új társadalom kell harmonikusan fejlődött. Nagy élet elveket csatlakozott azt a gazdagságát és szépségét a lelki világban.
Élő kapura erkölcsi adottságok erősödik, nyúlik a nap, így a hajtások egész életében.
De az első jó mag soha nem hal meg.