Milyen ember volt Salieri
Fajta ember volt SALIERI?
Lehet, hogy a nagy Schubert, hogy írjon olyan rossz ember, rosszindulatú, irigy?
Professor Boris Kushner megválaszolja ezt a kérdést az alábbiak szerint:
„Milyen ember volt Salieri? Azt hiszem, a válasz erre a kérdésre is, hogy bizonyos mértékig nem tisztázott. Szegény ember nem tudja kifejezni a hála érzését, amely megállapította, Salieri felé tanáraik Gassmanu és hibák. És, persze, rossz ember nem ad szabad órákat, és vegyen részt önzetlen cselekedetek az özvegyek és az árvák a zenészek. Ezt a benyomást egészíti ki feljegyzései Salieri, hagyta őket Ignaz von Mosel és vallomásait kortársai. Salieri ír életéről naiv, és még úgy tűnik, egy kicsit naiv. Megható leírása korai felébredt látnivaló zenét, és még röpke adatokat, például a függőség édesség. Szívből jövő együttérzésemet idézi emlékeit az oldal, ahol azt mondja, körülbelül az első szerelem és Salieri házassága ".
„Egy este Salieri meghívott, hogy elkíséri a Prater. Abban az időben írta opera „Tarar” a Grand Opera Párizsban. Mi telepedett a Duna partján, a színház, ahol ittak üdítőitalok. Elővette a zsebéből egy vázlatot egy áriát komponált ma reggel, és később vált népszerűvé. Ah! Povero Calpigi. Míg ő énekelt nekem ez aria nagy kifejezőkészség és a gesztusok, néztem a folyón, és akkor vette észre, amikor átlép egy nagy vaddisznó csak arról a helyről, ahol ültünk. Elkezdtem futni, és zeneszerző követte a példámat, hátrahagyva Povero Calpigi és ami még rosszabb, egy flaska kiváló rajnai bort. Ezután sokat nevettünk át, mi történt, hogy túl van a veszélyen. Tény, hogy Salieri már viccelődni mindent, ez egy nagyon kedves ember, köztiszteletben Bécsben és nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ő figyelt rám. "
Ki tudta, Salieri Johann Friedrich Rochlitz [44] ad nekünk ezt az ajánlást: „barátságos és udvarias, barátságos, vidám, szellemes, kimeríthetetlen a vicceket és idéz egy elegáns férfi tüzes szeme csillogott, a cserzett bőr, mindig szép és tiszta, élénk vérmérsékletű , gyúlékony, de ugyanolyan könnyű összeegyeztetni. "
Salieri életrajzírója Adolphe Julien írja:
„Kedves, vidám, rendkívül spirituális, könyörületes. Salieri volt képes lekötni az őszinte barátság sok művészek és amatőrök. Ő volt kis termetű, és mindig kikészített néhány finomítás, volt sötét bőr, sötét szem és csupa tűz, kifejező megjelenés és a nagyobb mobilitás a gesztusok. Senki sem tudta, annyi mindenféle fűszeres történetek, és senki sem tudott mondani nekik, olyan lelkesedéssel egy ilyen furcsa zsargonban ahol az olasz, német és francia keverünk össze egyenlő arányban. A nagy rajongója édesség, nem tudott átjutni a cukrásztermékek nem megy oda, és tele a zsebüket zselés bab és édességek. Gyorsan jött a harag, de könnyen megnyugodott, amely kiváló példája a nagy irgalmasságot. Idő nem gyengítette háláját, hogy ifjúkorában tette Gassman neki, és ő vette fel a kialakulását lányait, még olyan fiatal, miután anyjuk halála, amely minden igényt, és egyikük kiváló énekes: ő volt a védő, mint az Gassman volt egy védő neki. "
„Óriási munkabírása, a maestro a Legnano írta 1770-1804 42 opera és a kisebb számú oratóriumok, kantáták, duettek, triók, kórusok és hangszeres darabok. 