Svyatogor - „a minden”
Erős és hatalmas hős Svyatogor; nem csak nem abban a világban egy férfi, aki vele lesz a csatában jött, ő Svjatogor nem tud megbirkózni a silushkoy; nehéz neki, hogy viselje magát, úgy érzi, Silushka az ereiben ő veri, csillámló. Svyatogor fölé emelkedett az erdő állt nyársat - sétáló húzza fel a felhők; a föld - a tenger a bankok öntjük. Csak tartsa magát a másik hős Saints sziklák kő hegyek; egyedül ők hozzák, így ez a hatalom a hősies.
Otthagytam egyszer Svjatogor szabadon - a nyílt terepen, és látni - van egy kis ember előtte egy kicsi és nem feltűnő megy - nem siet, a vállán hordoz kézitáska Peremyotnoye.
Rides Svjatogor óra, a másik; a hősi ló fut vágta, ügetés, és még mindig nem tud elkapni egy járókelő.
- Várj egy kicsit - kis ember kiabálás után Svyatogor, - mi a csoda: az étel, az étel, és felzárkózni nem lehet!
Visszavonta járókelő vállát Peremyotnoye kézitáska, tedd a földre, és megállt. Svyatogor húzta fel, és megkérdezte:
- Mi a táskából?
- Emelje, tudni fogja - találkozik egy járókelő.
Lett Svjatogor fel táskáját - a pénztárca nem shevelnotsya, a föld nem fog fájni, bármennyire igyekszik át a hős.
- Ekoe csoda! - mondja Svyatogor. - Skol¬ko év jártam a világban, és nem láttam még egyszer, lehetetlen volt, hogy növelje a helyről, stronut kis zsákok Peremyotnoye.
Svyatogor könnyeket a ló, felkapta a táskáját, két kézzel, összegyűjtötte az idegen silushku, felemelte a zsákot a térd felett, és érezte, hogy a régi harcos, hogy ment a térde a földön, és az arc nem izzad eredő törzs - vér folyt hősies.
Mondja Svyatogor járókelő:
- Egy jó ember, mondd, ne Utai, hogy már rejtett el a táskájában. Me kemény én Silushka, egyrészt a földből a gyökereket tölgyek fel fordult, majd nem tudja felemelni egy ilyen kis kézitáska.
- A táskámban az egész tolóerő a föld rejtett; nem engedheti meg magának, hogy emelje a teljes földi sóvárgást még, öreg Svyatogor.
- Mi a neve, barátom?
- A nevem Mikulushka Selyaninovich.
És elkezdett kérdezni Svjatogor Mikulushki:
- Mondja, fiatal Mikulushka Selyani¬novich, mint én, hogy megtudja a sorsuk?
- Go-ka, hős, minden előre a kereszteződéshez, hogy a bal oldalon, majd az északi hegyekben. Ott a hegy részfa egy kovácsműhely, kovács látni: azt fogja mondani az igazságot a sorsát.
Elmentem Svjatogor út jobb; Ez tartott közúti három nap és három éjjel; mint a szél hordozta a harcos egy jó lovat, folyó, tenger, ugrás, széles völgyek kimarad.
A harmadik napon az utazás láttam Svjatogor kovácsműhely és kovács. Blacksmith kohók két vékony haj, hatalmas fújtató felfújódik.
Lett Svjatogor kérni egy kovács:
- Mi Kuyosh, jóember? Felelős smith:
- Azt kuyu sorsa: aki a házasságot. Ott, és a nyak az Ön számára, él Po¬morskom királyság, királyi város; Csak harminc éve a beteg tisztességes lány, nem az ágyból.
Nem tetszett Svyatogor ezt az előrejelzést.
„Megyek a Lengyel Királyság, - azt hiszi, a hős -, de megölik a szűkület, akkor nem kell elvenni.”
Tervezett - történik. Svyatogor talált szűkület; vörös lány fekszik egy szegény iz¬bonke, elhagyott minden; minden kéreg benőtt csúnya, mozog nem.
Svyatogor beverte leánykori erővel, de aztán ő és zapechalilsya. Otthagytam az asztalra ötszáz rubelt eltemetett tiszteletére restrikciós, és elment.
A leánykori felébredt sportos pin, nézett át, és a csoda; Mentem vele! kéreg, és ő lett a szépség nem látható vagy hallható; szemek, mint egy sólyom, fekete szemöldök, maga hófehér, arca elpirul, mint hajnal a skarlát. Azt találták, hogy az asztalra, ötszáz rubelt; boldog, vásárolt áruk, nyitott kereskedelem, az arany pénztár megkaparintotta; Elindultam hajóval a tenger kék, hogy vizsgálja meg a sorsa a tengerentúli országok. Hárítják fülébe az egész földön, ahol jön, az egész nép szaladt össze, hogy nézd meg a szép, hogy nem dokumentált. Bejött a Szent-hegység, Svyatogor ment csodálja.
„Ez egy ilyen szépség volna magam, házas!” - gondolják sportoló.
És a leány Svjatogor szeretett. Akkor igen vannak eljegyzett és házas. Egyszer azt mondta Svyatogor fiatal felesége egykori élet: ő feküdt beteg, mint visszanyert látogató hős pénzt hagyott rá.
- Miért, a hős volt, és magam! - Svyatogor mondta.
Csodálja meg itt, mind a saját sorsát, örül, hogy az Isten svol; Elkezdték boldogan éltek, de jó.