Diaries - tudomásul veszi a változó szelek
Szürke nap, a kemény valóság jobb nem lesz, majd minden rendben van
Könnyű repülni, ha valaki a közelben van, segít keresni.
Life. A hegy lába, mint a rossz kutya. Fut, fordulatok, uszony, vár valamire.
Egy rossz mozdulat, és a fogak ásni a finom csuklóját, a váll és a láb. Egy rossz ütemben a fenevad megszűnik hasonlít egy kutya. Ez lesz attól, hogy az ember ősei készült sűrűbb fejetlenség a tűz, égő teste oly hangulatos tüzet.
A vadállatok eltűntek, a férfiak erősebbek, de az új borzalmak. És harcolni velük nehezebb.
Mi magunk haladjanak a gondolatait és életét, nem?
De úgy tűnik, nincs több erőt, amely növelné a kalapács, ami köti le mindent, amire szüksége van, meleg, élő a végén!
Kevésbé reagálnak, nem olyan jó, több maró, cinikus, arrogáns, faragatlan. Nem olyan fényes, ellentétben azzal, amit már.
Ez válik mozgékony és ravasz, és talán ez az a hasonlóság megszerezte boszorkány? Igen, igen, ez történt újra.
Szeretnék üvölteni, erősen. De a hangja rekedt, szinte nincs ereje. Lehet, hogy ez a sors?
És a legcsodálatosabb dolog, ami egyenlővé vált, hogy mi történik magam, nem érdekel! Igen, mint a hő, így akar szeretni, de szeretnék támogatni, de nyomása alatt a mások életét, mások érzelmeit, veszteség a saját nem egészen így van, és fontos.
Fojtott bánat idegen, mint a saját, próbál segíteni, és mi fog történni a végén?
Jobb, ha nem gondol rá. A lényeg nem az, amit nem bántam.
A maszk a maszk mögött az arc változik. Én, mint mindig, akar változtatni, de nincs ereje, és senki más nem segít.
Beat a szív, éget szárnya én elválaszt letat.Sleyte sárral kevert por, nem érdekel.
Valahol száz méterre a szeretet, nem hallom a „sajnálom”.
A folytatásban a magasból, és én elválaszt repülni.
Egy álom vált valóra, igen, ez a végén az élő halott ubivaet.A az ablak már kezd derengeni.
@ Zene: VERMALEDEYT - Son ar sistr
@ Mood: Majdnem nyugodt