Miért szeretik a férfiak a háború
Translation - Alexander Bauska
Amikor utoljára láttam Hiersa a töltőanyag rizs mező Vietnamban. Aztán tizenkilenc, ő volt a különösen tehetséges, és nem hallgatni a rádiót üzemeltető megrendeléseket. Hónapokig voltunk ritkán több, mint egy méter távolságra egymástól. Aztán eljött az a nap, amikor hazaértünk, és ez volt a tizenöt évvel ezelőtt találkoztunk véletlenül az elmúlt télen a Vietnam Veterans Memorial Washington DC-ben. Néhány hónap alatt jártam Hiersu és felesége Susan Vermontban, ahol volt egy olcsó szállodában. Az első reggel hajnalban voltunk a lábukat, megpróbálja megmenteni öt újszülött nyulak. Hiers épített fészket a prémek és szalma a pajtájában, és megtalálta a lámpát védelem a brutális hideg.
„Az emberek nem értik - Hiers mondta, óvatosan emelje fel a kis nyúl, és beültetjük őket a fészekben - mi öröm volt Vietnamban. Imádtam. Imádtam, és nem valaki bevallani. "
Hiers szerette a háborút. És amikor én vezettem Vermont keresztül hóvihar gyerekeimmel alszik a hátsó ülésen, rá kellett jönnöm, hogy ezekben az években szerettem őt is - még inkább, mint ő volt tudatában. És ugyanakkor azt is utáltam a háború. Kérdezzen meg, és bárki, aki harcolt az ember az ő tapasztalata - és valószínűleg azt fogja mondani, hogy nem akar beszélni róla, utalva arra, hogy vagyunk annyira utálta a háborút, hogy olyan szörnyű volt, hogy jobb, ha nem gondol rá egyáltalán. Ez nem meglepő: a háború csúnya, szörnyű háború - a megtestesült gonosz, és egy férfi persze mindez nem szerelem. De azt hiszem, hogy a legtöbb ember, aki harcolt volna az őszinteség kell vallanom, hogy mélyen legbelül, ők is szerették a háború, és nagyon tetszett, mint nem, mint bármi más az életben. És hogyan lehet megmagyarázni, hogy a felesége, a gyermekek, a szülők vagy a barátok?
Ezért a férfi az ő hatvanas ülnek dens egész Amerikában a tudat, hogy semmi sem az életükben nem lehet összehasonlítani a nap volt, amikor ugrás egy ejtőernyős nyílik a Szent Lo vagy felmerült a támadás ellen, a bunker Okinawa. Éppen ezért a találkozó veteránok mindig tele ez a furcsa célozgatás, hamis barátkozás, amelyek eredményeként a szomorúság és könnyek: újra együtt vannak, az emberek, akik olyanok voltak, mint a testvérek, de amint nem lesz soha. Ezért, miután visszatért Vietnamban, nyugtalanul toiled létüket, miután elvesztette érdeklődését mindent és mindenkit. Valami örökre eltűnt az életünkben és a viselkedés csak össze kell hasonlítani a viselkedése olyan ember, aki elvesztette a legnagyobb szerelmi élete, és nem mondja el senkinek róla.
Ennek egyik oka, hogy nem vagyunk képesek leírni az érzéseimet, az volt, hogy a nyelvet nézzük le, „civil” melléknevek és főnevek, igék és a határozószók olyan, mintha létre egy másik univerzumban. Nem voltak ilyen metaforák, amelyek csatlakozni a háború és a hétköznapi életben. De azt hiszem, ez volt a másik oka annak, hogy néma maradt: szégyen. Semmi sem a mi nevelés nem tette lehetővé annak lehetőségét, szerető háború. A legjobb, hogy ez egy szükséges rossz, a hazafias kötelessége, hogy meg kellett tenni, és hagyni a múltban. Szerelem háború jelenti, hogy nevetségessé az értékeket, amelyekre vagyunk, elméletileg meg kell küzdeni. Ez azt jelenti, - hogy ne legyenek érzékenyek, maradi szarvasmarha.
Hanem az ország és az emberek is sokkal veszélyesebb, hogy elnyomja az oka szeretet háború, mint felismerni őket. A film „Apokalipszis most” Robert Duvall a dandárparancsnok betartja különösen szörnyű jelenet katonai mészárlás és azt mondja nagy szomorúsággal: „Tudod, mert egy napon ez a háború vége.” Elég egyértelmű, hogy a bemutatott egy pszichopata, mázolás szervei az ellenség játékkártya, és kezdjük, hogy megtámadják a dübörgését Wagner zenéje. Nevetünk a karakter - senki valójában, persze, így nem vezet magad. És tavaly Grenada amerikai fiú benne Wagner a csata előtt, egy új generáció, amely majom filmeket Vietnam ugyanúgy hogy másolt jeleneteket filmeket, a második világháború semmit sem tanultak, és nem emlékszik semmire.
