Az első hívás volt az utolsó
„Még a délután rosszul éreztem magam: a lába megroggyant, a keze zsibbad, nem volt elég levegő. Mert egyfajta pánik és a félelem, orrvérzésig. Nem találom a helyet is. Felhívtam a férjemet - jól van, azt mondják, Lucy is nevezik fél órája - jön haza az iskolából. Mint, nincs ok az aggodalomra, de a szíve nincs a helyén. Becsukom a szemem, és a sötétség előttem, bánat, félelem. Már ittam egy kis vizet, és gyöngyajakot csöpögött. Nem tudok olyan helyet találni magának. Amíg az este, így promayalas. Hívtam a lányát - nincs kommunikáció: egyszer, kétszer, háromszor. Azt sétálj kép - és ő számukra oly sápadt, annyira kimerült és boldogtalan néz. Már megkezdte barátnőivel telefonon: minden volt otthon, készül aludni, Lucy látta iskola után - otthon fog menni.
Ezután a csengő: végül, azt hiszem, vissza! Ki lesz az első szám! Nesus az ajtó, nyílt - bárki! És akkor, mint egy tükör esik a falon a folyosón, de apró darabokra! A romok nekem elképzelni lányom néma sikolyra fagyasztani.
Aztán fedett és én vagyok a férje hisztérikusan sikoltozó „Nem, gyermekem, én dochechka!” Csapott az arcomat, az egyfajta hisztéria vezetett, elkaptuk egy lámpás így fussunk házról házra keresi. Órától két éjszaka, mert a bíróság forduló ment ...
Azt nézd át a boltív, és ott a távolban, mint a lány a simító kedvence volt, mint a Lyusenka. Követtem - és ő nekem, átmentem a távon, és ő nem úgy tűnik, hogy gyorsan menni, de valahogy tőlem gyorsabban és gyorsabban. Követtem, a könnyein át, nem látok semmit a gyomokat, így a bokor fut, a férj utánam kiabált valamit, én nem érzek a láb, a romok befejezetlen lánya - de ő rám, de jobb a szörnyű befejezetlen sokemeletes épületben. Lőttem ott - de ott van, az én kis, egy - fej törött, odezhechka szakadt, arca eltorzult a szenvedést. Hazugságok és már nem lélegzik. Nem emlékszem. Felébredtem - pumpált nekem illatú sók, és a lányom, hogy többé nem kiszivattyúzását, nem fog visszatérni ...”.
129 35 Előny Hátrány
- Top top
- először a tetején
- tényleges felső