Saját történet elfogadása - fogadott lánya
Én is szeretnék elmondani a történetüket. Azt kell, hogy mondjam - nem tudom a helyes választ, tettem, és nem hibáztatom őket. Ez csak egy része az életemnek.
A két év fogadták. Nem emlékszem semmire, néhány részeket a múltból. House-palota, oszlopokkal, széles, nagy veranda a tornácra egy út, amelyen a széleit a virág a sarkantyúvirág és virágok - vágott bokrok, én vezette a kezét, hogy ezt a tornácra ... Nincs érzelem, nincs hang, nincs szín (csak a fényes narancs virág), sem meleg, sem hideg, mint egy film, hang nélkül. Ez a kép megy keresztül az egész életem, és minden alkalommal - a libabőr.
Anya és Apa szeret engem, én még mindig úgy hívják csak Becézgetés. De úgy tűnik, ez a leghírhedtebb mítosz gének (és talán nem egy mítosz?) Nem ad nekik pihenni. Tól Mindig is várja a „rossz”, és az ötéves morzsa ... Tanárok óvodai panaszkodott anyámnak - letört a virág. A. Mivel kaptam ott, az óvodában, én sikoltozva, húzta a kezét, hívta parazitkoy. Egy másik óvodai szülő panaszkodott, hogy nem eszem. Azt is ordított megint hívott neveket, megverték ... én tényleg nem igazán enni, és nem csak az óvodában. Házak előttem egy tányér, és ültem órákig nyomkorászás benne. Mama idegek nem tudott állni, ő ismét kiáltott, csapott az asztalra, sírtam én töltött étel, rögtön hányt, botrány és ez kormozhka végződött ... Minden anya találkozó tanár rám elszörnyedt, én biztos akkor esett, hogy akkor sok év után anyám azt mondta, „és mi hallgattam őket minden”, de amikor fiatal volt, és úgy tűnik, minden alkalommal vár génexpresszió.
Imádtam, amikor beteg voltam. Aztán anyám ott volt, etetett kedvenc burgonyapürével, szelet, varrt nekem puha játékok, este apa jött, és együtt vacsoráztunk, könyveket olvasni, játszani bingó, tévénézésre. Éjszaka anya ellenőrizze a hőmérsékletet, így az orvostudomány, voltunk egy boldog család. Úgy tűnik, annyira beteg és sokszor nagyon nehéz. Hét éves, mondtam a barátnőmnek, hogy nem saját. Mint, hogyan jutok ez? Senki nem szólt semmit nekem. Mint kiderült, sok évvel később, mondtam mindent pontosan (csak állomások vegyes).
Szerettem a mama és a papa? Természetesen igen, de sokkal féltem őket. Félsz, hogy megint nazhaluyutsya rám, és én átok újra. Minden szülő találkozó - egy katasztrófa, és esett, ami rossz az osztályban a fegyelem, hogy hallgatni a rossz tanár, hogy nem tölti ki a naplók stb stb azaz egyfajta kollektív kép negatívok át nekem. Úgy ítélte meg, két napig, és a család ismét uralkodik a világon, amíg a következő találkozón a tanárok.
A szülők tettél mindent tudott - tánc, a zene, francia, műkorcsolya, botanikai, helytörténeti kör. Hála Istennek, hogy bár a szülők nem nyomást rám. Annyit otthon, és én mindent, kivéve a főzés - mosás padlók (naponta), mosás (most gép, és akkor nem volt), vasalás, mosogatás, portörlés, ez minden, amit tettem nem azért, hogy ez a tiszta, vagy, hogy segítsen anyám - megcsináltam anyám nem tört ki, nem szidtam, ne kiabálj velem. Hogy ő érkezése haza a munkából - a lakás tökéletes tisztaság. Ha valaki azt hiszi, hogy ez a tett nekem egy tökéletes háziasszony - nifiga. Utálom ezt a gyermekkora óta, bár csinál.
A bátyám született. Ez az, ahol végül jöhet. Nem voltam kénytelen, és nem is kérte, hogy segítsen, megcsináltam önként. Az első három hónapban, majdnem cserélni a baba anyja, mert Anya megbetegedett, apa, hogy egy katona, nem lehet otthon, és a nagymamám megsértődött, hogy a gyermek nem így nevezték. Mint egy 14 éves lány, én fut zselés volt 6:00 reggel a boltban a joghurt, szappanok, bébi ápolta. Tudtam fejből -, amikor a csalit, hogy amikor ő legyen az első fog, amikor a gyereknek, hogy üljön le. Anya meglepett én buzgalommal, és azt hittem, az én kötelességem.
