Verses Igor Rossikhina
Verses Igor Rossikhina
A „titkos levele a Központi Bizottság Afganisztán.”
A levél, mint mindig, le van zárva.
Miért az emberek tudják az igazságot?
A megcsonkított, megölték -
„Zárt”.
Tehát, akkor könnyebb hazudni.
Tizenhárom ezer?
Nem, talán több!
Tökéletes az elrendezést!
Meghalt a fájdalom a töredékek
És több száz anyák katonák!
És ki fog térni az özvegyek egészség?
A gyerekek, akik visszatérnek az apa?
És hol van a garancia arra, hogy újra
Ahhoz, hogy a halál nem küld katonákat.
. A levél, mint mindig, „zárt”.
És ez nem az egész ország számára.
De ez nem zárt, nem elfelejteni
Fájdalom leghosszabb háború!
Moszkvában van az olimpia
Under vidámság áll.
És az idegen földön kagyló
Könnyezés azok életét, bátor és fiatal.
Nevet Olympic mackó,
Az egész város ünnepi fények.
És itt - a szovjet fiúk
Ólom feszítették a sziklákon.
Records lett a bajnok,
Számukra - a virágok és a talapzat.
És itt, a perzselő sivatag,
Tovább katona esett.
Moszkvában van az olimpia,
Ott - sportvilág színe.
Nos, ez valószínűleg nem szükséges
Tudja azokról, akik már ott vannak.
Hiányzó.
Mi és hogyan történt?
Anyák nincs válasz.
Son nincs. Minden, ami -
A bizonytalanság és a fájdalom.
És repül a föld felett
Nem az első nyári
Azóta eltűnt
Az utolsó küzdelem.
Mi történt vele? Hol van?
Elpusztult egy meredek hágón
Amennyiben ólom sem kíméli
Sem a külföldi, sem az övé,
Vagy elfogott katonákat bilincsek
megbilincselték,
És nem tud elmenekülni
Hosszú.
Hol vagytok, hogy a levelekben
Azt ígérték, hogy jön?
Ha él, gyere vissza!
Gyere vissza később!
Csak csendben válaszul,
És nyomdai ráncok
Régi arcok leküzdése
War anyák.
Akkor felmászott
És ment át a vonalon.
Minden jelölt ki - ideje és célja.
Tömör megrendeléseket. Mi ott vár ebben az időben
Több mint megfeketedett köveket a szurdokban?
Itt a barázdált hegyek
Butte dushmany üresen.
És a bélés a kagyló felvert.
Miután túlélte, "Mi-8-ik"
Gyere haza.
Ön várja rokonai a hazát.
A fedélzeten a csapatok.
Mutatni a tehetségét:
Ültess a sziklás autót.
Segítség a srácok, hogy vannak a kövek,
Azok a fiúk, hogy a fergeteges a csúcson.
Ha bejön.
Fent ezred mennydörgés
Troektratny búcsú tisztelgett.
Miután túlélte „MI-8-ik”
Gyere haza,
Ön várja rokonai a hazát.
A második napon. Második év -
Ez nem a szó.
Minden dupla árat.
Mindegyik új saját harci Nem vitatkozom sors -
A háború nem megbocsátani a hibákat.
Ez a furcsa ég
Minden nap alatt a tűz,
Vért vettünk minden egyes útvonal.
Miután túlélte „MI-8-ik”
Gyere haza.
Ön várja rokonai a hazát.
Nyelv karcos, mint a smirgli,
Karcolások duzzadt íny.
Én nem hiszem, hogy ez azért van szükség,
Ünnepeld a huszadik tavasszal.
Rumble felvételek körül
És a szakasz arccal lefelé.
És a föld leülepszik barátja
És a „szellemek” vesszük a gyűrűt.
Két üzletek. Öt gránát ...
És hány „szellemek”? - Ne tekinthető.
Nem szakasz, és nem a gyermekek,
Álmodtam egy ház, mint ez ...
Ur. - Ahogy a zene hallható.
„Turntables” ordít, mint egy balzsam.
„Megyek élni!” - a lélek sír.
És egy könnycsepp fut végig az arcán.
DAL, írták alá a háború.
