Kirándulás a hegyre Pidan
Négy órányi séta a sár, a nehéz táskák mögött, az állomástól a lábát. Bekapcsolása naplók vagy Wade jeges hegyi folyó, többször át az úton. Még egy óra a lábát a parkoló csúszós sziklák, a moha, a kidőlt fák és gyökerek. A hegyen.
Kemény. Fájó váll, láb, hát. De megéri! Mi van egy csodálatos kilátás! Minden centiméter ezt a helyet lenyűgözött. Zöld egész: sziklák, levelek, fatörzsek és még szüntelen egy pillanatra is a hegyi folyó. Csak ritka arany sugarait a nap áttört a lombos lombkorona, leesik a földre vagy a vízbe, így még több mese környező természet.
Van valahogy közelebb mindezt, úgy érzi, az esztétikai élvezet - néha még mámorító hatalom. Persze, sajnos, egy ritka természeti táj nem rögzített emberi kéz itt - itt-ott elszórt palackok és dobozok alkoholtartalmú italok, a címkék a tüdő és nem a nassolás. Gátlástalan turisták nem állt még szögezték jelek mindenhol kérelmek fenntartani a tisztaságot. Mint egy gonosz, az emberek elhagyták a lerakóhelyek értelmében jogosult ezeket a jeleket, óvatosan kézzel festett.
Végül van a parkoló, az általunk szervezett táborba, és megállapítják, hogy pihenni húsz percig. Természetesen mi elaludt. Felébred egy óra kezdett kétségbeesetten gyűjteni - kellett mászni a hegyet napnyugta előtt.
Érdemes megjegyezni, hogy Pidan - szokatlan hegy. Ez az ismert szinte mindenki primorye. Pletykák és legendák ezt a helyet át szájról szájra sokáig, a vezetékek megfélemlíteni kezdő turisták meséket fehér nő és egy repülő ember, egy híres asztrológus Alexander Rempel szentelt ennek a több, mint egy kiadványt. Azonban azt kell mondanom, hogy sem a fehér hölgy vagy repülő ember a hegyen, soha nem láttam. De hamar rájött, hogy ez a hely Pidan hihetetlen energia erő. És minden egyes lépéssel közelebb a tetejére, én vagyok győződve több és több.
Idegenvezetőnk megmutatta Dmitrij irány a nő, és várta a táborban. Ki a nyomvonalat, elkezdtük az unalmas utazás. Mikor mászott a sziklákon, a folyó mentén, úgy tűnt nekem, hogy ez borzasztó nehéz. Tévedtem. A folyó az ösvény élesen balra, egy meredek lejtőn. Öt fárasztó óra előtt parkol az út tűnt kínzás. De meg kellett! A társaim engem a személyzet, hogy megkönnyítse az én feladatom. Mivel sokkal könnyebb volt, de mi, felkészületlen, még gyakran kellett, hogy megáll. Azt találtuk továbbá, hogy elegendő vizet három. Kellett nyúlik a csúcsra.
Végül a meredek átmászni. Aztán sétáltunk a gerincen. Ott találkoztunk jön le, hogy megfeleljen a turisták számára - apa és fia. Azt mondta, hogy a csúcson körülbelül két óra utazás, megosztották benyomásaikat, és azt kívánta a jó szerencsét. A Pidane minden üdvözlik egymást, mint a régi barátok, segítenek szóval vagy tettel, felvidítani, és nagyon boldog vagyok.
Legyőzése még egy fél órát a gerincen, azt találtuk, hogy az erdő véget ért. Voltak sárga mezőben és egy száraz, egy kissé ijesztő. Onnan indult a legszebb. hegyek neve fordításban „öntsünk egy isten.” Tényleg úgy tűnt, épített a kövek, amelyek mindegyike legalább a magasság. Hatalmas, azok egymásra egymásra, néha látható fal áll velük. Úgy néz ki, mint a régi erődítmény, azt hiszem, teljesen ésszerűen - erősíteni az alkalomra. Miért nem? Azonban ezek az érvek hagyja a történészek számára.