Alfred Kazin írta a háború, ez egy állandó állapot a férfiak a huszadik században. Igaza volt csak részben. War - egy állandó a férfiak időszakban. Men hadba semmit, mert Heléna, és befejezve a fül az angol kapitány Jenkins, levágta a spanyolok. Kétmillió francia és a brit halt meg a lövészárokban az első világháború viszkózus fajta diák, aki lelőtte főherceg. Az igazság az, hogy az okok nem számítanak. Van valami oka háborús és a háború bármilyen okból.
Évszázadokon emberiség már abban a reményben, hogy az előrelépés jön a modernség és a haladás - a világ. Valójában azonban az elért most adta az embernek az eszközöket még szörnyű módon harcolni, nincs háború a mi ősi múltat nem lehet összehasonlítani a háborúk, amelynek alapján a század, ez a gyönyörűen parkosított, civilizált európai táj, ahol az írástudás egyetemes és a klasszikus zene ömlött minden faluban kávézóban. War - nem aberráció, de a család tagja, ez egy őrült relatív, amit hiába próbáljuk bezárva a pincébe.
Vigyél példaként. Én személy nem erőszakos raktárban. Nem harcolt, mivel a gimnáziumban. Ezen kívül, én vagyok a biológiai szabványokat ragadozó, aki kapott szerencsés a táplálékláncban, én nem vigyázok a vér szomjúság, és nem talál örömet az állatok megölése, hal, és még a rovarok. A napjaim vannak ésszerű kényelem és tele zavaró részleteket a munka és a mindennapi életben. Most én is egy apa, és valójában a férfi, aki részt vett a teremtés az élet - ez a természetes ellenfele a háború. Láttam, mit csinál a háború a gyerekek, ez teszi őket a gyilkosok és áldozatok, ellopják a szülei házába, ártatlanság, - folytatja a gyermekkorát, és elhagyja a sebek azok test, szellem és lélek.
Töltöttem a legtöbb időt Vietnamban, kénytelen ő végig a dzsungelben és a rizsföldek gond nélkül, de eleget láttam a háború tudni, hogy nem akarok harcolni többé, és hogy meg fogok tenni minden tőlem telhetőt, hogy megvédje őket a háború a fiam. De akkor miért a legalkalmatlanabb időkben - ha nem vagyok egy találkozón, vagy fut, üzleti, vagy közben egy szép nyári este, amikor az őszi alkony körül a gyerekek játszanak - miért gondolataim menjen vissza tizenöt évvel ezelőtt, a háború, ahol nem hittem és hogy nem akar harcolni? Miért hiányzik neki?
Hiányzol, mert imádtam, szereti a furcsa, rossz szerelem. Arról beszélek, a szeretet nem olyan, mint egy romantikus kép a háború, hogy ha egyszer elbűvölte egy generáció nevelkedett Sir Walter Scott könyveiről. Minden, ami maradt a báj, taposták a sárban verduni és Pashendeyla. Becsület, dicsőség - ezek a dolgok nem tapasztalt kialakult egy géppisztollyal. Én még nem beszél agyatlan rúgások mártíromságot küldött, iráni tinédzserek botokkal szemben iraki tankok. Nem beszélve arról a fajta hisztériát, ami elfog egy egész ország, mint ahogy a falklandi háború, amikor az angol sajtó legyezte a szenvedély mögött a prim homlokzat Egyesült Királyságban. Egy ilyen háború - hamisítás, bűnpártolás zavarása nélkül valós kockázatot egyszerűen vérszomj a társadalomban. Ez a szenvedély könnyen felfújt, sőt, például az invázió az apró sziget, mint Grenada. Mint minden szenvedély, hogy elnyomja minden más és más emberek problémáit, ahogy égett; Ezt a jelenséget kihasználva királyok, diktátorok és az elnökök időtlen idők óta.
Én még nem jelenti azt, hogy a háború, mint a drog, az állandó zümmögés termelt, függ a háború, az emberek, őrült, hazaküldték barátnői emberi fül, vagy azoknak a betegeknek a pilóták fejét, aki felállt tagja, amikor vannak vágva az utánégető az ő „Phantom” . És végül, én nem beszélek az érzéseket tapasztalt egyes férfiak az én koromban, akik nem voltak a háborúban, de most tapasztalható egyfajta nosztalgia a kihagyott tapasztalatok a tipikusan férfias érzést, ami hasonló a vizsgált gyermektelen nők aggódva, hogy Mi hiányzott valami nagyon fontos, hogy nőiességét, és hogy nem értékelik, ha tudták tenni.
Arról beszélek, hogy miért intelligens, szerető ember szeretem a háború, sőt tudta, és utálom ezt. Mint minden szeretet, szerelem a háború alapján egy sor ellentmondásos okokból. Némelyik lehet vitatni biztonságosan, de mások is alapos, és mivel aggódnak, hogy a felszínre túl sok csúnya. Először is, kiírja a nemes ügy.
Részben szeretik a háború, mert nagy intenzitás; Ő int az alapvető emberi szenvedély látni, tanú -, mert amit a Biblia „az a szem kívánsága”, és a tengerészgyalogosok Vietnamban úgynevezett „szemét * bloy”. War megállította az időt, növeli a tapasztalat, hogy egy pont a leírhatatlan ecstasy. Ez a sötét oldala a pillanatban a szenvedély, bevésődött „Óda egy görög vázához”:
Szeresd áldott! Újra és újra,
Felforrt abban a reményben, hogy eleget
Az éhség; érzéseit a frissesség nem fog működni.