Varratokat az utazási notebook,
Melyik lett a szavak egy új dalt,
És - hét hangot, mint egy töredéke a géppuska,
Beszélnek a bátorság és a becsület.
Robbanó rakéták,
Megrázza a földet robbanások.
Flame Khost és Jalalabad
Ezekben szerény motívumok.
Röviden, a golyók született,
Mint a képen - rock és a „ragyogó zöld”
És a piros-forró sivatagi levegő,
És repülőtéri Betonka;
„Menet”, ami a pass,
Tört fáklya „szélkereket”
Mine emeleti, földcsuszamlások a hegyekben,
És a virágokat Termez és Kushka ...
Alacsony mellszobor gitár
Rang dalok az Unió:
Emlékének Kandahar,
Fájdalom Herat és Kunduz hegek ...
Az új dalok hazugságra nem gramm,
És nem verte valaki kár.
Dalok Kabul és bagrami -
Ezek a hő és a fájdalom a háború fáradtság.
ezek a dalok - mint műemlékek
Bukott és hazatért.
Annals élő függő -
Dalok, perzselt a háborúban.
Szerpentinek, sziklák és szakadék,
Bozótos „zöld cucc”, hosszú út az éjszakában.
A láng Kamaz, vér csepp skarlátvörös,
És a látvány, hunyorogva nézett basmachi.
Itt dübörög ismét DSK dushmans.
Ismét, mint egy fáklya, ő villant tartályos.
Az élet - mint a lottó. A golyó nem lehet becsapni.
Itt, a férfiak sírnak, nem bujkál a könnyek ...
... A memória mindig drága marad.
Hegyi utakon - felvételek és a portól.
A memória marad bombázások és a szorongás,
Több száz mérföldre már az autó.
Az útvonal utolsó - a Termez és Kushka,
Szerint kilométerre a bátorság és a félelem.
Legutóbbi alkalommal kerül röptében
A többiek a hegyek szellemek Ahmad Shah.
A múltkor az alagútban a Salang
Kenyérnek botját bőség, mi el nem égett gázokat.
Utolsó menni a pálya körül tartályok,
Utolsó alkalommal megy rajta KamAZ.
Az utóbbi időben azt látjuk, ezek a hegyek
És a közúti csavar akasztó.
Megyünk haza, otthon leszünk hamarosan,
De ne felejtsük el, hogy minden ott volt.
Utoljára „varjak” szárnyal az égbe,
Utolsó alkalommal leszállás megy csatába.
Viszlát, Afgan, sivatagok és a hó.
Negyvenedik hazatér.
A függő, hogy a hozott a földre Afganisztánban?
Természetesen a fájdalom, fagyott a szemében.
Természetesen rengeteg „Black Tulip”
Mögött minden „cink” - az anya könnyek.
A függő, hogy a hozott a földre Afganisztánban?
Tűz lelke világít a háború alatt,
A szakmai elismerések, mankók és sebek -
Ezek nyafogás otthon, csendben.
A függő, hogy a hozott a földre Afganisztánban?
Kérdések, amelyeket nem válaszol.
Úgy hangzik ma, fáradhatatlanul,
És amelyek közül a legfontosabb: „Miért mindez”
A függő, hogy a hozott a földre Afganisztánban?
Az egyetlen háború le -
Született a harcot a csatatéren,
Tűzkeresztségen a Szent Testvériség.
Ez nem könnyű, hogy ily módon az Európai Unióban,
A szív végtelen étkezés:
Kíséri home „kétszázadik cargo”
Maguknál szülöttének,
testvér
unokája.
És szíve szakadt. Csendben sír magát.
Ez a fájdalom nem fog állni senkit.
Katona anyja néma égbolt
Azt kiabálja: „Mondd meg nekem, Uram, mi?!”
Az apa hallgat, a csatolt maga szolgált.
De a megjelenés lelkében a kérdés mérgek:
„De hogyan! Elvégre ő nem élt! "
De én vagyok tehetetlen erősít semmit.
Brother tizenöt -ÉV gyerek -
Önmagában elnyeli a gonosz veszteség fájdalmát.