1804-ben adta ki a drámai sikere, hogy szentelje magát a császári kórus. A lemondás, ami kérte 1821-ben ő kapta csak 1824-ben. Csak akkor tudjuk felismerni csak az a tény, hogy a császár teljes mértékben megmarad a fizetését, miután elhagyta posztját ... Salieri volt okos és volt sokféle tudás. Udvarias volt, és volt egy karakter létre a társadalom számára; ő elbűvölte cégek látogatott, pikáns stílusa vicceket mond. Ő nyelv keveréke olasz, francia és német nyelven, szórakoztatta hallgatóit. Ha mutatta magát néha túl okos wrap magukat a haszon a baráti kapcsolatok, hogy létre az emberek, másrészt, az élete esetek, amikor úgy nézett ki, vonzó módon. Ne felejtsük el, hogy Salieri, A már idős korban, mindig emlékezni a kedvessége Gassman, amelyben megmutatta neki a karrierje elején. Ő több, mint emlékezni erre: tette tiszteletét, hogy emlékezzen a támogatónak, aki haldokló, elhagyta a két lány, megfosztva támogatást. A zeneszerző vigyázott rájuk, és fizetik a költségeket az oktatás. Az ő házassága volt három lánya, aki gyengéden törődött vele és körülötte, figyelmet, amikor ő volt a régi. "
Boris Kushner meghozta a következő történet mutatja, hogy Salieri volt humorérzéke:
„A zeneszerző élt a házban, örökölte a felesége és a bátyja az apjuktól. Házimunkát otthon csinál a testvére feleségét. Miután a zeneszerző látogatók indul zaklató egy hölgy, bérelt egy lakást a házban, és meg akarja változtatni a szerződés feltételei. Magyarázatok Salieri, hogy neki semmi köze mindehhez, nem segített. Ezután a következő beszélgetés, azt mondta a hölgy, hogy segíthet neki csak egy: hadd megírja a kérést, és ő azt a zenét. Lady visszavonult. "
Itt például, játékos és mégis nagyon megható verset írt Salieri:
Sono Ormai sessanta e Ottó,
Sor Antonio, gli anni vostri,
E mi dite che vi bollica
Spesso amore ancora in petto.
Eppur tempó km parrebbe,
Di Dover finir, cospetto.
Che ne kocka Ussignoria?
Risposta: La Ragione, si podria.
Lehetnek lefordították orosz, mint ez:
Van, Signor Antonio,
Hatvannyolc. Ez az, ami történik ...
De a mellkasban, azt mondja,
Még mindig szeretem ég.
Ó, itt az ideje,
Megbékíteni erőszakos indulat!
Mit szólsz hozzá?
Válasz: Nehéz vitatkozni, az igazság.
Esszéjében LV Kirillina „mostohafia történetek” ezt olvashatjuk:
„A késői portrék Antonio Salieri arca néz minket nem jelölt kain pecsét. Face szép és tiszteletreméltó, bár nem méltóságteljes, gőgös és zárkózott nem hideg, és nagyon szimpatikus, több myagkovato és érzékeny. Egyik a tulajdonságok nem felismerni rejtett gonoszság, a képmutatás, ravasz, kegyetlensége. Bármi lehet mondani a kétes következtetéseket arculatát, de az emberi forma, különösen az idősek, általában lehetővé teszi, kitalálni az élete tapasztalatait, és segítséget nyújt a jellemvonások gyakran - nem a legkellemesebb. Ebben az esetben beszélhetünk csak a hiánya nyomait olyan erős érzelmek vagy kőzet cselekmények. Ez az a személy, aki élt a virágzó élet, és ne kínozzák semmilyen fúria, de emellett nem megerősítette a Fed önelégültség”.
Elképzelni úgy nézett ki, Salieri, a legjobb nézd meg a híres színész Oleg Tabakov a „Amadeus” játék, 1983 játék a színpadon a Moszkvai Művész Színház. Csehov. Tabakov elvégzi ezt a szerepet következetesen, mivel a premier. Itt van - egy jó természetű ember rózsás arca és egy huncut gödröcskék. Egyértelmű, hogy a dohány játszott által alkotott kép Peter Sheffner, de azok, akik látták őt ebben a szerepben, nem tudta nem észrevenni, mint Oleg Pavlovics néha megy egy adott képet, és úgy néz ki, ravaszul, hogy a csarnok tört taps. Nagy művész nem csak játszik szerepet a nagy zeneszerző, ő is úgy néz ki, mint ő ...
Tény, hogy Salieri igen csekély volt, mint az átlagos növekedés. A főbb jellemzői a karakter lista minden: élénk, kedves, szellemes, ötletes, szerethető, szerény, érzelmes, stb ...
Szerint irodalomkritikus, író L. Grossman, „Salieri nem önteltek középszerűség, ez egy nagy gondolkodó és teoretikus, kiemelkedő filozófus művészeti, fáradhatatlan kereső a tökéletes szépség.”