War nyújt végtelen egzotikus élményt, sok felkiáltásokká „a szem nem tud elhinni!” Hogy egy életre.
A legtöbb ember fél a szabadság; War kiküszöböli ezt a félelmet. Mint egy szigorú apa, ez a rend és fegyelem hozza a biztonság és a vágy lázadás, állandó vágy, hogy „repül át a kakukk fészkére”. Egy jó példa - ez éjszakai razziák a raktárak. Emlékszem, egy részlet ügyesen megtervezett és kivitelezett rajtaütést a fő ellenség (az amerikai hadsereg, és nem észak-vietnami) a kitermelés könnyű takaró és tisztítása a puska; a raid, akkor később ismétlődik év alatt szereztem, és mintha a jeléül állapota megváltozott, ezúttal a cél az volt, hogy egy hűtőszekrény és légkondicionáló az irodánkban. Hogy elkerülje a vietnami rendőrség, mi kötötte össze lapok és leeresztve egymással őket a legfelső emeleten egy bordélyház, és egy különösen emlékezetes alkalom, egy barátom (aki ma megbecsült tagja a diplomáciai testület) volt elrejtve egy összehajtott keleti szőnyegek, míg a többi elfut a teherautó, így neki a kilátás gyalogos eléri a kilenc kilométerre a bázis a buff. Tehát, elvételét fiatalok, a háború egy indoka a kisfiús szórakozás.
War helyettesíti kétértelmű kérdést, a szürke hétköznapok zóna hátborzongató, kristálytisztán. A háború, ez egyértelmű, hogy ki az ellenség, és aki egy barát, és megvannak az eszközei, hogy kezelni ezeket és más (ez is volt az egyik fő probléma a vietnami háború: nehéz volt megkülönböztetni a barátot az ellenségtől, azaz, hogy a háború, nem volt túlzottan hasonlít egy normális életet).
War - egy menekülési a mindennapi élet a különleges világban, ahol a hétköznapi kötvények békés életet - a családi kötelékek, a társadalom, a munka - eltűnnek. A háború, minden eszközzel és bármilyen sebességgel, ennek a határ menti, Las Vegas, vad területen az utolsó előőrs. Emberek, akik jó békében, nem mindig találják magukat a háborúban, míg a vesztesek, és elutasította a háború meggyulladhatnak új tüzet. A legjobb példa - Ulysses S. Grant, az eladó tűzifa utcáin St. Louis, aki négy évvel később lett a parancsnok az uniós hadsereg a polgárháborúban, bár tudom, hogy sok hétköznapi tengerészgyalogosok nagy harcosok, akiknek képes alkalmazkodni a polgári élet minimális volt.
Emlékszem Kirby, sovány srácot a vállán, „Csak te és én vagyok az Úr.” Kirby terjeszteni útja Vietnam kétszer. Régóta tört minden kapcsolatot bármely szervezet és egyedül élt a legveszélyesebb területek, ahol vándorolt napot és éjszakát a saját rongyos nadrágot automata Colt .45, és az ő vékony váll és a kéz fekete volt, mint a khmer.
Egy nap, míg a járőr azt találtuk, hogy a földön a kunyhó, ahol vigyázott a lány a fekete pizsamában, a golyó ütötte seb a kezében.
Kérte egy cigarettát, aztán rám nézett annak eldöntésében, hogy én vagyok méltó, hogy hallja a történetet. „Elmentem, hogy a mangó, fényes nappal, és ott szia három észak-vietnami tisztek ebben a sötét alak, és így tovább. Előttük az asztalon feküdt egy térképet, és ők bámulja, mintha otthon. Úgy nézett rám, és én is őket. Úgy rángatta a kilenc milliméteres, és én a magam Colt. "
„Nos?” - feleltem - „és hogy mi történt ezután?”
„Hadd legyen az áramlás” - mondta, és puffasztott egy cigarettát. Ilyen a munkanap: megölni három úton a gyümölcs.
„Hogyan fogja tenni, hogy visszatérjen a szárazföldön?” - kérdeztem. Soha nem tért vissza. Néhány hónap múlva egy tíz éves lány a Viet Cong elszúrtam egy aknáktól csapda egy távirányító.
War - ez kegyetlen és halálos játék, de ugyanazt a játékot, a legjobb mind közül. A férfiak szeretik a játékot. Akkor jött vissza a háborúból egy törött test és a lélek, vagy nem tér vissza egyáltalán. De ha jön vissza, akkor ismeri a mélyedések lelke, hogy a legtöbb ember marad feltáratlan. Semmi, ami valaha tanultam, nem lehet összehasonlítani a komplexitás és a találékonyság a taktikát a kis egységek Vietnamban. Nem sport okozott nekem annyi figyelmet a fizikai és érzelmi korlátokat.
Észrevettem egy elírás? Jelölje ki a tartomány szöveget az egérrel, és nyomja meg a Ctrl + Enter.