ill Niño

zenei stílus

A zenekar elsősorban a stílus nu-metal. Köztudott, a latin-amerikai hangok és ötvözi a hagyományos metal riffek.

jelenlegi összetétele

volt zenész

Írj egy ismertetőt a cikk „Ill Niño”

jegyzetek

• [Myspace.com/illnino Ill Niño on] MySpace
• [Www.facebook.com/pages/Ill-Nino/13428955454 Ill Niño a Facebook-on]
• [Twitter.com/officialillnino Ill Niño Twitter]

A járat leíró Ill Niño

Pierre átültetett többször a játék során, a hátsó, a face-to Natasha, és minden folytatása 6 ti Robert csinál felügyelet őt és barátját.
„Valami nagyon fontos történik közöttük,” gondolta Pierre és vidám és keserű érzés okozott neki, hogy aggódik, és elfelejteni a játékot.
Miután egy 6 perces Általános Robert felállt, mondván, hogy ez lehetetlen játszani reklámok és Pierre szabadságot kaptak. Natasha egyik oldalán beszélt Sonya és Boris Vera valami halvány mosollyal beszélt András herceg. Pierre felment barátját, és megkérdezte, nem titok, hogy amit mondanak, és leült melléjük. Hit észre a figyelmet András herceg Natasha, úgy találta, hogy az este, ezen az estén, akkor kell, hogy finom célzásokat az érzelmek, és megragadva a pillanatot, amikor András herceg volt, indítsunk el egy beszélgetést vele érzések általában, és a húgom . Szüksége volt okos (mint gondolta András herceg) visszajelzés, hogy esetükben a diplomáciai készség.
Amikor Pierre odajött hozzá, észrevette, hogy Vera volt az önelégült lelkesedés beszélgetés, András herceg (ami ritka volt vele) zavartak.
- Mit gondol? - egy vékony mosollyal azt mondta Vera. - Te, Prince, annyira figyelmes, és így azonnal megértsék a természet az emberek. Mit gondol Natalie, legyen az egy állandó érzelme is, hogy ez így van, mint a többi nő (Faith maga magától értetődő), ha egy személy beleszeret, és hű marad örökre? Ez, úgy vélem, az igaz szerelem. Mit gondol, herceg?
- Még túl kevés tudják a húgod, - válaszolt András herceg gúnyos mosoly, amellyel azt akarta, hogy elrejtse zavarát, - hogy megoldja ezt a kényes kérdést; és akkor vettem észre, hogy a kisebb, mint egy nő, így állandó, - tette hozzá, és úgy nézett Pierre közeledett ebben az időben a számukra.
- Igen, ez igaz, Prince; korunkban - folytatta Vera (utalva az időnket, hogyan szeretnék említeni szűklátókörű emberek, akik úgy vélik, hogy megtalálták, és értékelik jellemzői az időben, és a tulajdonságait az emberek változnak idővel), manapság egy lány már annyira szabad, hogy le plaisir d'etre courtisee [szórakoztató, hogy a rajongók] gyakran fullad az igazi érzéseit. Et Nathalie, il faut l'avouer, y est tres értelmes. [Natalya, be kell vallanom, hogy nagyon érzékeny.] Visszatérve Natalie ismét kényelmetlen összerezzen András herceg; Akart kelni, de Vera folytatódott még kifinomultabb mosollyal.
- Azt hiszem, senki nem volt courtisee [tárgyát figyelme] tetszik, - mondta Vera; - de nem egészen a közelmúltig senki sem komolyan megtetszett neki. Tehát tudja, gróf, - mondta Pierre - még a kedves rokona Boris, aki, entre nous [köztünk], nagyon, nagyon dans le fizet du tendre ... [az ország gyengédség ...]
András herceg hallgatott, a homlokát ráncolva.
- Maga barátok Boris? - mondta Faith.
- Igen, tudom neki ...
- Igaz, akkor beszélt a gyermekkori szerelem Natasha?
- És ez volt a gyermekek szeretete? - hirtelen elpirult, azt kérte András herceg.
- Igen. Vous savez entre unokatestvére et konyha cette intimite mene quelquefois a l'amour: le cousinage est un dangereux Szomszédság, n'est ce pas? [Tudod, között unokatestvérek, ez a közelség gyakran vezet szeretni. Egy ilyen kapcsolat - veszélyes környék. jobb?] Nem igazán
- Ó, nem kétséges - mondta András herceg és hirtelen, természetellenes livening fel kezdett viccel Pierre arról, hogy ő legyen óvatos a kezelésben való 50 éves Moszkva unokatestvérek, és a közepén egy játékos beszélgetés támadt, felvette Pierre karját, húzta félre.
- Na és? - mondta Pierre, meglepetten nézett a különös izgalom barátja és észrevette, hogy a megjelenés, hogy ő adta fel egyre Natasha.
- Meg kell, beszélnünk kell veled - mondta András herceg. - Tudod, mi nők kesztyű (ő beszélt a szabadkőműves kesztyű, amelyek kaptak az újonnan megválasztott testvér bemutatni a szeretett). - Én ... Nem, még beszélünk, miután ... - És egy furcsa csillogással a szemében és a szorongás a mozdulataiban, András herceg felment Natasha, és leült mellé. Pierre látta, hogy András herceg megkérte őt, és ő válaszolt neki elpirult.
De ebben az időben Berg jött Pierre, erősen könyörögve neki, hogy vegyen részt a vitában az általános és az ezredes a spanyol ügyek.
Berg volt elégedett és boldog. Smile öröm soha nem hagyta el az arcát. Az este nagyon jó volt, és teljesen ugyanaz, mint a többi este, hogy látta. Minden olyan volt, mint. És hölgyek, finom beszélgetések és térképek és térképeket általában felemelte a hangját, és a szamovár, és a cookie-k; de még mindig hiányzik, amit mindig láttam az este, ami azt kívánta utánozni.
Ez hiányzott egy hangos beszélgetést a férfiak és a vita valami fontos és értelmes. Általános kezdte a beszélgetést, és neki, hogy Berg felhívta Pierre.