Kétségtelen, hogy Salieri volt egy nagy zenei tehetség. Adolphe Julien összehasonlítja azt a zeneszerző Antonio Sakkini (Sacchini), született 1730-ban Firenzében, és írt az élete 45 operát. Azt írja: „Salieri életében és a halála után az volt a sors, ez nagyon hasonlít a sorsa Sakkini: életben van, ő nem tartsa a pozícióját, amely megfelelt a zsenialitását, és halála után nem tartották kellően magas pozícióját a szeszélyes memória leszármazottai. Nem volt szerencsés, jött az átmeneti időszakban, és bár a zenei tudás lehetővé tette, hogy fölé emelkedik Sakkini értelmezésében legerősebb és nemes érzelmek, hogy háttérbe szorította a fényét Gluck dicsőség. Mindkét létre a francia jelenet nagy művek méltó, hogy a számozott remekművek, mindkettő bármikor elfoglalják az első sorban, de a sors úgy állítjuk elő őket született abban a pillanatban, amikor a magasabb rendű zseni tartotta a zenei világot az ő jogos uralom elnyelve mindent, amit utánozni, és küzd, bármit, ami megtámadta őt. "
Tehát, Antonio Salieri zeneszerző volt, akinek műveit méltó identitás, mint egy remekmű. Ez mindenekelőtt az operák „Danaus” (a remekmű, minden értelemben a szó) és a „Tarar” (opera méltó, hogy elfoglalják a legmagasabb hely a világon, zenetörténet).
Természetesen ezt mondta, meg kell érteni, hogy az esztétika, hogy az idő nagyon különbözik a mai. Ez most szokás mondani, hogy a zene Mozart - „szimbólum meztelen zseni”, hogy „van egy egyedi hatása az emberekre”, „meggyógyítja a testet és a lelket az emberek” ... Ebben az értelemben Mozart szerencséje volt: az ő zenei áthaladt az évszázadok, és továbbra is az a példakép és a XXI. Azonban, abban az időben Mozart állt egy sorban egy présszerszám finom zeneszerzők (Gluck, Haydn, Boccherini- Galuppi Paiziello, Chimarosa et al.), Ki között oszlik tapsot. Ha jobb tartalmazzák és Salieri. De az utóbbi még egy ember, és a szervezett meglepően működőképes, nem vár hónappal inspirációt, mint sok kollégája, hogy megértsük, mi a feltételeket, amelyek azonban nem akadályozta meg őt mindenütt és állandóan egyfajta önbecsülés. A zene volt az ideális, de ez a mindennapi életben olyan ember volt, nem nyilvánvaló hibákat: hűséges, gondoskodó, hála, készen arra, hogy segítsen egy barátjának ...
És mégis - ha ő volt elfoglalva, intrikák?
Ez a kérdés ad egy nagy válasz LV Kirillina:
„Nem nagyobb mértékben, mint azt, és sajnos továbbra is a megszokott zenész szakmai és művészi környezetet általában. Mivel egy kedvenc József császár II, amelynek erős kapcsolat a bíróság, tudta, ha azt akarja, hogy a kollégák nagyon sok baj. Ilyen viselkedést történetében: például JB Lully, kihasználva védnöksége XIV Lajos, a kíméletlen minden versenyző és valójában lett a zenei „uralkodó” Franciaországban. Sokkal jobb viselkedett idején Mária Terézia bécsi Kapellmeister Szent István G. Reuter, ne hagyja, hogy a fiatal zenészek haladás és vyshvyrnuvshy szabadban fiatal Haydn, amikor megtört hangon. [45] Salieri nem tett semmit a hasonló, és a küzdelem egy hely a nap alatt sosem feltételezte a karakter egy háború a megsemmisülés. Az a tény, hogy Mozart a leveleiben a „machinációk” Salieri meglehetősen kicsi ügy, vagy egyszerűen csak egy félreértés okozta kombinációja körülmények (amellett, Mozart magát a metsző nyelv és bizonyos arrogancia foglalkozik a zeneszerző kollégái nem mintáját angyali édesség) ”.
Ki bizonyult elvtelen és gátlástalan cselszövő, ez Lorenzo da Ponte, aki, mint már mondtuk, kérésére Salieri a bécsi helyén az udvari költő és szövegíró. De ugyanaz a Mozart valahogy az ő ellensége nem vizsgálta. De éppen azért, mert a cselszövések és pénzügyi csalások Lorenzo da Ponte kirúgták az ő tekintélyes bejegyzést, és kénytelen volt elhagyni nemcsak Bécs, hanem Európában. Vége az élet volt, mint mi töltött az Egyesült Államokban, ahol meghalt 1836-ban.