A legérdekesebb kő a hegyen - a maori. Sentinel Mountain. Tényleg úgy néz ki mint egy őrszem -huge szikla állt pontosan az utolsó kötőjel emelkedik. A fotó álltam mellette. Nyilvánvaló, hogy ő nagyobb, mint én kétszer, de én egy másik szikla - Maori lemegy a magassága még rám.
Ezután kezdődött a legnehezebb: az utolsó és legnehezebb lépést. Azonban felkapaszkodott a sziklák, rájöttünk, hogy nem ez volt a legjobb - rejteget mögött emelkedik. Ismét fel a hatalmas köveket. A lábaknak, hogy nem, én rettenetesen fáradt és kezdett akadozik, és megbotlik. A társaim minden alkalommal szidott a gondatlanság, de nem tudtam segíteni magam - már szinte nincs ereje.
Amikor elfáradt egy pillanatra rám hagyta. Én örültem! Mi felmászott a tetejére, csak napnyugtakor, lassan már mögé este köd, amely hamarosan elkapott minket a karjaiban. Sunset eltűnt egy fehér fátyol, hideg szél rózsa. Siettünk a táborba, ahol Dmitrij várt minket már négy órán keresztül.
Besötétedett gyorsan, úgy tűnt nekem, szinte azonnal.
A fény a lámpák, remegő lábakkal kerestem támogatást hatalmas sziklák. Mi esett vissza, és mozgott, bolyongott, és újra megtalálta a módját. Visszatérve a maori, a fiúk úgy döntöttek, hogy egy snack. Elestem kimerülten az egyik legközelebbi kő és látott valamit, amitől fagyasztható. Csillagos ég. Még soha nem láttam, bár gyakran olyan helyeken, ahol a csillagos ég csodálatos volt. De ezt! Ez határozottan a legszebb! És a levegő, a levegő. Belélegzése, úgy érzi, az édes íz a szájban. Maradtam volna egész éjjel, ha nem szegény Dima, aki már várt minket a táborban már kétszer olyan hosszú, mint a tervezett.
Folytattuk utunkat. Lehet végtelenül beszélni, hogy milyen volt csúszós, hogy milyen nehéz volt feltérképezni a meredek lejtőn, csúszik a sárban és nedves kövek. Csak azt tudom mondani, hogy egy bizonyos ponton úgy döntöttünk, hogy a pihenés, ül egy napló, és ki a zseblámpát. És akkor rájöttem, hogy ez teljes sötétségben. Nem láttam még a saját kezét, nem is beszélve a barátaimmal. Csak a fák, ahol az eget.
Öt perc pihenő, és újra ereszkedni, Basil esett, én nevetve, és esett is, majd a lábaim nem engem teljesen.
Amikor már közel a táborba, és felmászik egy másik kidőlt fa, a jobb lábamat előkerült gyengeség, és repültem le. Vanya nem elkapni. Ő csak arra volt ideje, hogy azt mondják: „il”. Már elköszönt az élet és úgy gondolta, hogy eltörtem az első, amikor elkaptam valami hatalmas gubanc. Annyira szabálytalan, hogy úgy tűnt, ő megölelt, így nem esik. Ebből dobja nekem megrázta, de az adrenalin a vérbe, erőt adott, hogy gyalog a parkolóban.
Húsz perccel mért meggondolatlan lépés azon az úton, és mi volt a helyszínen. Vacsora tíz mentünk aludni, talán a legfontosabb mélyen az életünkben. Másnap reggel minden izom fájt, de ez nem akadályoz meg minket, hogy vonattal Vlagyivosztokig. Már hazafelé, úgy döntöttünk, hogy a süllyedés a hegy villanófénnyel - nem a legjobb ötlet, de általában képes utazni.