Másnap András herceg elment a Rostovs vacsorát, az úgynevezett Count Ilya Rosztov, és egész nap.
Minden a házban úgy érezte, hogy valaki hajtott András herceg, és ő nem hallgat el, próbáltam minden nap, hogy Natasha. Nem csak a lélek Natasa féltem, de boldog és lelkes, de az egész házban éreztem a félelem, hogy mi a fontos, amelynek kerül sor. Grófnő szomorú és komolyan szigorú szemekkel András herceg, ahogy beszélt Natasha és félénken kezdődött, és színlelt valamiféle triviális beszélgetést, amint ránézett. Sonya félt, hogy elhagyja Natasha és fél attól, hogy kellemetlen, amikor velük volt. Natasha elsápadt félelem a várakozás, amikor ott maradt egy percig vele szemtől szembe. András herceg megütötte a félénkség. Úgy érezte, hogy szüksége volt, hogy elmondja neki valamit, de nem tudta eldönteni rajta.
Amikor András herceg elment az este, a grófné felment Natasha és súgta:
- Na és?
- Anya, az isten szerelmére, ne kérdezd ma. Lehetetlen megmondani - mondta Natasha.
De annak ellenére, sőt, azon az estén, Natasha, akkor izgatott, majd ijedt, megáll a szemmel feküdt az ágyban sokáig anya. Azt mondta neki, hogy ő dicsérte, ahogy azt mondta, hogy külföldre menjen, amit kér, ahol élni fog ezen a nyáron, aztán megkérdezte neki Borisz.
- De ez, ez ... velem még nem történt meg! - mondta. - Csak akkor, ha félek, én vagyok mindig féltem, amikor azt, hogy mit jelent ez? Tehát, ez most, nem? Anya, alszol?
- Nem, kedvesem, én is nagyon félek, - válaszolt az anyja. - Tovább.
- Különben is, nem fogok aludni. Micsoda képtelenség az ágyba? Mamasha, anya, nekem ez nem történt meg! - mondta meglepetés és rémület előtt az érzés, hogy ő tisztában volt magára. - És ha tudtunk gondolni ...!
Natasha tűnt, hogy még amikor először látta András herceg a birtokot, ő beleszeretett vele. Ez olyan, mint egy madárijesztő, hogy furcsa, váratlan boldogság, hogy a férfi, akit választott, majd vissza (ő szilárdan meggyőződve ennek), hogy ugyanez most ismét találkoztam vele, és úgy tűnik, nem közömbös neki. „És volt ez szándékos, most, hogy itt vagyunk, jöjjön St. Petersburg. És ez szükséges volt számunkra, hogy megfeleljen a labdát. Minden sors. Egyértelmű, hogy ez a sors, hogy mindez végezték ezt. Még akkor is, amint megláttam, éreztem, hogy valami különleges. "
- Mit mondott még el? Mik ezek a versek, hogy? Nézd ... - elgondolkodva mondta az anyja, kérve a verseket, amelyek András herceg Natasha írta az album.
- Anya, ez nem szégyen, hogy ő egy özvegy?
- Elég, Natasha. Imádkozzatok, hogy Isten. Les Marieiages se font dans les Cieux. [Házasságok az égen.]
- Kedvesem, anya, szeretlek, mint jól érzem magam! - kiáltotta Natasha, sírás örömkönnyeket, izgalommal és átölelve anyja.
Ugyanakkor András herceg ült Pierre és azt mondta neki, hogy szereti a Natasha és hozott határozott szándéka, hogy feleségül veszi.

