Nem hagyja, hogy mi felzárkózni
Nem engedték utolérnek minket.
Vagy Isten megmentett minket, és maga az idő lelassult haladás! - mondja Peter P. Gray Temryuk Krasznodar.
Késő este, miután a film mutat egységesek vagyunk most tért haza - a falu Adagum Grigorievsky szélén. Úgy döntöttünk, hogy vágja le az utat, menjen a kitérőt az úton, és közvetlenül a vasúti híd. Bár ő nem alkalmas a gyalogosok, de ha pontosan kereszt nyakkendők kötni, akkor mehetünk. A híd megálltak, hogy várja ki a vonat zaja már tisztán hallható. És akkor, a fiatal feleségem, (mi éppen megházasodott) megragadta a karomat, és nevetve azt javasolta: „Menjünk világos?!” Én nem is hiszem, ahogy rohant a híd. Én meg ...
Ez ijesztő volt. Közötti kapcsolatok a hézagokat a csillogó víz áramló folyó messze elmarad. Zengett az eset mögött a készítmény. És aztán a felesége megcsúszott és lezuhant a talpfákat. Csak sikerült elkapni, és húzza erők már nem elég ...
Heard mint barátok kiáltott rám: „Jump! Jump! „Hol kell ugrani? A magassága a híd több mint tíz méter, és az alján - a sekély víz és a sziklák. És a feleség nem hagyja ... És a vonat nem lassul, ő rohant a híd és a zümmögő, nyüzsgő ...
Az utolsó erőket húzta a feleségét, és magával húzta mindegy a csapdából. De az egyik lábát a hús úgy szakadt, hogy a csont. Már semmi remélve, felkapta és lépve lassan kapcsolatokat kötni, mentem előre. És akkor, talán, valami történt ...
I, mint egy álom, ment előre, a teher, anélkül, hogy megfordult, bár a teljes hátsó úgy érezte, hogy a vonat már fogott velem, síp tépte a fülét, kiáltotta a vezető. De dolgoztam járt kapcsolatokat kötni, amíg a híd. Csak arra, hogy ki a halom, megfordultam. Összetétel elsuhantak egy vad üvöltés.
Tehát életben maradt. És bár azóta sok év telt el, én még mindig próbálják kitalálni, hogy mi történt. Végtére is, logikusan, egy tehervonat volt szó kenetet minket vasúton, megelőzve még a híd közepén, mert a sebesség hatalmas volt, és a távolság elhanyagolható. A sofőr nem is próbált lassítani. Mi a csoda mentett meg minket?