És ez lesz sújtotta Afganisztánban,
A tűz és a vér, hogy megbosszulja a testvére.
A nagyapám, hogy negyvenöt megrohamozta Berlin,
És mielőtt harcolt a kurszki
Megkérdeztem: „Mondd, mi az unokám elment?
Mi a tartozás van, oroszul? "
És nem mondok semmit. Mit is mondhatnék?
Hibáztatom a golyó kímélni?
És ne felejtsük el a sírás anya
Me, hogy a végén, hogy a saját sírját.
Az oda-vissza út. Afganisztánban, szállhasson,
És találkozunk, hogy az Unió
Küldj Kandahár,
bagrami,
Jalalabad
Tulipánok fekete „kétszáz súlyát”.
- Azt mondják, a művezető,
Magyarázd el, mivel ez a lélek:
Igaz, hogy van egy háború?
- És eszembe jutott az ezred Rukh,
És eszembe jutott a hegyek tüzet,
Halálos vonalak a felső,
És nyomokban törmelék a páncél
Felperzselt harci gépek.
Emlékeztem az égő APC,
Aknára az úton,
Hogyan maradt lábak nélkül, a tiszt
Könyörgött lőni, nem hordoznak.
Emlékeztem a vér ízét a szájában,
Mivel az orvosi zászlóalj a tudatban jött,
És átkozott a magasban
Amelyhez nagyon közel jutott.
Emlékére megölték Afganisztánban.
Bocsásson meg azoknak, akikkel nincs ideje
Mondjuk a szavakat a remegés a szeretet,
Az, hogy a forró hó rendezni,
Fulladás a saját vérében.
Bocsáss meg nekünk elterülve a sziklák,
Törött töredékei gránátok,
vér illeszkedik a memória skarlát
Jellemzők örökké fiatal katonák.
Bocsáss meg nekünk, hogy nem vagyunk veletek
És hogy jön csak egy álom,
És a fű nem keserű szavak
Gyermekek, hogy túlélte a háborút.
Ballada a szépség.
Utaztunk Herat együtt.
Útitárs, a hadnagy ki a sas,
Mesélt a menyasszonya,
Mi van, a haza, vár rá.
Mutatott egy képet: „Igaz, a csoda?”
És én bólintott szerint a fejét.
Ő volt igazán szép.
És akartam, „Gyere vissza élve!”
Elváltak az előőrs:
„Nos, boldog lenni!” - „Gyerünk” -
„Te az első!”
Ő hagyta rám - jobb ...
..........................................
És itt a Szovjetunióban, találkoztam vele.
Biceg rosszul. És kéz egy kesztyű.
A homlokráncok rács feküdt le.
„Volodya, igazad van?
Nos, hűvös testvére!
Mondd el, hogy az élet és te hogy vagy? "
Összeborultunk, mint rendesen az ülésen,
Ő meghívott a házába:
„Gyerünk! Létrehoztunk egy egész este!
És én mutassam be a feleségem! "
Azt gondoltam: a srác rendben van,
Ez volt a menyasszony, és most - a feleség.
De az élet beállíthatja a rejtvényt:
Volt a fotó nem igaz ...
Ő nem olyan szép, nem kétséges.
Mosolyogtam (mindegyik jön férje).
Tenyerébe tartott ki, „Lena!”.
„Férfiak, mossa meg a kezét - és az asztalra!”
Volodya vette kisfiát az ölében.
Son, szürke szemű, tele apja.
„Általában minden. Köszönet összesen Lena!
Nézd, mit Maltz furat! "
... Fura sebek vonakodás, hogy megérintse,
De merem megkérdezni:
„Hol van az egyik, hogy a fotó? ...”
„Ez? Hozzámentem. Hol máshol lenne?
Ez - inkább egy autó, pénz, amely,
Amikor visszatért, egy kézzel ...
Köszönjük Lena! Úgy hozta a jó szerencsét.
Azt mondta: „Szükségem van rád, és a ...”
„A kedvenc és drága!” -
Azt mondta, hogy valóban jó.
Face szép volt egymással,
De még mindig jobb, hogy szép lélek!
Köszönöm Eugene, küldött nekünk ezeket a verseket.