Aznap grófnő Elena Vasziljevna volt csődület volt, a francia nagykövet, volt Prince, aki nemrégiben vált gyakori látogatója a ház a grófnő, és a sok szép hölgyek és a férfiak. Pierre lent volt, ment a folyosókon, és megverte a vendégeket a koncentráció zavart és komor.
Pierre mivel a labda úgy érezte, az ő megközelítése illeszkedik a hipochondria, és kétségbeesett erőfeszítéssel próbál harcolni ellenük. Mivel a konvergencia a Prince feleségével, Pierre váratlanul nyújtott a kamarás, és ettől kezdve úgy érezte, hogy a súlyosság és szégyen egy nagy társadalom, és gyakran kezdtek jönni korábban komor gondolatok a hiúság minden emberi. Ugyanakkor azt vették észre, az az érzés, köztük védett Natasha és András herceg, az ő ellentétben az ő pozíció és a barátja, szintén megerősíti ezt a komor hangulatot. Ugyanilyen igyekszik elkerülni gondolt feleségével és mintegy Natasha és András herceg. Ismét minden úgy tűnt, jelentéktelen képest örökkévalóságban ismét a kérdést: „mi?”. És nap és éjszaka kényszerítette magát, hogy a munka a szabadkőműves munkát, remélve, hogy kivédjék a megközelítés egy gonosz szellem. Pierre 12 órakor lépett ki a kamarák a grófnő, ültem a tetején a füstös, alacsony mennyezetű szobában egy jól kopott köntösét az asztal előtt, és átírni az eredeti skót aktusok, amikor valaki belépett a szobába. Ez volt András herceg.
- Ó, te, - mondta Pierre egy szórt és nemtetszését. - De én dolgozom - mondta, rámutatva, hogy a notebook a fajta megváltást a nyomor az élet, amely szerencsétlen ember megnézi a munkájukat.
András herceg sugárzó, lelkes és megújult életet, hogy az arc és megállt előtte Pierre, és nem vette észre a szomorú arc, önzés szerencse rámosolygott.
- Nos, kedvesem - mondta -, azt akartam mondani, hogy tegnap, és most elérkezett az Ön számára. Soha nem tapasztaltam ilyet. Szerelmes vagyok, barátom.
Pierre hirtelen felsóhajtott, és esett az ő nehéz testét a kanapén mellette András herceg.
- A Natasha Rostova, mi? - mondta.
- Igen, igen, kinek? Soha nem hitte volna, de az érzés erősebb, mint én. Tegnap szenvedtem, szenvedett, de a kín, hogy nem adom fel semmit a világon. Nem éltem korábban. Most már csak azt, de nem tudok nélküle élni. De ha tudott szeretni? ... Túl öreg vagyok neki ... Mit nem mondasz? ...
- Én? Én? Mit mondok - szólt hirtelen Pierre, az emelkedő és kezd járkálni a szobában. - Mindig azt hittem, ... Ez a lány olyan kincs, szóval ... Ez egy ritka lány ... Kedves barátom, kérem, nem umstvuyte, ne habozzon, házasodni, házasodni, és férjhez ... És biztos vagyok benne, hogy lesz boldogabb ember.
- De ez az!
- Szeret téged.
- Ne beszélj butaságokat ... - mondta András herceg mosolyogva, és keresi a Pierre szemébe.
- Szerelem, tudom - kiáltotta dühösen Pierre.
- Nem, figyelj - mondta András herceg, megállás a kezét. - Tudja, hogy, milyen helyzetben én? Azt kell mondani semmit valakinek.
- Jó, jó, azt mondják, nagyon örülök - mondta Pierre, az arca nagyon megváltozott, a ráncok kisimulnak, és ő boldogan hallgatta András herceg. András herceg nézett, és nagyon más, egy új ember. Hol volt az kín, lenézi életét, csalódás? Pierre volt az egyetlen ember, akinek mertek beszélni ki; de kifejezte azt mindent, amit a szíve. Ez könnyen és biztonságosan terveket hosszú jövő, beszélt arról, hogy nem tud áldozni a boldogság a szeszélye apja, hogyan tenné az apja, hogy elfogadja ezt a házasságot, és nagyon tetszik, vagy nem ő hozzájárulása nélkül, azon tűnődött, hogyan tovább valami furcsa és idegen tőle független, a érzés, hogy rendelkezett vele.
- Én nem hiszem, hogy valaki, aki azt mondja nekem, hogy én így szeretem - mondta András herceg. - Ez nem az az érzés, hogy én azelőtt. Az egész világ két részre nekem két részre: az egyik - és ott van a boldogság a remény, a fény; a másik fele - minden, ahol nem létezik, minden homály és sötétség ...
- A sötétség és a homály, - ismételt Pierre, - igen, igen, értem.
- Nem tudok segíteni, de szeretem a világot, nem vagyok az oka ennek. És nagyon boldog vagyok. Ért engem? Tudom, hogy boldog velem.
- Igen, igen, - aki megerősítette, Pierre, gyengédség és szomorú szemmel nézett a barátjára. A világosabb tűnt neki a sorsa András herceg, a komorabb tűnt az övé.