Peer vette az első leckéket a kapcsolatokban az ellenkező nemű, és voltam elfoglalva a bátyámmal, és imádtam! Az azonos korú, hogy nem érdekel, nekem ez volt haszontalan beszélni fiúk. Egyszer kaptam, és azt mondta - ha nem érdekel minket. Volt a stressz - fordult el tőlem barátnője. Ekkor történt, hogy először megfogalmazott - Én már senki nem használ. Én egy számkivetett a társadalom előbb-utóbb - minden otthagyott. Elkezdtem iskolai hiányzást, mert az egyik a szünetben nem tudta elviselni, hogy álljon. Gyermekek is elég kegyetlen emberek, és még mindig azt mutatta, nem szívesen kommunikálni velem. A barátaim anyámmal, sosem voltunk másik barátnője is volt, nem most, soha nem mondtam senkinek, hogy gondolatait és tapasztalatait.
Saját távollétek találtak végén negyed, és továbbra is marad a régiben ... hallgatott, nem magyaráz meg semmit, csak csendben sírt. Én a házi feladatot, és a könnyek özönlenek magukat. És milyen következtetést tett anya és apa? Egyszer jött egy nagyon határozott megjelenés és monda: Mondd meg, hogy nem vár a baj veled, semmi jó van tőled, így nincs meglepetés. Csak később, sok év után, rájöttem, hogy úgy gondolták, hogy terhes vagyok, és akkor hallottam csak”. semmi jó, mi nem várjuk el ... „Két nappal később megbetegedett, a diagnózist tesz én bemutatta az orvosi sokk - ebben a betegségben nem volt beteg az elmúlt 25 évben. A kórházban feküdtem három hónapig, ó, mennyire hiányzott az anyám, hogy anya, hogy adna nekem a gyógyszert, felállt velem éjjel, megsimogatta a fejét. De nem engedte, és egy kis gyermek követelte a figyelmét, egyedül voltam megint. Elkezdtem verseket írni, naiv, gyerekek, de őszinte.
Minden megváltozott Intézet. Ott összebarátkoztam Ott találkoztam szerelmem. Elkezdtem megbízni az emberekben. De még mindig nem tudtam az esküvő előtt azt hinni, hogy mindez velem történik, vártam valami trükk! Boldogság? Me? - Ez nem lehet. Amíg az utolsó pillanatban nem tudtam elhinni, hogy minden rendben lesz, és csak szavak - „..obyavlyayu akkor férj és feleség” egy kicsit megnyugtatott. Örültem! A találmány boldog! Szerettem, éreztem, azt hittem. Volt egy legjobb barátom a világon, azt lehet mondani sok, sok megosztani, volt férje, vártuk a baba! Tudtam, hogy a gyermek fog nőni a szerelem, soha nem fogom kiabálni neki, soha nem fogom verni őt, és ez nem történt meg - ez lesz számomra - a legjobb.
Mindezek ígéreteket én tartott húsz év házasság, nem emelte fel a hangját, az otthon, a házam nincs botrány. És mégis - a gyerekek mindig velem, húsz év, a legidősebb lánya töltötte az éjszakát a nagymamájával kétszer. Csak azt nem látja értelmét, hogy adja fel. A férjem és én soha nem ment nyaralni gyermek nélkül. Mindig együtt vagyunk. Most a férjem és a két gyerek, a legjobb gyerek a világon. Van három Oktatási, két piros diploma, én a saját üzlet. Én továbbra is verset írni, már kiadott egy könyvet. Ő bio-mama, én soha nem kellett még verseket írt:
Anya, ami nem.
Sajnáljuk, de nem tudja, hogyan nőttem fel,
Azt hiszem, és MINT WIRE.