A házasság kellett apja beleegyezése, és erre másnap András herceg elment apja.
Apa kifelé nyugodt, de belül rosszindulat kapott üzenet fia. Nem tudta megérteni, hogy valaki akarta változtatni életüket, hogy valami újat, ahol az élet számára véget ért. - „Dali is csak élni, ahogy szeretnék, majd csinálni, amit akarnak”, mondta az öreg ember maga. Fiával, de ő használta a diplomácia, amit használnak, fontos esetekben. Elfogadásával nyugodt hangon, ő tárgyalt az egészet.
Először is, a házasság nem volt ragyogó tekintetében rokonságot, a gazdagság és a nemesség. Másodszor, András herceg volt az első ifjúság, és a rossz egészségi (különösen az öreg sovány rajta), és nagyon fiatal volt. A harmadik, volt egy fia, aki kár volt, hogy a kislány. Negyedszer, végül - mondta az apja, gúnyosan nézett fiára, - Könyörgöm, félre a helyzet egy év, hogy külföldre utazik, kezelésére, syschi, amennyit csak akar a német, a Duke Nicholas, majd ha sok szeretettel, szenvedély, a makacsság, amit akarsz, olyan nagy, akkor feleségül.
- És ez az utolsó szavam, tudom az utolsó ... - Duke kész olyan hangon, ami azt jelezte, hogy semmi sem tenne neki, hogy meggondolja magát.