Ön még nem hallotta a történetet,
Hogy én szerelmes ELŐSZÖR
Ez nagyon váratlan reakció. Személy szerint én kaptam meg ezt a cikket, mint egy leckét - annak szükségességét, hogy a szeretet önzetlenül, csak úgy, nem a semmit. és a szeretet nem kell „rock”, és az egyén. És mégis, az olvasást a vélemény - nem tudjuk, hogyan kell szeretni, és a probléma nem vpriemnyh gyermekek és öröklés, amely rettegett a szülők Natasha, és hogy nem lehet szeretni, vagy inkább is félnek, hogy kifejezzék és megmutassák a szeretet.
mert azt írja: „Ne Imádtam a szülők - valószínűleg igen, csak szerettem, mert tudták, a barátnőm saját anyja -, de a nevelési módszerek gyakorlatilag ugyanaz?”.
Nem hibáztatom a szülők, ez ellen a sztereotípia „gének” elhagyott gyermekek.
avrora911, hol vagyok szemben szeretni minden gyerek senkinek! És mellesleg a Natasha történetét, én nem láttam őt harc sztereotípiák a „gének”. Ez azért van, mert azt képzelte, súlyossága miatt a szülők, és az alapján a mondat: „Semmi jó, mi nem várjuk el!” Ami érdekes, hogy soha semmi nem az anyja nem hallotta az életedben? Emlékezz semmi több? És ha az anyja lenne, így kapcsolva gének nem hiszem, hogy lett volna húzni lányát a köröket, ahol Natasha írta. Gondolkodás gének - sok gondolkodás - ez valószínűleg a nevelt gyermek élete nem kapcsolódik.
Igen, a szülei csak volt ez a nevelési stílus, amely eredményeképpen kifejlesztett saját felvetett őket. De még mindig tudna egy jó oktatás, tanulni mindent, amit nem is tanítanak számos más helyi gyerekek. Nőttem fel saját gyermek a családban, de az apám tragikusan 7 éves korában, ezúttal az én fény. Anya, én nem különösebben szükség, mindig részt vesz a munka és a személyes életét. Néha szidott, amikor ő volt abban az időben, de soha sehol velem nem megy, és nem megy, ahogy ez történik a gyermekek anyák - pihenés, gyermek park, séta. Én nem. Semmi életemben nem érdekelte őt. I „túlélt” két stepfathers gyerekkoromban, hidd el, nem a legkellemesebb élmény. A 17 éves én is megjelentek féltestvére, akivel emelte legfeljebb 3 évig, amíg férjhez ment. Anyukám mindig elégedetlen minden. És az a tény, hogy a házasságot is.
A történet nagyon hasonlít a tiéd. A családom és a gyerekek - a legnagyobb boldogság az életben. Ebben az életben tettem magam, azzal a hallgatólagos támogatása szeretett férje és lányai.
És a saját nagyanyja unokája szükség csak a távolból, miközben ők felnőnek, ők mindig velünk. Nagymama nem is próbált időt tölteni velük.
Szóval a történet nagyon hasonlít a tiéd. Az egyetlen különbség az, hogy - a kiválasztás, és azt - a saját lánya.
Semmi értelme, hogy bűncselekmény az ő anyja és az apja, hogy így bánnak veled, mint egy gyerek. Talán, ha csak azért, mert nem lenne ez, mi van most, mert mind jól. Talán ezért, mint te, és nem kellett, hogy ezt az anyai melegség, mint szeretnénk, és már annyira boldog a családi életben, mert a gyerekek, hogy valamit, ami nem kap magunkat, mert tudjuk, hogy ez miért van szükség! Isten megjutalmazza azokat, akik dolgoznak az elme és a szív ebben az életben.
Légy boldog!
Gyerek voltam, túl gyakran esett, és most, amikor vyrasla, emlékszem csak, hogy megesküdtem majd megvertek valamit, amikor beszélek az anyámról, ő nem emlékszik egyetlen esetben ez már, és bocsánatot kért, de nem mondom, hogy én erősen fáj, ő mindig elfoglalt, a helyzet a falu valóban sok, úgyhogy még nem olvasta a könyvet, én pedig nem játszik dominó, én vagyok az egyetlen a családban, a gyermekkori emlékek növekszik is, és most, hogy már a saját gyermekei, azt szeretnénk, hogy nekik a boldog gyermekkor és figyelmes, és nem kezd el kiabálni rájuk h és törött chashku.Spasibo a cikket, nagyon mozgott, és úgy tűnt, olyan közel, hogy a mondat, semmi jót sem akkor várunk, én is gyakran hallani, hogy gyerekkorában.